„Egyesek megzavartak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát…" (Gal 1:7)
Zavaró tényező lehet életünkben nemcsak a Sátán, hanem a másik ember is. Bárki az emberek közül. Erre mondta valaki: „Olyan jó keresztyén lennék, ha mások meg nem zavarnának ebben." Embertársaink több okból is jelen vannak életünkben. A több ok egyike, hogy érettebb keresztyének legyünk. Ugyanis emberekkel való érintkezéseinkben kell felmutatnunk, hogy tényleg az Úr tanítványai vagyunk. Ha mindenki olyan lenne, amilyennek mi szeretnénk, hogy legyen, akkor nem formálódnánk, nem változnánk. Ha csupa szerethető, „kenyérre kenhető", „légynek sem ártó" ember venne körül bennünket, akkor nem változnánk semmit. Legalábbis jó irányba valószínűleg nem. Higgyük el, olykor kellenek a durva, a nehezen kibírható emberek mellénk, a környezetünkbe, hogy tanuljunk krisztusi indulattal és hozzáállással lenni irányukba. Hogy fel tudjuk mutatni a bennünk élő Krisztust még az ilyen embereknek is.
A Sátán a szenvedéseinkkel is meg akar zavarni, el akar téríteni bennünket. Hogy szenvedhet Isten embere? – kérdezi bennünk a hitünket megingatni szándékozó ördög. Miért ne szenvedhetne Isten embere? – kérdezünk vissza mi, akik az Úr gyermekei vagyunk… Állj meg szilárdan a hitben! Nézz az Úrra a nehézségek idején is! (Katona Béla)
A nap gondolata:
A Sátán leginkább a gyülekezetben fog arra kísérteni, hogy trükkökkel próbálkozz, hogy másokra jó benyomást akarj tenni szolgálatoddal, hogy hitedből látványosságot csinálj, hogy felhívd a figyelmet jó cselekedeteidre, és manipulációval kiemelkedő helyet szerezz magadnak. Isten szolgálatra hívott, nem sztárságra. Ne páváskodj, térdelj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése