Vádaskodás
„Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen." (ApCsel 25,16)
Fesztusz helytartó igazságos és a római jog értelmében jár el. Nem akar egyedül ítélkezni olyan dologban, amiben nem bizonyos.
A mások vádolása és a felettük való ítélkezés a Sátánra jellemző. Ő a vádló. Nagy vakmerőséggel ítélkezünk minden felett, amit látunk vagy másoktól hallunk. Tesszük ezt általában anélkül, hogy ismernénk a körülményeket, az illető viselkedésének, vagy hibájának okát. Tesszük ezt anélkül, hogy tudnánk mi az igazi problémája a másiknak. Valószínűleg mindannyian ítélkeztünk már mások fölött.
Mennyire fontos nekünk az igazság, mennyire járunk utána? Hogyan szállhatunk szembe ezzel az ellenséggel? Fel kell ismernünk, hogy tele vagyunk ítélkező lelkülettel, és abba kell hagynunk az ítélkezgetést. Mindent meg kell tennünk, hogy megszabaduljunk a kritizáló lelkülettől. Jézus figyelmeztet bennünket, hogy ne folytassuk tovább a másokról való véleménynyilvánítást és vádolásukat, mielőtt el nem csendesedünk Isten előtt és nem kérdezzük meg, hogy abban a bűnben, amivel vádolok mást én magam nem vagyok-e vétkes?
Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát. (Mt 7,5) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Nem azok részesülnek a kegyelem örök vendégségében, akikről mi feltételezzük. A mi ítéletünk sokszor éppen a visszájára fordul. (Victor János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése