Krisztusban
Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
… Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Korinthus 5:14-15, 21)
A felszínes, látszat-keresztyénség forrása sok esetben az, hogy nem értjük igazán az evangéliumot, nem értjük teljes mélységében, mi történt a kereszten. Sokszor úgy fordítjuk magunk számára az olvasottakat, hogy Jézus egy óvatlan pillanatban a helyünkre lépett, és a bűn büntetését magára vállalta. Mire Isten észrevette a cserét, már késő volt, mit volt mit tenni, Isten gyermekeivé lettünk, hiszen ki van fizetve… mehetünk szabadon.
Amit azonban nem értettünk meg, az a csapda. Isten nagyon jól tudta, hogy ki van a kereszten. Jézus halála mégis érvényesen tett eleget a bűnért. Hogyan? Úgy, hogy Jézus nem csupán a helyünkre lépett ártatlanul. Ő bűnné lett értünk, azaz természetfölötti módon vállalta, hogy eggyé legyen a bűnössel és te (és én) eggyé legyél Vele. Így azonban a kereszten Isten előtt te is meghaltál, húsvétkor te is feltámadtál. Az életed Jézus élete. Már nem rendelkezel önmagaddal.
Mi azt szoktuk mondani: elfogadtam Jézust, mint megváltómat.
Pál azt mondja, Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…
Isten igazsága legyünk Őbenne…
Új teremtés vagyunk Krisztusban…
Az ember fél a haláltól. Fél elveszíteni az életét. De mi van akkor, ha már meghaltunk, ha már a világ számára elveszítettük az életünket? Ha már nem a magunké vagyunk? Ha Krisztusban egy olyan világ számára születtünk meg, amelyet nem veszíthetünk el?
Ha bánt a látszat keresztyénség, amelyben önmagad is látod néha (magamból kiindulva), az csupán annak a jele, hogy Krisztusban vagy, ezért nem tölt el örömmel, ha önmagadnak próbálsz élni. Hogyan is tehetnéd? Téged már Krisztus szeretete szorongat, hiszen az Ő tagja vagy. Élj az új identitásod szerint!
(Kozma Ferenc – Zsidók Jézusért Misszió)
A nap gondolata:
„Vágyat, célt a múltnak adtam, nincs már bennem vak remény, mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém." (426. dicséret)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése