Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. (Galata 6:1)
Mások helyreigazítására biztat az Ige. Ennek több buktatója van. Az egyik, hogy nem merünk szólni. Pedig látjuk, hogy a másik élete rossz irányt vett. Érezzük, hogy szólni kellene, de hogy jövök én ahhoz, hogy bármit szóvá tegyek? Egyébként is mit fog szólni a másik? S az is előfordulhat, hogy van bennünk készség, indíttatás erre a helyreigazításra, csak éppen a szelíd lélek hiányzik. Úgy meg több kár teszünk, mint amennyi haszna lehetne az egésznek.
Miért kell megtanulnunk ilyen figyelmes szeretettel jelen lenni egymás életében? Például azért, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma." „Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak." (Jk 4:17) A mulasztás bűnébe esünk, ha látjuk, ha észleljük, hogy a másik valami olyat tett, vagy éppen olyanban él már egy ideje, ami egyértelműen nem kedves az Úr előtt, mi pedig nem tesszük szóvá.
A lelki ember azonban nemcsak helyreigazítani tud szelíd lélekkel, hanem el tudja fogadni, ha éppen őt igazítja helyre valaki. Vannak helyzetek, amikor azt mondjuk: kettőn áll a vásár. Ez is ilyen: szabad megtanulnunk helyreigazítani másokat szelíd lélekkel és szabad elfogadnunk a helyreigazítást sértődés nélkül.
Egyik feladat sem könnyű. Sem szelíd lélekkel helyreigazítani, sem a helyreigazítást elfogadni. Persze nem is mondja az Ige, hogy ez könnyű. De attól még feladata a lelki embernek. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Isten ma bennünket arra hív, vizsgáljuk meg útjainkat, ha kell, korrigáljuk azokat a mennyei cél érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése