Félelem 1.
Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. (1Krón 28,20)
A félelem az egyik legjellemzőbb emberi érzés, alapvető része személyiségünknek, végigkíséri életünket. El se hinnénk, mennyi mindent teszünk félelemből, önkéntelenül is. Csak azért, mert valamitől félünk. Hihetetlenül erős motiváció tud lenni a félelem.
Az Igében olvassuk, hogy „ne félj".
Van egyfajta egészséges félelem is, ami megóv a vakmerőségtől és gyakran életmentő lehet, de mi többnyire az ismeretlentől félünk, meg a veszteségtől, a kudarctól, a belső ürességtől, a megszégyenüléstől, a megpecsételtségtől, a testi-lelki fájdalomtól, a gyengeségtől, a konfliktusoktól, a sötétségtől. Félünk a betegségtől, és attól, hogy elveszítünk valakit, akit szeretünk. Félünk a haragtól, a büntetéstől, félünk szembesülni önmagunkkal, félünk az öregedéstől, a haláltól. Azt is mondhatnánk, hogy ez természetes, hiszen emberek vagyunk – csakhogy ezek a félelmek a bizalmunk fokmérői. A szeretetünkről szólnak, a szeretet egyenes arányban van a félelemmel. Valamiképpen a félelem ellentéte nem a bátorság, hanem a szeretet! A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Jn 4,18). Adjon az Úr teljes szeretetet a szívünkbe, és űzze el félelmeinket! (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
A félelem az emberiség leghalálosabb ellensége. A félelem rabszolgává tesz bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése