Újév
Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orcáját rajtunk. (Zsolt 67,2)
Dr. Samuel Johnson (angol költő, 1709-1784) 1745. január 1-jén és azután majdnem minden újév napján írt egy imádságot. Egyébként gyors és termékeny író volt. Ezek a pár soros imádságok mégis hosszú órák alatt születtek. Küzdött értük. Lépjünk az újévbe az ő szavaival:
„Mindenható Isten, akinek kegyelme folytán életem ismét egy évvel meghosszabbodott, add meg, hogy ez a kegyelem ne legyen hiábavaló rajtam. Ne azért nőjön éveim száma, hogy bűnöm is növekedjék, inkább add meg, hogy éveim előrehaladtával egyre tisztább legyek gondolkodásomban, egyre józanabb vágyaimban és egyre engedelmesebb törvényed iránt. Ne engedd, hogy a világ gondja elsodorjon tőled s azt se, hogy a kor gonoszsága hullámaival elborítson. Hanem tartsd meg hűségesen és növeld szeretetedet irántam, és ha hazahívsz, fogadj be az örökkévaló boldogságba, Jézus Krisztus, a mi Urunk érdeméért. Ámen."
Adja meg imánkra Isten a „háromszoros áldást" az újesztendőben is: legyen hozzánk kegyelmes, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját. Mind a három azt kéri, amit Jézus így fogalmaz: Én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján 14,20) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Isten mindnyájunkat lát mindennapjaink látszólag értelmetlen teendői között. Ha megragadjuk a lehetőséget, és szeretettel szolgálunk másoknak, Isten kegyelmének hűséges sáfárai vagyunk, bármilyen legyen is az éppen elvégzendő feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése