Mózes segítői
„És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. (2 Mózes 17,11)
Izráel megütközött Amálékkal, eközben Mózes a hegyről figyelte a hadakozást, és feltartott kézzel imádkozott Istenhez a győzelemért. Mindaddig, míg kitartóan imádkozott, győztek az izráeliek. Amikor már elfáradtak Mózes kezei, leeresztette, az imaharc is félbe maradt, ekkor veszített Izráel. Látták ezt az eseményt a háttérben tartózkodók, Áron és Húr. Felmérték a helyzetet, és a biztos győzelem érdekében segítettek Mózesnek: leültették egy kőre, a kezeit pedig felemelték, és így maradtak napnyugtáig, amíg a harc tartott. „ Így győzte le Józsué fegyverrel Amálékot és annak hadinépét." (13. vers)
Ez az ige arra mutat rá, hogy a mindennap harcaiban nekünk is kell segítőket találni. Egyedül nem tudjuk végigvinni azt a küzdelmet, ami ránk vár. Munkánk eredményes végzése érdekében szükség van külső segítőre, háttér imádságra. Isten úgy rendelte, hogy legyen imakapcsolatunk másokkal, osszuk meg problémáinkat, kérjük a hívő testvérek segítségét. Legyen az bármilyen nagy, elismert igehirdető, neki is szüksége van az érte imádkozó gyülekezetre. Éppen ezért legyünk nyitottak hittestvéreink felé, különösen nagy sorsdöntő feladatokba ne vágjunk bele imakérés nélkül. Ugyanakkor, ha tudjuk, hogy milyen nagy veszély fenyegeti országunkat, népünk jövőjét, az egyházat, gyülekezetünk lelkészeit, családunk tagjait, testvéreinket, bátran vigyük Isten elé az ügyüket imádságban. Isten meghallgatja a kitartó imádságot, és így válunk segítőivé embertársainknak, egyházunknak, hazánknak, az egész emberiségnek. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Vigyük fáradhatatlanul betegeinket Krisztus elé imádságban. Biztosak lehetünk abban, hogy ma is minden betegre gondja van. Mindegyiket ismeri név szerint. Vigyük betegünket Jézushoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése