2015. április 25., szombat

2015-04-25

Bizalom

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." (Zsid 10,35-38)
A Heidelbergi Káté egyik legismertebb kérdés-felelete a 21. Mi az egyház? Ebben a megismerés fontossága mellett az írók a bizalmat teszik meg a hit másik lényeges elemének. Egész egyházunk úgy épül fel egészen a kicsik hitoktatásától kezdve a gimnazisták érettségiéig, hogy elsősorban az ismeret átadásán van a hangsúly, kevésbé az egyébként is nehezen megfogható bizalmon. A Zsidókhoz írt levél vége felé mégis ez a buzdítás hangzik el. Az egyébként is sok küzdelmet megért gyülekezet és benne a hívek ne veszítsék el a bizalmat, mert annak nagy jutalma van. A bizalommal sok csata megnyerhető. A bizalomhoz hozzá társul az állhatatosság, ami hosszú ideig való kitartást jelent. Mit is jelent ez?
-Istenben, helyesebben Isten akaratában. A hitnek, ugyanúgy mint bármely növénynek, vagy akár az embernek is: gondozásra van szüksége. Az Istennel való kapcsolatunk erősödése egyenes arányos a rá fordított idővel. Ez minden más kapcsolatra is igaz.
-Magukban. Sok keresztyénnél ez a motívum nagyon hiányzik. És itt nemcsak az önbizalomról van szó, nem csupán arról, hogy van bizalma magában, hanem abban is, hogy kitartó-e valaki mindabban, amit csinál. Nem a meghátrálás emberei vagyunk. S nem is a magunk erejéből történik minden, a hit által Isten erősít, ő biztosítja a hátteret.
-Másikban. Az író végig többes számban beszél, szólít meg, buzdít. Mert a hitélet csak közösségben képzelhető el. Ez egymás erősítését is jelenti. A másik ember mindig tükör számunkra, visszaadja a valóságot, még ha sokszor nem is tetszünk magunknak. De fontos a másik jelenléte, szava, biztatása.
-Egyházban. Mindig tisztában kell lenni, hogy minket, akik a Krisztus teste vagyunk maga a Szentírás nevez egyháznak. S ebben az is megerősítő, hogy Jézus nem csak hogy velünk van, hanem még közeledik is hozzánk. Aki eljövendő nem késik, még ha mi sokszor úgy is gondoljuk, hogy itt lehetne már.
-Társadalom. A hívő közösség nem csak saját magáért felelős, hanem a környezetéért, a városáért, falujáért, és az egész lakott földért is. Az igaz ember hitből él, s ebben nagy szerepe van annak is, hogy milyen felelősséget vállal másokért.
Megélhető a hit, ha az embernek bizalma van Istenben. Ez kisugárzik önmagára, és minden más kapcsolatára is. (Bölcsföldi András)

A nap gondolata:

„Mi az igaz hit?" – „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbeli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért." (21. kérdés-felelet)

2015. április 24., péntek

2015-04-24

Befogadni egymást

„Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róm 15,7)
Feltehetjük a csöppet sem költői kérdésnek szánt dilemmát: vajon befogadó-e az egyházunk, vagy pedig inkább a zártság jellemző rá. Mindkettőre tudunk pozitív és negatív példákat említeni. Az elsőhöz főleg negatív dolgok jutnak eszünkbe: hol, kiket nem sikerült mégsem befogadni a gyülekezet közösségébe. A másodikat sokan éppen erénynek vagy erősségnek tartják: milyen jó hogy ennyire zárt világban, burokban él az egyház: kevésbé tör be a világ, a világiasság a gyülekezetekbe. Véleményem szerint az egyház jövője múlik ezen a kérdésen. Annak a valósága, hogy vajon elhisszük-e magunkról, hogy erősek vagyunk, s hogy az erőnk nem magunkban, hanem Krisztusban van. Ezért nem félni kell az újtól, az idegentől, a változástól, hanem inkább nyitottan fogadni. Ebben persze van kockázat is, hiszen ha valami ismeretlent engedek be az otthonomba, a gyülekezetembe, a szívembe, akkor annak van veszélye is. Pál hasonló dologról ír a Rómaiaknak, akik ugyanezekkel a dilemmákkal néznek szembe. Mi legyen azokkal, akik csatlakozni akarnak a gyülekezethez, akár van hitéletük, akár nincs. Különösen sok veszély jelentettek, akik korábban pogány kultuszokban éltek: mi minden marad meg azokból? Nem lazítja-e fel a gyülekezetet, ha sok idegen lesz? Nem őröli fel a tradíciót az új? Pál egy utat lát: fogadjátok be egymást. Először a szívünkben dőlnek el a dolgok: ha valakit közel engedünk magunkhoz akár fizikailag is, akkor tudunk viszonyba kerülni vele. A gyülekezet erőseinek el kell hordozni a hitben gyengébbeket. Ebben Pál Jézus példáját adja elénk: Jézus sok olyat is befogadott a maga köreibe, közel engedett magához, akiknek a társadalmi konvenciók ismeretében távol kellett volna maradni. De áttörte ezeket a gátakat, ahogy már születésével is áttörte az Atya az ég felhőit, az ég és föld határait.
Amikor a keresztelünk, akkor befogadunk egy gyermeket az Isten közösségébe, az egyházba, a gyülekezetbe. Pedig még nem tett semmit, maximum azt, hogy a világra jött, eszik, alszik és néha rámosolyog a rokonságra. Mi is azért fogadhatjuk be egymást, mert ő befogadott minket. (Bölcsföldi András)

A nap gondolata:

A mindennapi életben sokszor egyáltalán nem vesszük észre, hogy valójában sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, s hogy életünk csak a hálaadástól válhat igazán gazdaggá. (Dietrich Bonhoeffer)

2015. április 23., csütörtök

2015-04-23

Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. (Jób 9:9)
A közelmúltban a Facebookon megosztottam egy hívő testvér által kitett képet, melyen a következő volt olvasható: Horoszkóp, majd alatta a 12 csillagjegy és mindegyik mellett a következő szöveg: A csillagok és a bolygók állása semmilyen hatással nem lesz az életedre. Nagyon tetszett a megfogalmazás. Nem a csillagok állásától függ ugyanis az életünk. Miért? Mert a csillagokat Isten alkotta, tehát alkotások és nem bírnak sem teremtő erővel, sem befolyással a mindennapjainkra. De sajnálom azokat, akik alig várják, hogy elolvassák újságban, interneten, Facebookon a horoszkópjukat. Ez is egyfajta hit. Ám nem bír megtartó erővel. Inkább rossz irányba visz. Mai Igénk is alátámasztja, hogy a csillagokat Isten alkotta, tehát az Úrra nézz, és Benne bízz! Minden más tévút. Te az Igét szoktad olvasni vagy a horoszkópodat? A kettő együtt nem megy. Az egyik megtéveszt, a másik az életet jelenti. Válaszd azért az életet…!

A nap gondolata:

Krisztus ragyogó világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van – abban nem szabad megmaradni sötét indulatoknak. Csak egy érzés van, amely elbírja a világosságot: a szeretet. (Victor János)

2015. április 22., szerda

2015-04-22

Isten hatalma
„De az elbukottak is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek hatalma van arra, hogy ismét beoltsa őket". (Róma 11,23)
Isten előtt senki sem kérkedhet azzal, hogy ő szent gyökérből táplálkozik, ezért neki mindent szabad csinálni. Ezek az ágak hamar kitöretnek, ha a hitetlenség eluralkodik rajtuk. Tehát nem számít az, hogy ősi református gyökereim vannak és azt gondolom, hogy ez elég az üdvösségemhez. Nem elég. Személyesen kell megvallanom bűneimet és személyesen kell döntenem Jézus Krisztus mellett, ellenkező esetben kitöretek. Viszont olyanok is beoltatnak a szelíd olajfába korábbi vad létük ellenére, akik nem rendelkeznek ősi református hittel. Akik elfogadják Jézus Krisztust személyes megváltójuknak, azok üdvözülnek. Viszont ha a korábban kitöretett ágak, akik elbuktak, megvallják bűnüket, nem maradnak meg hitetlenségükben, ismét beoltatnak a szelíd fába, azaz Istennek van hatalma arra, hogy a bűnbánónak megváltoztassa az életét. Ez a mi reménységünk, mert Isten nem vet el bennünket örökké. Éljünk ezzel a lehetőséggel és másokat is biztassunk arra, hogy merjék vállalni a hívő életet, tegyék fel életüket Jézus Krisztus követésére és akkor csodákat tapasztalhatnak meg a mindennapi életben, ráadásként pedig elnyerik az örök életet Isten országában jutalmul. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

2015. április 21., kedd

2015-04-21

És a Krisztus békessége uralkodjon szívetekben, amelyre elhívattatok egy testben, és hálásak legyetek. Krisztus beszéde lakozzon bennetek gazdagon, minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel. Szívetekben hálaadással énekeljetek az Úrnak. És minden, amit csak tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, általa hálát adva az Atya Istennek. (Kolossé 3:15-17)
Ha Isten békéje lakja szívemet
bár dúlhat vihar ellenem,
Nagy hittel szívem zengi ez éneket:
az Úrban, az Úrban jó nekem!
Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem.
Ha rám tör a Sátán és elém hálót vet,
e szó ragyog rám fényesen:
Már Jézus értem mindent elvégezett,
vére megtisztított teljesen...
Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem.
Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány,
Nem hagyta azt rajt' lelkemen,
Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán.
Őt dicséri hát ez énekem.
Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem.

Az előbbi éneknek a szerzőjéről szól a következő leírás:
Spafford egy gazdag Chicagói ügyvéd és ingatlan-befektető volt, keresztény családapa. 1871-ben egy tűzeset következtében szinte teljesen tönkrement a vállalkozása, mindene odaveszett. Nem sokkal ezután úgy döntött, családjával együtt áthajózik egy időre Európába, hogy ott segítsenek egy missziós munkában, amit eddig anyagilag támogatott.
Azonban egy ügyintézés miatt neki maradnia kellett picit tovább, így a családját előre küldte a S.S. Ville Du Havre hajóval. Félúton egy ütközés miatt elsüllyedt a hajó, négy lánya megfulladt, egyedül felesége élte túl a katasztrófát. Egy táviratot küldött: „Megmenekültem... Egyedül." Ahogy Spafford elhajózott a roncsok mellett, született meg szívében ennek a himnusznak a szövege.
Később három gyermekük született, egyedüli fiuk betegségben négy évesen elhunyt. A sok próba és nehézség ellenére nem veszítették el hitüket, végül a család Jeruzsálembe költözött, ahol megalapították az American Colony nevű segélyszervezetet és árvaházakat tartottak fent. Legkisebb lányukat „Grace"-nek nevezték, ami annyit tesz, „kegyelem".
A szöveget Philip P. Bliss zenésítette meg 1876-ban. A dallamot a hajó után Ville Du Havre-nak nevezte. Ő maga énekelte el először egy lelkipásztoroknak szervezett találkozón. Egy hónappal később Bliss a feleségével együtt egy Chicagóba tartó vonaton ültek, azonban a híd, amin haladt, leszakadt, és a jármű lezuhant és szétroncsolódott. Neki sikerült kijutni a kocsiból az ablakon keresztül, de párja bent maradt a lángoló vagonban. Visszament, hogy kiszabadítsa, végül mindketten halálra égtek.
Kilenc ember tragédiája, melyet átsző ez a régi keresztény himnusz. Sokkal csekélyebb dolgokért hallottuk már, hogy „nincs Isten", de ők mégis azt tudták mondani: „Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem." Volt valamijük, ami felette áll az emberi életnek, a természetnek és a fájdalmaknak.

A nap gondolata:

Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.

2015. április 20., hétfő

2015-04-20

Megtartó kegyelem

„Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint, ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem." (Róma 11,5-6)
Isten népe nem fogy el. Bármilyen rosszak is legyenek a körülmények, a kegyelmi kiválasztás szerint maradnak igazán hűek Istenhez. Így volt ez az ősatyák idején is, világosan szól erről Noé története. De így van ez napjainkban is, amikor úgy tűnik, hogy kiürülnek a templomok, megszűnnek gyülekezetek és a keresztyén Európa hátat fordít Istennek. Isten kegyelme azonban hatalmas, mindig ott működik a legeredményesebben, ahol a bűn megsokasodik. Mi emberek talán le is írnánk a bűnbe esetteket, ahogy Jónás is tette. Isten azonban alányúlt a bűnvalló népnek. Nem cselekedetekért, érdemekért mentette meg a biztos haláltól, hanem az ő nagy irgalmából. Sokszor elég egy ember kezdeményező, őszinte bűnvalló imádsága és egy egész nemzet nyer új életet. A Biblia több ilyen esetet is leír: pl. Józsué imája, a bírák figyelmeztetései, Eszter böjtölése.
Ha ez így volt egykor, mivel Isten ma is ugyanolyan kegyelmes, nem változik, akkor nem szabad kétségbe esnünk, mert egy családfő igazi megtérése maga után vonja szeretteinek a megújulását is.
Vagy egy ország is, vagy egész Európa is megváltozhat kegyelemből, ha vezetői komolyan veszik a Szentlélek irányítását, hiszen a történelem ura maga Isten, aki gyakorolja kegyelmét a maradék által. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az ember csak bűn, az Isten csak kegyelem.

2015. április 19., vasárnap

2015-04-19

Krisztus Igéje hangzik

„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által". (Róma 10,17)
Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Ezt nyomatékosan hangoztatja Pál is, de míg valaki eljut idáig, annak láncolata van. Először is kell egy igehirdető, akinek küldetése van Istentől. Ennek az igehirdetőnek Krisztusról kell bizonyságot tenni, hogy higgyenek benne. Ha a hit megszületik a szívekben, akkor már elhangozhat a segítségül hívás, és ezt meghallgatja az Úr, és ennek következménye lesz az üdvözülés. Tehát legfontosabb dolog a hitre jutás, ami fülünkön keresztül jut el a Krisztus beszéde által. Ezért fontos, hogy minden körülmények között a hamisítatlan ige jusson el az emberekhez. Az első gyülekezet tagjai is csak úgy tudtak növekedni, ha foglalatosak voltak Isten igéjével, részt vettek az apostoli tanításban. Isten mindig is gondoskodott arról, hogy hangozzék az ő igéje. Hogy ki fogadja be és ki utasítja el, az már az egyén felelőssége. Ézsaiás is panaszkodik: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?" (16. vers) Mi nem tudjuk, ki az, aki meghallja és meg is érti az elhangzó igét, ezért akire rábízták és küldetést is kapott a hirdetésére, annak nem szabad meghátrálni, hanem kitartóan hirdetni kell. Akik pedig abban a kegyelemben részesültünk, hogy hallgatói lehettünk a Krisztus beszédének, meg is kell tartanunk, sőt tovább kell adnunk azoknak, akik még nem hallottak róla. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni. (Kálvin János)