Jézus az út 3.
Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. (Jn 14,6)
Temetésre igyekeztem egy idegen városban, és kerestem a temetőt. Megálltam, valaki elmagyarázta, hogy merre menjek, de mégsem találtam oda. Ismét megszólítottam valakit, ő is arra tartott, amerre nekem kellett menni, ezért beszállt az autómba és azt mondta: megmutatom hol a temető, magával megyek. Így már más volt! Jézus nem tanácsot ad útkereséseink közepette, nem távolról mutatja az utat, hanem kézen fog és vezet, velünk jön, megerősít, oltalmaz, naponta újból adja önmagát, az egyetlen jó, és helyes utat. Ő nem csak mond valamit nekünk erről az útról, de Ő maga az út, amely az életre vezet. Ő azt akarja, hogy a kezét fogva járjunk. Ilyen egyetlen világvallásban sincs. Jézus, maga az emberré lett Isten jön velem. Amikor azt mondja, hogy én vagyok az út, akkor Ő nem egy útról beszél, hanem az Útról, az egyetlenről, amelyen Isten jön felénk. Engedjük, hogy Jézus vezessen bennünket!
Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat,
E földi útvesztőben te mutass jó utat,
Szent nyomdokodba lépve a menny felé megyünk,
Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk. (Református énekeskönyv 229. dicséret) (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Az Írásokban minden a bátorításunkra íródott. Ez erős kijelentés – de igaz! Isten Igéjének még a keményebb részei is azért vannak, hogy életünket végül a helyes irány megtartására ösztönözzék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése