Istené a dicsőség
Mert az Isten „bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (1Kor 1,25-29)
Isten nem akarja, hogy az Ő dicsőségét bármiféle emberi dicsőség elhomályosítsa vagy eltakarja. A világ már rájött arra, hogy milyen káros dolog a személyi kultusz. Nos, Isten ügyére nézve még sokkal károsabb, ha az emberi kiválóság és nagyszerűség kerül a csodálat és tiszteletadás, a hódolat és rajongás középpontjába.
Egy megtért hindu mondta honfitársainak tömege előtt: „Születésemnél fogva jelentéktelen és megvetésre méltó kaszt tagja vagyok, annyira alacsonyrendű, hogy ha véletlenül megérintene egy brahman, el kellene mennie a Gangeszhez, hogy megfürödjön benne tisztulása érdekében. Mégis Istennek úgy tetszett, hogy elhívjon engem nemcsak az evangélium megismerésére, hanem mások tanításának nagy kiváltságára is. Barátaim, tudjátok, miért tette ezt Isten? Azért, mert ha egy tanult brahmant választott volna és őt tette volna prédikátorrá, a járókelők azt mondhatták volna, hogy a brahman nagy tanultságáért és jellemének magas fokáért tette őt eredményes lélekmentővé. Most azonban, amikor valakinek a megmentésére engem használ fel Isten, senki sem gondolja, hogy engem illet a dicséret; ezért egyedül Istené a dicsőség." (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Mindig az a legjobb isteni lecke, amikor a saját bőrömön tapasztalom meg azt, amit én műveltem másokkal. Ez a tapasztalat már alázatosabbá tehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése