„Ki vagy te?" (Jn 1:19)
Egy hatalmas vagyonnal rendelkező ember elhunyt a közelmúltban. Azt írták róla, hogy olyan kevés volt az önbizalma, hogy amikor ebben erősödni szeretett volna, akkor megnézte a bankszámláját. Szánni való ember, akinek az életét a bankszámlájának állása határozza meg. A Szentírás ugyanis azt mondja, hogy „Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle." (1Tim 6:7)
Mások is gondolnak rólunk valamit. Sokszor első pillantásra. A külsőnk alapján, vagy éppen kimondott szavaink, meglátott gesztusaink, tetteink alapján. Minél több időt tölt velünk valaki, annál inkább gondol rólunk valamit. S közben nem ritkán át is alakul a másikban az, amit rólunk gondolt az első pillanatban. Előfordul, hogy megerősödik benne, de az is, hogy egészen másnak lát valaki bennünket a mélyebb ismeretség után.
Keresztelő Jánosról is gondoltak valamit az őt körülvevők: „ő a Messiás, ő Illés". Hallották Igét hirdetni, látták hogyan él, és ezek alapján gondolták róla az előbbieket. De az Úr Jézusról is gondoltak és mondtak is dolgokat. „Részeges és falánk ember, a bűnösök barátja, hatalommal tanít" – többek között ilyeneket olvasunk a Bibliában arról, hogy miket is gondoltak róla. Biztos vagyok benne, hogy rólunk is mondanak, gondolnak valamit az emberek. Azok, akikkel csak egyetlen egyszer is találkoztunk, akik hallottak felőlünk, akikkel beszéltünk már, akikkel érintkeztünk mind-mind gondolnak rólunk valamit. Nem ritkán előítéletek fogalmazódnak meg bennünk másokról, másoknak rólunk. De kik vagyunk valójában? Még mindig érdemes ezt végiggondolni… (Katona Béla)
A nap gondolata:
Az ítélgetés lelkétől akkor szabadulunk meg, ha a szeretet lelke foglalja el szívünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése