Közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó. (Jn 1:26-27)
Keresztelő János a ki vagy kérdést Jézussal való kapcsolata irányából közelíti meg. Mert számára csak így van értelme az egésznek, amit életnek hívunk. S az a jó, ha ezt mi is így gondoljuk. Ha elhisszük, hogy a ki vagyok én kérdését csak Krisztusban tudjuk megválaszolni.
Ha igazán érdekel valakit, hogy kicsoda is ő, akkor érdemes azt a kérdést is feltenni, hogy mit mond rólunk az Úr? „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43:1) Urunk azt mondja, hogy életünk az övé. Tőle kaptuk, hozzá tartozunk. Ismer bennünket, szeret és megváltott. Az Ő tulajdonai vagyunk. Egyik énekünk olyan megragadóan fogalmazza meg ezt: „Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére. Lelkünk, testünk Istenéi az Ő tiszteletére…" (173. dicséret) S ha nem a magunkéi vagyunk, akkor nem is élhetünk akárhogyan. Annak tetszését kell keressük, aki bennünket alkotott, aki tudja, hogy miért és mire alkotott. Aki személyes küldetést adott életünknek. Vajon ennek megfelelő a gondolkodásunk és az életvitelünk? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ha képesek vagyunk elfogadni és megérteni, hogy Isten hatalmas, jóságos, tervei számunkra kifürkészhetetlenek, de szeretettel van irántunk és a legjobbat akarja számunkra, még ha ezt emberi mértékkel mi sokszor nem is így látjuk - Isten békéje lesz bennünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése