Boldog szelídek…
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (Máté 5,5)
Ma, amikor egyre nagyobb pánik kezd rajtunk eluralkodni, amikor egyre többen és még több helyen hirdetnek szükségállapotot, vészhelyzetet önkéntelenül is, felmerül a kérdés, hogyan állunk helyt mi, keresztyének. Hetekkel ezelőtt elkezdődött a polcok lecsupaszítása, s valamiért egyre inkább az az érzésem, mintha az emberek is ezzel egyidőben elkezdték volna kiüresíteni lelküket. Egyre nagyobb hiánycikk az a bizonyos szelídség, amely az Ige szerint örökségünk záloga. Nem azt szeretném mondani, hogy nem kell komolyan venni a vírus terjedését, vagy az óvintézkedések szükségességét, sőt. Arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy a lelkeket, hitet tipró – akár vírusnak is nevezhető – istennélküliséget is éppen ilyen komolyan kellene vennünk!
Egyetlen kulcsszóra szeretném, ha figyelnél ma, ami nem más, mint a szelídség. Ha erre gondolok, az elmúlt napok s a várhatók fényében eszembe jut, hogy mennyire nem szelíd az, aki csak arra koncentrál, hogy neki meglegyen mindene, raktárait feltöltse. Mennyire nem szelíd az, aki önmagára fókuszál, a másikon keresztül gázolva. Az igazság az, hogy nem szelídítjük meg magunkat, hanem törekszünk, nyomulunk, olykor vagy inkább sokszor a mások kárára. Pedig az örökség már el van készítve, ha úgy tetszik, letétbe van helyezve, csak megfelelően, krisztusi módon kellene élnünk, hogy hozzá juthassunk.
Olvastam egy történetet, melyben egy tanárnő lufikat osztott ki az iskolában tanuló összes gyermeknek, majd megkérte őket, hogy írják fel a nevüket rá. Ezután minden lufit a folyosóra gyűjtöttek. A feladat az volt, hogy öt perc alatt mindenki találja meg a sajátját. El tudjuk képzelni, mekkora lehetett a káosz, a lökdösődés, mert mindenki csak a magáét akarta. Természetesen egyetlen gyermek sem járt sikerrel. Na de ezután a tanárnő megkérte a diákokat, hogy mindenkit fogjon egy darab lufit, nem törődve azzal, hogy milyen név áll rajta. A következő öt percben mindenkire rálelt a saját, nevével ellátott lufira.
Bárcsak mi is tudnánk szelídséget magunkra öltözni, nem önmagunkat, hanem Krisztust helyezve életünk középpontjába. Hiszem, hogy így mindenki rátalálhat a „lufijára", ami mai Igénk alapján valójában a boldogságunk. (Birikiné Király Dalma, Jánd)
A nap gondolata:
A szelídség a hívő embernek másokkal való kapcsolatára is vonatkozik. A szelíd ember önzetlenül cselekszik, nem öntudatosan. Alázatos, és nem fennhéjázó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése