Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2)
Hogyan kezeljük az indulatainkat? Van, aki a kellemetlen szituációkban nyel egyet. Vagy kettőt, hármat is. Nem szól semmit, felmegy benne a pumpa, ez jól látható is rajta, majd csendben marad. Nem jó módszer ez. Önpusztító. Persze van, amikor nyelni kell, de mindig nem lehet. Belülről emésztődik fel, aki így tesz folyamatosan.
Van, aki nem nyel, hanem köp. Kiadja magából, amit érez, amit gondol. Ennek többféle formája lehet, a hangos kiabálástól a tettlegességig széles a skála. Aki ezt teszi, az megkönnyebbül. „Kimondtam, amit gondoltam, őszinte voltam, én jól vagyok" – ezt érzik az ilyen emberek legtöbbször. Jó módszer ez? Jónak tűnik. De ha megkérdezné ilyenkor a vele szemben lévő beszélgetőtársat, akivel indulatosan őszinte volt, hogy „és te mit érzel?", akkor valószínűleg nem az a válasz jönne, hogy én is jól vagyok. Nem igen azt hallaná, hogy „örülök, hogy kimondtad ilyen keményen, ilyen indulatosan, a lelki békémet nem borzolta fel mondanivalód." Miért nem jó módszer az előbbi sem igazán? Egyfelől kapcsolatromboló, másfelől ezt olvassuk az Igében: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt." (Ef 4:31) S hogy akkor mégis mi a jó megoldás? Arról majd holnap lesz szó. Addig vedd a fáradságot és fogalmazd meg, hogy szerinted mi a jó megoldás! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Beszélj kevesebbet! Gyakran azért kerülünk bajba, mert képtelenek vagyunk befogni a szánkat. Ha ez olyan erőteljes eszköz, akkor nem kéne olyan sokat használnod, igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése