2018-11-01

Isten akarata

„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek." (János 15,7)

Isten már a Sínai hegyen szövetséget kötött az ő népével, és arra figyelmeztette őket, hogy legyenek neki engedelmesek és tartsák meg parancsolatait. Jézus tovább szövi ezt a gondolatot, és arra kéri az őt követőket, hogy maradjanak meg benne, tartsák meg beszédeit és akkor megtapasztalják azt, hogy kérésük meghallgatásra talál. Ezt a szőlőtő és a szőlővessző összetartozásával magyarázza nekik. Nekünk Jézus Krisztusban kell maradni, ahogy a szőlővessző sem élhet önálló életet. Ha ízletes, értékes fürtöket akar teremni, akkor mindvégig a szőlőtőből kell táplálkoznia. Tehát, mi emberek vagyunk a szőlővesszők, Krisztus nélkül semmit sem ér az életünk. Az az Isten akarata, hogy szorosan tartozzunk Jézus Krisztushoz. Ez azt is jelenti, hogy Krisztus énbennem van, és én is Krisztusban. Így az az indulat lesz bennem, ami Jézus Krisztusban van. Így lesz teljes az életünk, és akkor már az Atya akaratát teljesítjük, vagyis a kérésünk is Isten szerinti lesz. Ezt a kérést teljesíti ő, és így vonatkozik ránk, hogy minden megadatik nekünk, ami javunkra válik. Ekkor már nem kérünk felesleget, hiábavalóságokat, hanem csak a hitünk növekedésére valókat. A szőlőt metszeni is kell, hogy a vadhajtások lekerüljenek róla, ne szívják el a tőke erejét feleslegesen. Mi is termünk vadhajtásokat, amelyek nem odavalók az életünkhöz. Ezektől gondosan megszabadít a gazda bennünket, idejében eltávolítja rólunk. Igen, könnyezünk egy kicsit, de hamar beforr a seb. Bízzuk magunkat Isten akaratára, mert ő jobban tudja, hogy mi válik a javunkra. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Isten csodálatosan teremtett mindnyájunkat saját egyéni adottságokkal. Isten megérti korlátainkat és hiányosságainkat, és használni tud, ha rendelkezésére állunk. Nem kell "különlegesnek" lennem. Mindannyian értékesek vagyunk Teremtőnk szemében, és Isten használni tud mindnyájunkat az ő országa építésében.