Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?" Akkor vallott és nem tagadott. (János 1:19-20)
„Ki vagy te?" – szegezik neki a kérdést Keresztelő Jánosnak röviden, tömören, lényegre törően korának vallási vezetői. Nem véletlenül. Ez a János figyelemfelkeltően viselkedett. Azt írja róla a Biblia, hogy „Bejárta a Jordán egész környékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára". Tömegek jöttek hozzá. Pedig nem finomkodott. Nem szólította kedves testvéreknek, vagy szeretett gyülekezetnek a hozzá érkezőket. Viperák fajzata! – akadt, amikor így szólt hallgatóságához. Mégis tódult a nép, hogy hallgassa.
„Ki vagy te?" – hangzott a kérdés felé a Megváltó eljövetelét váró papoktól abban a reményben, hogy személyében tényleg eljött a Megváltó. Hiszen Keresztelő Jánosról hamar kiderült, hogy emberi tetszést a legkevésbé sem keres. Számára az Úr akarata volt fontos, annak megértése és hirdetése attól függetlenül, hogy ez mit vált ki azokban, akik hallják őt.
„Ki vagy te?" – hangozzon felénk is ez a kérdés. Szembesítsen bennünket önmagunkkal. Szoktunk ezen gondolkodni? Lehet, hogy nem olyan sok időt szentelünk annak, hogy erről gondolkodjunk, de a mai napon mindenképpen tegyük meg. Ez is egy olyan kérdés, amelyen nem érdemes hamar túllépni. Érdemes időt szakítani rá, hogy őszintén megfogalmazzuk a választ... (Katona Béla)
A nap gondolata:
Nem elméleti hívőkké kell válnunk, hanem gyakorlativá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése