2017. augusztus 21., hétfő

2017-08-21

A Krisztussal való élet

 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." (ApCsel 9,3-6)
 Pál apostol életének másik szakasza a Krisztussal való élet. Amikor a damaszkuszi úton leesett a földre, amikor a mennyei fény sugározta körül, amikor megtudta, hogy mit kell cselekednie, akkor egy új élet kezdődött el nála. Ez az élet többé nem a törvényekhez igazodott, nem kegyes és vallásos élet volt, hanem Krisztusban való élet. Ettől kezdve minden más lett az életében.
A mi életünkben is el kell jönnie a nagy fordulatnak, a pálfordulásnak.  Mert minden embernek szüksége van a megtérésre.

Megtért Pál a damaszkuszi csoda által.
Ott az úton találkozott Krisztusával.
Minden régit kárnak ítélt, megtalálta akkor
Lelke békességét.

Mit kell nékem Uram Jézus cselekednem,
Hogy járhatnék kedved szerint életemben?
Formálj engem drága szóddal,
Akaratom győzd le égi hatalommal!

Többé másnak nem élek én, csak az Úrnak,
Hitben járok, ellenállok a gonosznak.
Nem félek már gáncstól, gúnytól.
Vallást teszek mindig bátran a Krisztusról.
(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az egyetlen híd, ami átvezet halálból az életre, boldogtalan életből a boldogságra, csak a Jézus keresztje.

2017. augusztus 20., vasárnap

2017-08-20

Az egyház 3.

 Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)
 Az egyházban, mint a hívők közösségében éppen úgy, mint valami emberi szervezetben vér kering. Ez a vérkeringés élteti és teszi képessé a munkára. Az a szervezet, amiben a vérkeringés megszűnik, elpusztul. Ahol a szervezetben vérkeringési zavarok mutatkoznak, ott betegség áll be. Éppen így van az egyházban is. Ha nem a Krisztus váltságvére kering ereinkben, akkor nem lehetünk a Krisztuséi, akkor nincsen élet bennünk. Ha megszűnik bennünk ez a vér keringeni, megszűnünk élni. Ha zavarok mutatkoznak ebben a vérkeringésben, akkor beteg az egyház.
Ott kell, hogy legyen előttünk az az igazság, hogy az egyház mi vagyunk, mert a Krisztus testének élő tagjai vagyunk és a Krisztus váltságvére éltet bennünket. Ezt az egyházat Krisztus oltalmazza és megtartja. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A feladatunk nem az, hogy várjuk, amíg egy gyülekezet elég jó lesz ahhoz, hogy mi csatlakozzunk hozzá, hanem az, hogy elköteleződjünk mellette.

2017. augusztus 19., szombat

2017-08-19

Az egyház 2.

 Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)
 Az egyház olyan embereknek élő közössége, akiket Jézus Krisztus tart össze. Jézus Krisztus, mint valami csodálatos mennyei mágnes magához vonzza a hívőket. A Jézusban levő, hatalmas isteni vonzóerő az, amely ebből a világból kiválasztja és elhívja az övéit.
Ha mágnessel gyufaszálak felé közelítünk, azok meg se mozdulnak, ha azonban vasreszelék felé közelítünk a mágnessel, akkor a mágnes magához vonzza a vasreszeléket.  Azért van így, mert míg a gyufaszál és a mágnes között nincs közösség, addig a vasreszelék és a mágnes között életközösség van. Van valami belső rokonság köztük. Van közösségük egymással.
Ilyen közösség az egyház. Az egyház tagjait Jézus Krisztus isteni ereje hívta ki a világból Szentlelkével és Igéjével. Az így megérintett emberek maguk is vonzó erőt nyernek. Nem ok nélkül olvassuk, hogy az első keresztyének idejében Isten naponta szaporította a gyülekezetet üdvözülőkkel. Igen, mert az első keresztyének is át vették Jézus vonzó erejét, s az ő életük is sokakat megnyert az egyháznak. Elmondhatjuk, hogy ahol igazi egyház van, ott az egyház vonzóerőt gyakorol a világra.
Hiába jönnek össze emberek a templomba, vagy más alkalmakra, ha nem Jézus Krisztus vonzó ereje hozza össze őket, hiába vagyunk együtt ketten vagy hárman, vagy többen, ha nem a Krisztus szeretete tart bennünket össze. Az egyház Krisztus nélkül nem egyház, hanem egy értelmetlen embercsoport. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A gyülekezet nem mechanizmus, gép, hogy kicserélek pár alkatrészt és fölpörgetem, hanem organizmus: sebeket kell gyógyítani, és fitten kell tartani. Az élő szövetekben pedig sokkal nehezebb változást elindítani.

2017. augusztus 18., péntek

2017-08-18

Az egyház 1.

 Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)
 A Heidelbergi Káté így felel arra a kérdésre, hogy mi az egyház:
Hiszem, hogy Isten fia a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja; és hiszem, hogy ennek a seregnek én is élő tagja vagyok, és mindörökké az maradok.
Az egyház tehát mindenekelőtt egy élő közösség. Olyan közösség, amelyben a tagok egymással élő kapcsolatban vannak.
Ha például egy zsákot megtöltünk búzával, a búzaszemek ott egy csomóban, egy közösségben vannak, mert a zsák összetartja őket. De az egyes búzaszemeknek semmi közük egymáshoz. Ha kiöntjük a zsákból a búzát, széjjelhullnak a szemek. Az ilyen közösség nem szerves, nem élő, hanem élettelen, halott közösség.
Egészen más egy fa ágainak a közössége. A fa minden ága élő közösségben van egymással. Egy ugyanazon élethez tartozik hozzá.
Ilyen élő közösségben kell, hogy éljenek az egyháztagok egymással. Csak ott van egyház, ahol igazán élő közösség jön létre. Ott van egyház, ahol ketten – hárman összejönnek, de ugyanannak a hitnek az erejében, a szeretetnek ugyanazon kötelékével összekötözve. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A gyülekezet nem egy épület. A gyülekezet olyan emberekből áll, akik összegyűlnek imádni és dicsőíteni Istent énekekben, imádságban, a Biblia olvasásában és tanulmányozásában, és igyekeznek a tanultak szerint élni.