„Mivel elfordultatok az ÚRtól, az ÚR sem lesz veletek." (4Móz 14:43)
Mai igénk rávilágít a probléma valódi gyökerére. A bűnbeeséskor az ember elfordult Istentől, és jelenleg egy olyan világban élünk, melyből a Teremtő ki lett rekesztve. Az iskolákban az evolúciót oktatják, és Isten nevét ki sem lehet ejteni. A bíróságokon nem lehet kifüggesztve a Tízparancsolat. Bár a Himnusz egy Istenhez intézett imádság nemzetünk sorsával kapcsolatban, ez a nép mára már nem kér abból a "víg esztendőből", amit ő tudna elhozni.
Miért engedi meg Isten a szenvedést? Rossz kérdés. A jó így hangzik: Miért szenved az ember hiába, ha Istennel minden helyrejöhetne? Miért fordul el az ember büszkén és gőgösen Istentől, és utána miért őt hibáztatja mégis a saját kapzsiságának, erkölcstelenségének és egyéb bűneinek a következményeiért?
A fenti vers elszomorító, mert szembesít az emberi gyarlóság következményével, azzal, hogy Istentől távol élünk. Az Újszövetség azonban reménykeltő üzenetet tár elénk: "Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4:8). A szenvedés ellenszere nem az emberi erőlködésben és megoldásokban rejlik, hanem az ember és Isten kapcsolatának helyreállásában. Ha e téren előrelépés történik, megértjük Isten jövőre vonatkozó ígéretét is, melynek megvalósulása már a küszöbön áll: "Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21:3-4). (T.S.K.)
A nap gondolata:
Életünk szépsége nem a fájdalommentességben rejlik, hanem annak megtapasztalásában, hogy Isten ott van velünk leggyötrőbb megpróbáltatásainkban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése