2016. június 29., szerda

2016-06-29

 Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. (1Kor 15:10)
Minden ember életének van egy Istentől kapott rendeltetése. Akkor lehetünk boldogok, ha ezt felismerjük és betöltjük. Ellenkező esetben belekeseredünk az életbe és megszomorítjuk Gazdánkat is. A következő történet tanulságát nem lesz nehéz megtalálni:
Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
A tölgyhöz fordult.
- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:
- Megfonnyadtam, mert sohasem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

A nap gondolata:

Ha életünknek megvan a "miértje", akkor majdnem minden "hogyanját" el tudjuk viselni."

2016. június 28., kedd

2016-06-28

 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róma 8:28)
 Egy-egy dolgot többféleképpen láthatunk. Egyáltalán nem mindegy, hogy valamiről mit gondolunk. Íme, egy történet ennek kapcsán:
Egy montanai szervezet ötezer dolláros díjat tűzött ki minden egyes élve elfogott farkasért. Két vadász, Sam és Jed úgy döntött, hogy nekivág a hegyeknek, és keres egy kis pénzt farkasok elfogásával. Éjjel-nappal járták a hegyeket, kutatva értékes zsákmányuk után. Háromnapi sikertelen vadászat után kimerülten lefeküdtek és elaludtak.
Az éjszaka közepén Sam egyszer csak arra ébredt, hogy vagy ötven farkasból álló falka veszi őket körül. Vörös szemük csak úgy lángolt, és vicsorogva morogtak a két vadászra, ugrásra készen. Sam oldalba bökte Jed-et, és így szólt: „Hé, ébredj! Gazdagok leszünk!"
Néha, amikor úgy tűnik, hogy sok nehézség vesz körül minket, lehet, hogy valójában sok lehetőség van körülöttünk. A „válság" szó kínai szimbóluma igazából a „veszély" és a „lehetőség" szavak kombinációja. Ahányszor krízishelyzetbe kerülünk, dönthetünk a rémület és gyávaság mellett, vagy pedig az erő és a bátorság mellett. Csak nézőpont kérdése.
Ha legközelebb pácba kerülsz, jusson eszedbe: „Gazdag leszel!" Lehetőséged nyílik arra, hogy tanulj és növekedj, és hogy megtapasztald Isten kegyelmét és erejét abban a helyzetben. Ilyen helyzetek nem adódnak minden nap!

A nap gondolata:

Teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. (Trudel)

2016. június 27., hétfő

2016-06-27

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90:12)
 A bölcs szívű embernek sok jellemvonása van. Ezek egyike, hogy a legnehezebb helyzetekben is megtalálja a helyes irányt. Ehhez, íme egy történet:
Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek.
Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja. Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ajándékozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél.
Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken. Kinevették az öccsüket:
- No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! Azzal el is kergették a háztól.
Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?...
Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte. Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben.
Ennek fele se tréfa! - gondolta a fiú, és leakasztotta válláról a vándortarisznyát. A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette.
Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak. A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán.
Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott.
Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem - gondolta a fiú, és jó szívvel odaadta a cipót az öregnek.
Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra. Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott. Minek is szaporítsam a szót?
Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből. Meg is szerették hetedhét országban.
Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján.
- Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! - kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette. Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és megkérdezte tőlük:
- Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok? Felsóhajtott az első:
- Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta:
- Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban.
- Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem - mondta csendesen a házigazda. Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól:
- Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk! Hát nem mentél világgá bánatodban?
- Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fiú. - És most már mindent értek. Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget. De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem.

A nap gondolata:

A valódi alázatosság virág, mely minden kertnek díszére válik, fűszer, mellyel az életnek minden étele megízesíthető. Egyszóval olyasmi, mely minden dolognak az értelmét emeli. (Spurgeon)

2016. június 26., vasárnap

2016-06-26

 Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. (Péld 1:7)
Mennyi bölcsnek tűnő dolog, gondolat, ember van ezen a világon. Aztán sokszor kiderül, hogy valójában nincs szó bölcsességről, csak valami, vagy valaki annak tűnt csupán… Íme, egy történet, mely épülésünkre lehet. Olvassuk nyitott szívvel:
Sok-sok évvel ezelőtt élt egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell.
Az első lépés azt, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell őt, és hálát adnod neki, mindazért, amid van.
A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened: Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek.
Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg, amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod, hogy nincs akadály amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják.
Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit, azért amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat.
Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts.
Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet.
Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék.
És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban, gondolj bele, hogy milyen áldott vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így boldogok legyenek.

A nap gondolata:

A széthulló Biblia rendszerint olyan embernek a tulajdona, aki maga nem hullik szét. A győzelem kulcsa ez: „Meg van írva!" (Spurgeon)

2016. június 25., szombat

2016-06-25

Legyetek mindnyájan … együtt érzők… (1Péter 3:8)

Olykor nem könnyű együtt érezni valakivel. Talán azért, mert az adott helyzetben mi is érzünk valamit, bennünk is dolgoznak az érzések, és előfordul, hogy egészen mást érzünk, mint a másik. Fontos cél lehet ilyenkor is megpróbálni együtt érezni a másikkal. Miképpen a következő írás szerzője megfogalmazza:
A tükör összetört, és darabokban hevert a földön. Ezt a kisfiam tette. Néha a dolgok olyannyira tönkremennek, hogy nem tudjuk őket helyrehozni. Ettől az esettől elállt a lélegzetem. A kisfiam feldúltan, frusztráltan berohant a fürdőszobába, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.
 Az ajtó akkorát csapódott, hogy a falon lógó, óriási tükör leesett, és a padlón ezer darabra tört szét. Nem szóltam egy szót sem. Felmértem a károkat, vettem egy mély levegőt. Átgondoltam, mit kell tennem: ki kell tennem a kutyát, hogy ne vágja szét a mancsát. A macskát ugyanígy a pincébe kell levinnem.
Kisétáltam a kertbe, és éreztem, ahogy forró könnyek áztatják el lassan az arcomat. Hihetetlen, hogy egyedülálló szülőként mennyire egyedül érzed magad a hasonló helyzetekben. Szomorú, és csalódott voltam. Ez tényleg megtörténik? - kérdeztem magamtól. Igen, ez mind valóság.
Ahogy ott álltam a kertben, sírást hallottam a fürdőszobából. Sajgott a szíve. Nyilván ő sem számított erre. Ijedt volt, aggódott, és szégyellte magát. Azt mondtam magamnak: Szedd össze magad, ennek a kicsi, törékeny léleknek szüksége van most rád. A legjobb oldaladra van szüksége, a legnagyobb együttérzéssel, ami tőled telik.
Menj be a lakásba, szedd össze minden bátorságodat, nyisd ki a fürdőszoba ajtaját, nézz annak az embernek a szemébe, akit a világon legjobban szeretsz. A kisfiam rám néz majd, és azt mondja:
„Anya, én annyira sajnálom, soha többé nem teszek ilyet!"
Öleld át, és éreztesd vele, mennyire fontos számodra, hogy minden rendben lesz. Mondd neki, hogy 'szeretlek, nem lesz semmi baj, túl leszünk rajta'. Menj, és beszélgess vele a haragról, magyarázd el neki, hogy a harag egy nagyon intenzív érzelem, mindenkinek joga van haragudni. Mivel a harag felszítja bennünk a tüzet, akár meg is tisztíthat. Ám le is rombolhat mindent. Nyilván meg fogja érteni.
Mondd neki, hogy jobb módja is van a harag levezetésének, szóval dolgozzunk rajta együtt. Itt vagyok, hogy segítsek neked. Nem vagy egyedül az érzéseiddel, és a könnyeiddel. Itt vagyunk egymásnak, és most szépen feltakarítunk együtt.
Felszedtük együtt a darabokat, együtt felsöpörtünk és felporszívóztunk. Mindezt csendben végeztük el.
Néha a dolgok eltörnek, néha mi törjük el őket. Nem az számít, hogy valami eltörik, hanem hogy hogyan törik el, és miért. Számít egyáltalán, hogyan reagálunk a törésre? Vajon megkapjuk érte a büntetésünket? Vagy esetleg segít nekünk átértékelni a szeretetet, és felkelteni bennünk az együttérzést? Igen! Az utóbbi! Ugyanis az ilyen helyzetekben tanulunk meg igazán szeretni...

A nap gondolata:

A csendben megindul valami. S nem jön azonnal a válasz. Ki kell várni. A lelki fejlődést nem lehet kikényszeríteni, siettetni. Ahogyan a földműves sem látja még a növekvő vetést, amikor a magot veti el, majd öntözi, gyomlálja. Még abban sem lehet biztos, hogy a mag kikel. Mégis bízik, türelemmel vár. (Mustó Péter)

2016. június 24., péntek

2016-06-24

A nap le ne menjen a ti haragotokkal

Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. (Mt 5,44)
Lord Horatio Nelson (1758-1805) angol admirális, a döntő jelentőségű trafalgari csata győztes hadvezére egy fontos ütközet előtt megtudta, hogy két katonája haragban van. Felvitte őket a fedélzetre, és megfogta mindkettőnek a kezét. Odamutatott az ellenségre és azt mondta nekik: „Odanézzetek! Ott az ellenség!" Erre a katonák kibékültek.
Intő példa ez a haragosoknak a lelki ellenségre. Hiszen az egymás iránti haragot az ős ellenség szítja a szívünkben. Ne engedjük, hogy az ördög becsapjon bennünket, és ellenségeskedést támasszon közöttünk, hanem: „Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók." (Rm 14,19) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az ellenségnek meg nem bocsátani nagyon szegényes lelkület, a haragtartás a silányságnak a jele. (Fosdick)

2016. június 23., csütörtök

2016-06-23

„Az irgalmasság városa"

Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged. (Zsid 12,5)
 Friedrich von Bodelschwingh (1831-1910) evangélikus lelkipásztort fiatal házas korában súlyos csapás érte. 1869-ben szörnyű diftéria járvány volt a vidékükön, és két hét alatt négy gyermekét vesztette el a betegségben. A mélyen lesújtott szülők az Isten kezéből vették a nagy csapást. Naponta kimentek a temetőbe, és ott egy padra leülve, sokszor órákon át könyörögtek Istenhez, hogy világosítsa meg lelküket, hogy megtudják, miért engedte meg Isten ezt a nagy megpróbáltatást az életükben, és hogy mit akar ezzel nekik mondani.
Ez a nagy bánat lett a szülőanyja annak a szeretetmunkának, amelyet Friedrich von Bodelschwingh az értelmi fogyatékosok, epilepsziások és a társadalom kivetettjeinek felkarolására kezdett el, melyből aztán az úgynevezett „Irgalmasság városa" létesült: Bielefeld-Bethel, amely a diakóniának egész sorát foglalja magába.
Isten megszánta a mélyen lesújtott szülőket és később még négy gyermekkel ajándékozta meg őket. Te mit teszel, ha valamilyen csapás ér? Legyen példa számunkra ez a történet, és ha elcsüggednénk, ha nehézségek jönnének az életünkben, tekintsünk fel Jézusra! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Úgy képzelitek, hogy Krisztusban hinni, az valami lekötelező szívesség Vele szemben, valójában pedig Őbenne és szavaiban hinni – olyan megtiszteltetés és előjog, amelyhez csak komoly elmélyedés, megalázkodás és önmegtagadás árán jut el az ember.