„Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!" (Jeremiás 29:5-7)
Ezek a szavak nem kevesebbet üzennek, mint azt, hogy van remény és van jövő! Ezt könnyű így gondolni, amikor az ember elégedett az életével, amikor valaki az Úr áldásait veszi el, de sokkal nehezebb akkor, amikor valamilyen oknál fogva nem éppen nekünk tetszően alakulnak életünk dolgai, amikor nyomorúság, mélység jut osztályrészül. Az örömben, a jóban talán nem is foglalkozik úgy az ember a reménnyel, meg a jövővel, mert úgy érezzük, hogy ez nem is kérdés. Pedig nem magától értetődő semmilyen jó, ami ott van életünkben, azt pedig szintén nem tudhatjuk, hogy meddig tart, meddig élvezheti valaki.
A nehéz helyzetű ember számára sokkal nagyobb kérdés, hogy van-e remény és jövő? Sőt, minél mélyebben érzi magát valaki, annál inkább kérdés ez számára. Az Úr viszont szól. Azt üzeni, hogy van jövő és ennek megfelelően gondolkozzatok, cselekedjetek és éljetek! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Legyünk őszinték. Néha van úgy, hogy olyan helyzetben vagyunk, amiben reménytelennek, tehetetlennek és erőtlennek érezzük magunkat. Ám az igazat megvallva: ez egy hazugság! Nem vagyunk reménytelenek, tehetetlenek vagy erőtlenek, ha Isten az életünkben van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése