Kora reggel...
Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. (Márk 1:35)
Akinek iskolás korú gyermeke van az tudja, hogy a nap legcsendesebb pillanata a szürkület. A gyerekszoba még csendes, a társ is az igazak álmát alussza és csendességed puszta helyében egyedül vagy. Egyedül vagy magaddal és Istennel. A szürkületben még felrémlenek a tegnap megtett és meg nem tett dolgai és füledbe csengenek a kimondott és ki nem mondott szavak. Azt is tudod, hogy változtatni azokon már nem lehet, úgyhogy egy dolog maradt: odatedd Isten lábaihoz. Néha ez a legnehezebb, hordanád dolgaidat, az elvégzetteket és a meg nem kezdetteket, újraírnál beszélgetéseket. Aztán a szürkületben, ahogy a nap sugara előbújik, egyszerre eszedbe jut, hogy nem vagy egyedül, Isten ott van veled és új napot adott neked. És ezt az új napot is újra Vele kezded. Ahogy Jézus is minden napot, minden dolgot Vele kezdett. Kora reggel elment imádkozni. Tanuld meg Tőle a kora reggeli imádkozás szükségességét. Bízd ezt az új napodat megint Reá és akkor tudod, megtapasztalod, hogy nemcsak a szürkületben nem vagy egyedül, hanem az Úr veled lesz a nap minden pillanatában. (Burián Tamás, Silver Creek, NY)
A nap gondolata:
A világot nem a nagyhangúak teszik emberibbé, hanem a csendes emberek, akik sokat imádkoznak. /Johann Adam Möhler/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése