„Mit mondasz magadról?" (Jn 1:23)
Igénk kérdése Keresztelő János felé hangzik. S való igaz: mondunk, de mindenképpen gondolunk valamit önmagunkról mindnyájan: nagyszerű vagyok, szép vagyok, okos vagyok, sokoldalú vagyok, bátor, nyitott, barátságos netán egy rakás szerencsétlenség vagyok, semmi nem jön össze, nyomorult senki vagyok és lehetne még sorolni, hogy ki mit gondolhat önmagáról.
A Galata levélben olvassuk ezt a mondatot: „Ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát." (Gal 6:3) Ez az Ige rendkívül kijózanító abban a kérdésben, hogy ki vagyok, és mit gondolok magamról. Becsaphatom önmagamat azzal, hogy rosszul ítélem meg azt, hogy ki is vagyok valójában.
Nagyon beszédes persze az, amit magunkról gondolunk és mondunk. Miképpen nyilvánvalóan az is beszédes, amit mások gondolnak, mondanak önmagukról. Árulkodhat ez alázatról, vagy éppen nagyképűségről, szerénységről vagy fellengzősségről, de helyes vagy helytelen önértékelésről vagy éppen kicsi vagy túlságosan nagy önbizalomról is. Te mit szoktál mondani magadról? Vajon az Úrnak tetsző az, ahogyan önmagunkról beszélünk mások előtt? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ami kívülről látszik, nem mindig a valóság. Próbálhatjuk megjátszani magunkat, mégis tetteink, döntéseink és a másik iránt tanúsított érzéseink elárulnak bennünket. Vízként tükrözik személyiségünket. De még ha az emberek előtt meg is játszhatjuk magunkat, Isten előtt semmi sem marad titokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése