Lelki kiskorúság 5.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
Énközpontúság, önzés. Önzés úgy elmenni a templomba, hogy én csak kapni akarok. Igét, erőt a hétköznapokhoz. Van, aki, azért nem vállal gyerekszolgálatot, mert, akkor a párhuzamosan zajló istentiszteleten nem tud részt venni, nem hallja az igehirdetést. Pedig jobb adni, mint venni. (ApCsel 20,35) Az érett hívő megkérdezi Urát, hogy milyen feladatot kell ma a gyülekezetben elvégeznie. Kinek címezte a reábízott áldásokat Istene? A kiskorú hívő elvárja a figyelmet, a dicséretet (Jaj, de jól nézel ki!), s ha nem kapja meg, még bemenni sem hajlandó a templomba. Az érett hívő igyekszik úgy áldásul lenni, hogy őt ne is vegyék észre, egyedül Istené legyen csak a dicsőség. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A szolgálat nem alkalmi tevékenység, hanem életstílus. Isten gyermeke mindig kész Atyja parancsát teljesíteni, s mindig észreveszi a számára elkészített feladatokat. Jézus egész földi élete szolgálat volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése