Lelki nagykorúság 8.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
A lelki nagykorú keresztyén inthető. Gyerekek, kamaszok megsértődnek, ha helyre igazítjuk őket. Nem hajlandók elviselni a tanári, szülői intést figyelmeztetést. A nagykorú emberek viszont inthetőek, sőt kérik is az építő kritikát, mert anélkül nincs fejlődés, előrehaladás. A lelki életben pontosan ugyanez a helyzet. A nagykorú keresztyént lehet inteni.
A Galatákhoz írt levélben olvassuk, hogy Pál inti Pétert, mert képmutató módon viselkedett a gyülekezet előtt, képmutatásába még másokat is belesodort. Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?" (Gal 2,11-14)
Péter nem magyarázkodik, nem támadja ki Pált, hanem elfogadja az intést és fennhagy azzal a bűnnel. Te mindig nagykorú keresztyénként tudod fogadni az intést? Mennyire vagy inthető? (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Minél jobban bízom Istenben, annál kevésbé kell félnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése