„Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. (Lukács 15:25-27)
Az idősebbik fiúról kiderül, hogy számára az öccse hazatérése nem volt öröm. Ő nem várta haza az öccsét. Jól megvolt nélküle. Valószínűleg nem volt felhőtlen a kapcsolatuk. Már akkor sem volt minden rendben közöttük, amikor még mindketten otthon voltak és egy családot alkotva egy fedél alatt éltek. E testvérpárnak nézeteltérései lehettek még pedig a komolyabb fajtából. Alapvetően más gondolkodású és életvitelű volt a két testvér.
Van ez így manapság is. Az, hogy egy családban ugyanannak a szülőpárnak a gyermekei akárhányan vannak, ketten, hárman, vagy még többen, különböznek egymástól. Normális ez, persze a nagy kérdés, hogy mit kezdenek a különbözőségükkel. Nem kell, hogy ellenségekké váljanak egy családban a testvérek azért, mert az egyik így, a másik úgy gondolkodik, mert az egyiknek az élet egyik területén adott talentumokat az Úr, a másik pedig más területen jó.
Ami az apának nagy öröm és boldogság volt, az a testvérnek egyáltalán nem jelentett örömet. Miután az egyik szolgától megtudja az idősebbik testvér a nagy jókedv és mulatozás okát, nem rohan egyenest az öccséhez a találkozás boldogságát és örömét keresve, megélve. Mert benne nem ez volt. Mert a lelkéből, a lelkiállapotából ez nem következett. Abból valami más bukkant elő: a harag. Megharagudott az apjára, aki így fogadta az üres zsebbel hazatérő testvérét.
Ő valószínűleg annak örült volna, ha az apja megbünteti a testvérét. Ha móresre tanítja, ha valóban a béresek közé sorolja. Azt érdemelné nem a szép ruhát, sarut, gyűrűt, nagy lakomát.
Nézzünk csak bele saját lelkünkbe: milyen indulatokkal van tele? Istennek tetsző, vagy nagyon emberi és gyarló a lelkünk tartalma? Szabad önvizsgálatot tartanunk rendszeresen, melyet bűnbánat, bűnvallás követhet… (Katona Béla)
A nap gondolata:
Sokszor azért harcolunk, amiért nem kellene, és nem harcolunk azért, amiért kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése