2016. december 3., szombat

2016-12-03

Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl." (ApCsel 9:3-5)
A Jézussal való találkozás nélkül nem ugyanaz az életünk üzenete, mint a Vele való találkozás után. Saul egy buzgó, Istent szolgáló farizeus volt, aki a hitéért még emberek összefogásában is oroszlánrészt volt képes vállalni. Odaszántan, eltökélten üldözte Jézus követőit. Egészen addig, amíg nem találkozott Jézussal. Onnantól kezdve egészen más ember lett. Miképpen Zákeus, Nikodémus és Simon Péter is. Valamint sokan mások. Emberek százezrei, milliói. De a legnagyobb kérdés az, hogy ebben a hatalmas embertömegben ott vagyunk-e mi is?
Emberi életünknek mi az üzenete? Meg tudjuk ezt fogalmazni? Nem bizonyos, hogy gondolkodtunk ezen valaha is, pedig érdemes. Valamit mindnyájunk élete üzen embertársaink felé. De mit? Mit szeretnénk, hogy üzenjen, és mit üzen valójában? Szinkronban van e két dolog egymással? Vagy nagy különbség van a kettő között? Mit olvasnak ki az életünkből a körülöttünk élők: házastárs, gyermek, unoka, barát, szomszéd, munkatárs, lelki társ? Ha ránk néznek, hogy folytatják embertársaink azt a megkezdett mondatot, hogy ő az az ember, aki… Az Urat buzgón szolgálja. Vagy hiába jár a templomba. Vagy odaszánt gyermeke az Úrnak. Netán nem látszik rajta, hogy Isten gyermeke lenne. Vagy megértő, kedves, szolgálatkész, odaszánt. Netán kötekedő, ellenséges, másoknak beszólogató… Lehetne ezt a felsorolást igen hosszan folytatni. Nem teszem. De tegyünk meg annyit mindenképpen, hogy végig gondoljuk e kérdést. Mert az életünk üzenet. Egy református keresztyén ember élete akkor jó üzenet, ha Krisztusra mutató üzenet. Ha az Ő indulata, lelkülete, hozzáállása, szeretete sugárzik belőlünk. Életünknek üzenete van a családunkban, a munkahelyen, a barátaink között, de még a Facebookon is.
Legyen mindinkább Krisztust hordozó üzenete az életünknek! Ám csak akkor tud ilyen lenni, ha találkoztunk Jézussal és a Vele való kapcsolatunk személyes és egyre elmélyültebb.

A nap gondolata:

Abból, hogy Jézus hasonló lett hozzánk, reá halál következett. Ez a nagypéntek tanítása. Abból, hogy mi hasonlók leszünk Jézushoz, reánk élet következik. Ez a húsvét igazsága. (Ravasz László)

2016. december 2., péntek

2016-12-01

Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. (ApCsel 9:3-5)
Saul életének üzenete az is, hogy lehet Istent szolgálni a nélkül, hogy valaki Jézust ismerné. Ez egy megdöbbentő üzenet. Bár egy zsidó farizeus esetében egyáltalán nem az. Ránk nézve is ez a nagy kérdés: hogy állunk Jézussal? Mi közünk Jézushoz? Kinek tartjuk Őt?
Emlékszem, hosszú évekkel ezelőtt valaki elkezdett templomba járni és pár hét múlva őszintén nekem szegezte a kérdést a következőképpen: Tiszteletes úr! Sokszor esik szó az igehirdetésben Jézusról. Hát mi közünk van nekünk, reformátusoknak Jézushoz? Igen meglepődtem a kérdésen, örültem az illető őszinteségének. Hiszen el tudtam magyarázni és szükség is van rá nemcsak az igehirdetésekben szólni arról, hogy kicsoda Jézus. Elmondtam, hogy Jézus Isten fia, ha benne nem hiszünk, akkor nem azt az Istent szolgáljuk, aki a Bibliában kijelentette magát. Akkor sem bűnbocsánatunk, sem örök életünk nincs...
Jézus ezt mondta önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 4. részében pedig ezt olvassuk róla: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." Emlékezz csak rá: volt, amikor Jézus megkérdezte a tanítványokat, hogy kinek mondják őt az emberek. A tanítványok feleltek Jézusnak: Keresztelő Jánosnak, Illésnek, egynek a próféták közül. De Jézust nem ez érdekelte valójában, hanem az, hogy ők, maguk a tanítványok kinek tartják őt. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia." – felelte Simon Péter. Látjuk-e mi is Jézusban Isten fiát, a világ Megváltóját, Üdvözítőjét? Ha ettől kevesebbet látunk benne, akkor nem annak látjuk őt, aki ő valójában.

A nap gondolata:

Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)

2016-12-02

 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. (Acta 9:3-5)
Saul életének ugyancsak fontos üzenete, hogy találkozott Jézussal s ennek következményei lettek az egész életére nézve. Egy darabig üldözte Jézus követőt, s ezáltal, ha nem is volt tisztában vele, de Jézust üldözte. El is hangzik az Igénkben olvasható párbeszédben a kérdés: Saul, Saul miért üldözöl engem? – szólítja meg Jézus Sault, aki megkérdezi: Ki vagy Uram? Mondhatom azt, hogy addig csak hallott Jézusról, ott a Damaszkusz felé vezető úton viszont találkozott is vele, s ez a találkozás az egész életét megváltoztatta. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki csak hallott már Jézusról, vagy találkozott is vele. Tud róla bizonyos dolgokat, vagy személyesen is ismeri Őt.
S itt jön a mi személyes részünk újra: hallottunk Jézusról, sokat tudunk róla, vagy találkoztunk is már vele, sőt személyesen ismerjük Őt és kapcsolatban vagyunk vele? Összekötöttük már az életünket Jézussal? Ezek olyan kérdések, melyekre mindenki maga tud megválaszolni. És kell is, hogy magunknak őszintén el tudjuk mondani azt, ami ezzel kapcsolatban személyes élményünk.    

A nap gondolata:

A napfény a növénynek feladatot, erőt ad. Lehetőségeket nyújt s kitölti azt. Életre hív, célokat tűz ki, hozzá segít. Mindezzel szemben semmit sem kíván, csak ezt: élj velem. – Jézusnak is ez ez egy az összes követelése: ÉLJ VELEM! (Ravasz László)

2016. november 30., szerda

2016-11-30

 Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9, 1-2)
Igénk Sauljáról elmondható, hogy aktívan szolgálta Istent. Nemcsak névleg volt zsidó farizeus, hanem hite és meggyőződése szerint élt és cselekedett. Két fejezettel korábban találkozunk először Saul nevének említésével az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben. Egészen pontos István megkövezése kapcsán olvassuk róla, hogy amikor István bizonyságot tett arról, hogy Jézus Isten fia, a megígért Messiás, akkor nekitámadtak, kiűzték a városon kívülre és megkövezték őt, míg a levetett ruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Majd a következő fejezet azzal kezdődik, hogy Saul egyetértett István megkövezésével és elkezdődött a keresztyének üldözése. Ennek a zsidók hitéből fakadó cselekménynek egyik élharcosa lett Saul. Tehát hitét aktívan és odaszántan élte meg. Nem passzív és rejtőzködő volt, hanem nagyon is aktív szolgája az Úrnak.
Mennyire aktív és odaszánt egy mai vallásos? Miből látszik az aktivitásunk és az odaszántságunk? Szívesen vállalunk magunkra szolgálatot a gyülekezetben, vagy külön kérvényt kell benyújtsanak nekünk? Vállalunk bizonyos dolgokat hitből, odaszántságból, az Úrért, vagy csak másokra mutogatunk? Sőt, másoktól el is várjuk, de mi magunk egy ujjal sem illetjük? 

A nap gondolata:

A keresztény ne legyen falu a völgyben, hanem hegyen épített város. (Spurgeon)


Köszönöm, hogy a kérdőív kitöltésével segíted a munkámat. A kérdőív megnyitható itt: >>>>>A kérdőív linkje<<<<