Ki vagy te? (Jn 1:19)
Embertársaink, akikkel találkozunk, ismerjük egymást bármilyen felszínesen vagy éppen mélységben, gondolnak rólunk valamit. Ez ellen semmit tenni nem tudunk. Akár jót, akár rosszat gondolnak és terjesztenek rólunk, nem különösebben tudunk tenni ellene. Egy valamit azonban ne feledjünk: nem azok vagyunk, akinek tartanak. Nem azok vagyunk, akinek mások gondolnak. Van, hogy többnek gondolnak bennünket az emberek, attól, akik valójában vagyunk, van, hogy kevesebbnek. Ne zavarjon ez bennünket. Nem azok vagyunk, akinek mások gondolnak. Kétségkívül hat ránk az, amit gondolnak vagy mondanak rólunk, de mégsem azok vagyunk, amit mások állítanak rólunk.
Minél jobban megismer valaki bennünket, annál inkább átalakulhat a rólunk alkotott véleménye. Minél több időt töltünk valakivel, annál inkább megismerjük az illetőt olyannak, amilyen. Csalódhatunk egymásban pozitív vagy negatív módon, de tudnunk kell, hogy akkor sem azok vagyunk, aminek mások gondolnak.
„Páholyban, a porban, az vagy, ami belül." – fogalmaz egyik költőnk. Ez egy nagyon egyszerű, de lényegre törő megfogalmazás. Akik belül vagyunk, azok vagyunk igazán. Kívülre olykor mást mutatunk. Van, hogy szerepet játszunk, általában szebbet, jobbat próbálunk mutatni önmagunkról bizonyos helyzetekben. De az is előfordul, hogy rossz napunk van, kiborultunk valami miatt, nagy terheket hordozunk és még önmagunkhoz is méltatlanul viselkedünk. Nem az a feladatunk, hogy megjátsszuk önmagunkat, olykor mégis előfordul ez velünk és ennek számos oka lehet.
Te ki vagy? Ott legbelül? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk. (Kempis Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése