Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó. (Példabeszédek 24:6)
Ki ül életem trónján? Milyen kifejező volt az a kép, melyet egy evangélizáción hallhattam. Elhangzott, hogy alapjában véve háromféle helyzet van:
- Semmi közöm az Úrhoz. Kívül van az életemen, a gondolataimon az Úr. S én hol vagyok? Ülök a trónon. Életem trónját én foglalom el. Az számít, amit én akarok, amit én találok ki, ami az én szándékom. Én, én és harmadszor is én…
- Vallásos lettem. Még nem tértem meg, de már van közöm az Úrhoz. Még ekkor is én ülök a trónon. Értem az Igét, meg is szólít, de csak egy részét fogadom el. Azt, ami igazolja az életemet, ami alátámasztja, hogy jól van ez így, jól csinálom. Ami kellemetlen számomra, azt lerázom magamról, az kívül marad az életemen.
- Megtértem. Az Úr Jézusnak adtam a szívem, és a trónról is leszálltam, hogy ő foglalja el azt az egyedül neki való helyet. Ő uralkodik rajtam, én pedig örömmel szolgálom őt.
Melyiknél tartunk? Ezt mindenki maga tudja. Meg az Úr…
Hogy néz ki a családom? Ki ül a trónon? Ha Jézus ül a trónon, akkor is megvan a férj szerepe, a feleség és a gyermekek szerepe. És a gyülekezetben ugyanez a helyzet: kell a lelkész, a gondnok, kellenek a presbiterek, a gyülekezeti tagok, és mindenkinek megvan a maga feladata. És ha Jézus irányít bennünket, akkor az indulat is jézusi lesz bennünk és körülöttünk.
Engedjük, hogy Jézus irányítson bennünket! Nem fogjuk megbánni… (Katona Béla)
A nap gondolata:
Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése