Kapott értékek
„Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, és akkor majd elbocsát benneteket innen. Sőt nemcsak hogy elbocsát, hanem mindenestül elkerget benneteket innen. Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket! Az Úr pedig jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban…"(2Móz 11, 1-3)
Utolsó nagy csata az egyiptomi fáraó és a mindenható Isten között. A Fáraó büszke – képzelt - istenvoltára, és azt hiszi, hogy ennek a „szerencsétlen szolganépnek" az Istene, talán még „alsóbbrendű" fenség is, mint ő. Igaz, elég sok csodát tett a tíz csapással és főleg bajt hozott Egyiptom népére és magára a fáraóra. Egyiptom népe azonban belátóbbnak bizonyul. Még az ékszereiket is odaadják, csak induljanak már; menjenek már erről a földről. Nem bírnak több félelmet, fájdalmat elviselni. Egy régi (ókori) szokáshoz is igazodnak, ahogy a rabszolgatartó az elengedett szolgát nem engedi el üres kézzel. (Sajnos azért ez nem volt jellemző a történelem minden idejében.) Szolgaságuk hosszú ideje után valamiféle „kárpótlást" kaptak a „rabok", a „foglyok"! Nem szabad „üres kézzel" elbocsátani őket! Mintha így akarná Egyiptom népe pótolni azt a sok kényszermunkát, amit számukra elvégeztek. Ugyanakkor a nép igazi kincse az, hogy az Úr megtartja szavát, és valóban szabaddá teszi őket. Az igazi érték az Úrtól van, aki nem feledkezik meg az övéiről. (Angyalosy Zsoltné)
A nap gondolata:
Isten az erőforrásait nem csak a saját élvezeteidre szánja, hanem arra is, hogy formáld velük a körülötted lévő világot. A Teremtő soha nem azért áld meg bennünket, hogy céltalanul őrizgessük az ő ajándékait. Ő azért adja áldását ránk, hogy mi is áldássá lehessünk mások számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése