Dorgálás
Mert akit szeret az Úr, megdorgálja. (Zsid 12,6)
„Istenkém, csak meg ne tudja anyuka" – fohászkodott Zsuzsa, amikor az eltörött tányért dugdosta az iskolatáskába, hogy majd az utcai szemetesbe dobja. Nagymamája, aki a kályha mellett bóbiskolt, hirtelen így szólt: „Zsuzsikám, nem Istenke van, hanem egy hatalmas Isten, szeme mindent lát és Ő kéri számon a bűnt." A tányér az édesanya kezébe került vissza.
Mi is a hatalmas bűnt gyűlölő Istennel találkozunk nap, mint nap, aki emlékeztet bennünket elkövetett bűneinkre, ami rossz érzéssel tölt el. Egy asszony is átélte ezt, amikor azt hazudta az ismerősének, hogy délután elutaznak, és kivel kellett az utcán a házuk előtt találkoznia, mint az ismerősével?
De addig jó, míg így leleplez az Úr! Ha ezt nem tenné, az utolsó ítéletkor jön minden napvilágra. De akkor már késő, akkor már csak az örök szenvedés következik.
Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. (Zsid 12,6) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ma az összemosás korát éljük. Minden viszonylagossá vált. Jó az, amit az egoista ember annak tart, rossz pedig nem igazán létezik, mert a gonosz is lehet jó. Mit mond Isten? „Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz" (Ézs 5,20). Ezért fontos, hogy tanulmányozzuk Isten Igéjét, mert Isten megtanít különbséget tenni az Isten szerinti jó és az istentelen között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése