Isten fegyvere: a békesség saruja 2.
Felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. (Ef 6,15)
A békesség számunkra, mint fegyver, készség az evangélium hirdetésére. Erre nemcsak az igehirdetőnek van elhívása. Sajnos gyülekezeteinkben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják az evangélium hirdetését a lelkipásztorra. Jézus és az apostolok szerint, minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen. Feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. Bár nem mindenki van elhívva a nyilvános igehirdetésre, de minden keresztyén vallást kell, hogy tegyen a Megváltóról. Ez Krisztus akarata is. A képességet erre a Jézusban való békességre jutás adja. A készséget erre újra és újra felülről kapjuk. Az nagy kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejéről. Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. De akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék szégyenlősen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Isten maga alkotott téged, ezért csak akkor találsz békére és örömre, ha felfedezed, mi a célja az életeddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése