2016. július 23., szombat

2016-07-23

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom… (Zsolt 90,5a.)
A keresztyén ember legfontosabb kötelességei közé tartozik saját magának megvizsgálása. Ahol olyan emberek vannak, akik nem magukat, hanem másokat vizsgálgatnak, azok nem keresztyének, ha annak nevezik is magukat. A keresztyénségünk kezdete az önvizsgálat.
Most hát meg kell vizsgálnom magamat ezen Ige által, ami azt mondja rólam, hogy olyan az életem, mint az álom.
El kell fogadnom az Ige igazságát, amely azt mondja rólam, mert látom és tapasztalom, hogy az életem valóban olyan tűnő, olyan rövid életű, mint az álom.
Megfigyeltem azt is, hogy az álom változó. Milyen sok mindent összeálmodunk. Pillanatról pillanatra változik álmaink színtere. Ha most ezekre gondolva nézem meg az életem, vigyáznom kell arra, hogy keresztyénségem és hitem ne legyen ilyen változó, mint az álom. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Mint ahogy a saját bűnötök bocsánatában hisztek, úgy kell hinnetek a mások bűnei bocsánatában is. (Keller)

2016. július 22., péntek

2016-07-22

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3)
Amikor Jézust elfogták a Gecsemáné kertjében, Péter kivonta szablyáját és levágta a főpap szolgájának fülét, a Megváltó így szólt akkor neki:
„Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?" (Mt 26,52-53)
Jézusnak testi értelemben lett volna hatalma és ereje arra, hogy bosszút álljon, hogy megvédje magát, de engedte, hogy uralkodjék testén és indulatain a Szentlélek. A Szentlélek pedig Isten akarata iránti engedelmességre vezette. A Lélek azt akarta, hogy végezze el a munkát, amelyet az Atya rábízott. Ha Jézuson ebben a pillanatban a test uralkodik, megmenthette volna a saját testét, de nem végezhette volna el a megváltás munkáját.
Ne felejtsük el soha, hogy por emberek vagyunk, de adjuk hálát Istennek azért, hogy a maréknyi sártestünket megajándékozta a maga Lelkével.
Mennyi bűnt elkövetünk, mennyi gonoszság van a testünkben, mennyi irigység, rosszindulat nő ki belőlünk így is. Nagy kegyelem, hogy mégis ezen a romlott testen a Szentlélek uralkodik, és Isten Lelke által az Ő csodálatos eszközévé válhatsz, ha átadod életed fölött a vezetést Neki.
A por eredetünk eszünkbe kell, hogy juttassa azt is, hogy teljesen Isten hatalmában vagyunk. Amikor Ő akarja, akkor térít vissza ismét a porba. De milyen nagy vigasztalás, hogy Isten mindent a maga helyére visz vissza. A testet a porba, mert onnan vétetett, a lelket Önmagához, mert az övéből való. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A bűnről igazán csak annak van mondanivalója, aki megvívta vele a maga harcát.

2016. július 21., csütörtök

2016-07-21

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3)
Mi lelket kaptunk portestünkbe. Ez a lélek akarja, hogy kapcsolatunk legyen az Úr Istennel, hogy a közelébe juthassunk.
Láttunk már repülőgépet a kifutópályán? Nagy gépezet, hatalmas szárnyakkal, egy nagy tehetetlen monstrum. Ha ebben a gépben nem lenne hajtóerő, sohasem tudna felrepülni, mert a nagy géptest földre húzza. Így van velünk is. A testünk a maga por voltánál fogva húz le a földre, de Isten adott ebbe a portestbe lelket, amely lélek indító, hajtó, felemelő erő. Ez által az erő által tudunk az Atya közelébe jutni.
Szentlélek nélkül a testünk értéktelen. Büszkélkedhetünk a testünkkel, felöltöztethetjük a legdivatosabb, legszebb ruhába, akaszthatunk rá ékszereket, büszkélkedhetünk az erejével, mégsem ér az egész test semmit, mert csak egy marék sár, talán szépre van gyúrva, legalábbis a mi szemeink előtt szépre.
A testünk hajlandó minden rosszra, telve van kívánságokkal és gerjedelmekkel, de azért adott Isten lelket belé, hogy legyen az zabla és irányító a testünkön. Jakab apostol mondja, hogy a lovak szájába zablát kell vetni, különben nem lennénk képesek megfékezni azt a hatalmas erőt, ami ebben az állatban van, ha nem lenne zabla a ló szájában, nem lennénk képesek oda irányítani, és olyan munkát végeztetni, amilyet mi akarunk.
Ilyen megfékező és irányító „eszköz" a mi testünkön a Szentlélek. A Szentlélek uralma alatt állsz testvérem, Ő vezet és irányít téged? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Maguk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.

2016. július 20., szerda

2016-07-20

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3)
„Gyarló testünk porrá lészen, mivel porból vétetett" – mondja egyik temetési énekünk. Valóban porból vétettünk? Ki tudja? Ki meri ezt biztosan állítani?
Nos, biztosan állítja a Biblia. Az Ige szerint az Úr Isten teremtette az embert
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké." (1Móz 2,7)
Így lett a por-test élő emberré. De mondhatja valaki: „Igen ám, de a Bibliát is emberek írták, s így ezt nem vagyok hajlandó elhinni." Valóban igaza van ennek az embernek, csak azt felejti el, hogy nem akármilyen emberek írták. Olyan emberek írták a Bibliát, akik lelki összeköttetésben voltak Istennel, és a kapcsolatuk folytán Isten kijelentette nekik a maga akaratát és a maga üzenetét,
„Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." (2Pt 1, 20-21)
Isten azoknak, akik hit által benne éltek, megjelentette a maga titkait. Az ilyen emberek voltak képesek, hogy Bibliát írjanak, amelyben ott van Istennek üdvösségre vezető evangéliuma.
Isten az ő gyermekeinek, azoknak, akik Őt szeretik, kijelenti magát.
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." (Jn 14,21)
Isten pedig nyilvánvalóan kijelentette az Ő igéjében, hogy az embert porból formálta.
Jó, ha gyakran eszünkbe jut a mi eredetünk. A por-ember olyan hamar el tud bizakodni és olyan hamar elfelejti eredetét. Hányan dicsekszenek származásukkal, vagyonukkal, tudásukkal. De vajon van-e valami dicsekedni valónk? Hiszen porból lettünk és porrá leszünk.
Ezt soha ne felejtsük el! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Mindnyájan gyarlók vagyunk, de magadnál gyarlóbbnak senkit se tarts!

2016. július 19., kedd

2016-07-19

Minden Isten ajándéka

Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4:7)
Nem túl jól alakult az előző hetem: gerincsérvem van (már egy ideje) - most "bedurrant". Lesugárzik a jobb lábamba annyira, hogy alig bírtam lábra állni. Két napja egyáltalán nem alszom, mert persze éjszaka fáj a legjobban és egyetlen fájdalomcsillapító sem hat.
Ezt csak azért említettem, mert a múlt éjjel volt időm végiggondolni: gyakran mennyire nem értékelem / értékeljük mindazt, amit kapunk az Istentől - pl. nagy ajándék, ha tudok aludni éjszaka, ha le tudok hajolni, felhúzni a zoknit. Ezeket mind természetesnek, magától értetődőnek tarjuk, amíg megvan.
Igenis nagy dolog, ha megtanuljuk értékelni azt, ami van: azokat az embereket, akik körülvesznek. Értékeljük a napsütést, az ételt, egy jó beszélgetést, a nyíló virágot.
Mind Isten ajándéka!
A szenvedés is!
Te miért vagy hálás ma Istennek?

A nap gondolata:

Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.

2016. július 18., hétfő

2016-07-18

A tökéletességről

Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7)
Newton könyvet írt a fűben, a kalászban és a telt búzakalászban megnyilatkozó kegyelemről.
Megszólította őt egyszer egy ember: - „Olvastam értékes művét, nagyszerű munka. Mikor a telt búzakalászról szóló részt olvastam, csodálkoznom kellett azon, hogyan sikerült önnek rólam ilyen pontos leírást adnia, hiszen alig ismer." – „Teljes figyelemmel mégsem olvasta, - szólt közbe Newton -, mert ott a telt búzakalász különös ismertetőjeleként arról van szó, hogy éppen ezek nagyon lehajtják fejüket. Valóban, ha valaki kérkedve beszél élete munkájáról, hogy már befejezte azt, szeretném megkérdezni; egyáltalán kezdett-e valamikor valamit? Mert, ha befejezettnek tartja, attól tartok, még azzal sincs tisztában, hogy mit kellett volna tennie."
Te milyennek látod életed munkáját? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ne az én nevem, hanem a Tied dicsértessék, ne az én művem, hanem a tied magasztaltassék. A Te szent neved dicsértessék, nekem pedig semmi részem se legyen az emberek dicséretében. (Kempis Tamás)

2016. július 17., vasárnap

2016-07-17

Bölcs szív 3.

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12)
Mit csináljunk az Istentől való bölcsességgel, ha már megadatott nekünk? A legfontosabb, hogy csináljuk vele valamit. Használjuk! Isten törvénye az, hogy aki az egy tálentumot elássa, attól az az egy is elvétetik. A kút vize, amit nem használnak folyamatosan, nem merítenek mindennap belőle, az ihatatlanná válik. Ha bölcsességet nyertünk, bármennyit is, használnunk kell azt. Ismerek egy házaspárt, akiknek szép házuk, földjeik, és gazdaságuk van. Elmondták, hogy 40 éve, amikor összeházasodtak nem volt semmijük. De volt Bibliájuk, és volt hitük. Elkezdtek dolgozni, de nem felejtettek el naponként imádkozni azért, hogy amit keresnek, azt megbecsülhessék, és azzal elszámolhassanak Istennek is. Jól tudták, hogy „a bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme,  és a Szentnek ismerete az eszesség." (Péld 9,10)
Ha használjuk a kapott bölcsességet, akkor életünk áldott, gyümölcstermő életté válik. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Amikor engedelmesség helyett vitába szállsz, és józan eszedre bízod magadat, akkor káromolod Istent.