Hálás szív
Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz 5,18)
Sajnos ebben a világban sokkal több a zúgolódó, elégedetlen, panaszkodó szívű ember, mint a hálás. Figyeld csak meg az embereket, hogy bugyog szívükből a panaszkodás és a zúgolódás. Panaszkodnak az időjárás miatt, elégedetlenek az életükkel, zúgolódnak az ennivaló, a ruha, a munka miatt. Amerre néz az ember, mindenfelé zúgolódás és panaszkodás hallatszik.
Miért olyan kevés a hálás szívű ember? Azért, mert telhetetlen. Az ember sohasem tud megelégedni azzal, ami van. Nem képes beérni azzal, ha megvan a mindennapi kenyere, a szükséges ruházata, ha van lakása, ha vannak gyerekei és van állása, hanem mindig többre és többre vágyik. A telhetetlenség miatt az ember nem tud hálás lenni azért, amije van, és nem tudja megköszönni Istennek sem a testi, sem a szellemi, sem a lelki kincseket.
A hálátlan szívnek az oka abban van, hogy nem ismeri az ember a saját bűnét és nyomorúságát, nem tudja, hogy Isten hogyan szabadította meg nyomorúságaiból és ezért nem tud hálás lenni.
A Heidelbergi Káté három főrészre oszlik. Az első főrész beszél az ember bűnéről és nyomorúságáról, a második arról, hogy miképpen szabadulhatunk meg minden bűnünkből és nyomorúságunkból, a harmadik pedig arról, hogy milyen hálával tartozunk Istennek a szabadulásért. Káténk szerint tehát a harmadik dolog a hálaadás. Ez azt jelenti, hogy aki az első kettőt meg nem tapasztalta, az nem képes eljutni a harmadikig, a háládatosságig.
Vizsgáljuk meg szívünket és nézzük meg, hogy van-e benne háládatosság? A hálanélküli szív olyan, mint az az oltár, ami nagyon szépen el van készítve, fel van ékesítve, de amin sohasem mutatnak be áldozatot. Szívünk oltár, a hála pedig jó illatú áldozat, amit azon bemutatunk Istennek. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Soha ne vegyél senkit természetesnek, és soha ne felejts el köszönetet mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése