Szürke hétköznapok? Nem egészen… - 5.
Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket. (Lukács 8:1-3)
Igénkből kiderül az is, hogy miközben Jézus járt városról városra és faluról falura, hirdette az Isten országának örömhírét, voltak vele emberek: a tizenkét tanítvány és néhány asszony is. Alapjaiban formálja át a napjainkat, ha mi Jézussal vagyunk, ha vele járjuk életünk útját. Valakivel együtt lenni ugyanis azt jelenti, hogy hat egyik a másikra. S ha mi Jézussal vagyunk együtt, akkor a vele való közösség hatása bámulatos tud lenni. Jézus hatása ugyanis életformáló. Mássá teszi a gondolkodásunkat, az Őhozzá és az egymáshoz való viszonyulásunkat, de még a mindennapjainkhoz is elkezdünk másképpen hozzáállni.
Miket tanít Jézus? Például azt, hogy ne aggódjunk semmiért, mert tudja a mi mennyei Atyánk, hogy mire van szükségünk. Mégis mennyit aggódunk. Még mi is, akik ismerjük ezeket a szavait Jézusnak, akik tanítványnak valljuk magunkat. Az aggódás bizalmatlanság Isten felé, kétség afelől, hogy mindent a kezében tart Urunk és nekünk a legjobbat akarja, még ha ez utóbbi nyilván nem azt jelenti, hogy mindig úgy alakulnak dolgaink, ahogyan szeretnénk. De azt jelenti, hogy úgy alakulnak, hogy abból ő a legjobbat hozza ki ránk nézve.
Vagy azt is tanítja Urunk, hogy elég mindennapnak a maga baja. Hányszor elvétjük a dolgot és nem az aznapot éljük meg teljes egészében, hanem magunkra vesszük a holnapi, a jövő heti feladataink terhét. Előre idegeskedünk, hogy mi lesz. Nem a tervezés a baj, nem az előre gondolkodás a baj, hanem az, ha kihagyjuk belőle az Urat és feleslegesen cipelni kezdünk olyan terhet, melyet még nem kellene magunkra venni.
A terheinkre nézve ezt is olvassuk a Bibliában: „Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…" (Zsid 12:1-2) Le szoktuk tenni a terheinket? Jézusra nézünk? Mindkettőt fontos lenne. (Katona Béla)
A nap gondolata:
A csend különbözteti meg a belátást a látástól. A csend különbözteti meg az örömöt a boldogságtól. A csend különbözteti meg a hitet a félelemtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése