Jóás egész életében azt tette, amit helyesnek tartott az ÚR, mivel erre tanította Jójádá főpap… Jóás ezt mondta a papoknak: A szent adományokból eredő összes pénzt, amit az ÚR házába visznek, a forgalomban levő pénzt, azt a pénzt, amelyet fejenként rónak ki becslés szerint, továbbá mindazt a pénzt, amit az emberek szívük szerint visznek az ÚR házába, vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, azután javíttassák ki a templom rongálódásait. (2Kir 12:3.5-6)
Jóás király felelősnek érezte magát Isten népe és az Isten háza iránt is. Miért, nem mindegy, hogyan néz ki egy templom? – kérdezhetjük. Én úgy látom, hogy egy-egy közösség templomának állapota a gyülekezet tagjainak lelkiállapotáról is árulkodik.
Kétségkívül sokat változott a világ ennek tekintetében az elmúlt évezredekben, de még az elmúlt évtizedekben is. Míg korábban önerőből templomot építettek és újítottak a gyülekezetek, manapság mindenütt a pályázatra és a nagy összegű támogatásra várnak. Ha gond van, valaki oldja meg, ha nem elég tiszta, valaki takarítsa ki, ha hideg van, fűtsünk, mindegy miből. Érdemes megkérdezni önmagunktól, hogy mennyire fontos nekem a gyülekezetem és az általa fenntartott templom? – hogy a többi épületről ne is szóljak. Meglátszik-e az áldozathozatalomban a hitbeli felelősségem? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ne aggódj az egyház jövője miatt, hanem légy jelen a gyülekezetedben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése