Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (Jn 17:4)
Az Ószövetségben olvasható Bábel tornya történetében azzal találkozunk, hogy az emberek azért kezdtek el egy égig érőnek szánt tornyot építeni, mert nevet akartak szerezni maguknak. A bűneset óta ez nem egyszerűen jelen van az ember életében, hanem sokak szívében ez a fő motiváció, hajtóerő, hogy legyek valaki, hogy vigyem valamire, hogy a nevem fennmaradjon.
A világ azt üzeni: valósítsd meg önmagad, Isten viszont így szól: csatlakozz hozzám és valósítsd meg azt, amit én szánok neked. A világ azt üzeni: tervezz, legyenek céljaid és érd el tűzön-vízen át, az Úr azt üzeni: terveim vannak veled, célom van az életeddel, jöjj közel hozzám, hangolódj rám és végezd azt, amit rád bízok. Tudom, hogy mi a jó neked. Hogy választunk? Hogy döntünk? Ez a személyes felelősségünk. A világ csábítása és sodrása visz bennünket valamerre, vagy az Úr Igéje és Lelke vezetésének engedve élünk? Naponta hozunk döntéseket, melyek vagy egyik, vagy másik irányba visznek bennünket. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Amikor Krisztus jelenlétét keressük az igetanulmányozásban és az imádságban, a Szentlélek fokozatosan átformál minket az Úr hasonlatosságára. Ha az engedelmes szolgálatot vállaljuk, egyre inkább Jézushoz leszünk hasonlók. Egyszerű életünk különlegessé változik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése