2016. szeptember 1., csütörtök

2016-09-01

 Gyakorlati keresztyénség

„Ti vagytok a föld sója.....Ti vagytok a világ világossága..." /Máté 5,13-14/
A keresztyénség két nagy jelképe a só és a gyertya, amely világosságot ad. A Szentírás tartalmazza mind a kettőt, sokszor hivatkozik rá. Ahogy a só adja meg az ételünk igazi ízét, úgy az Isten népének kell betöltenie ezt az ízt hordozó életet az emberiség nagy közösségében. Ezen kívül romlást is akadályoz, mert felszívódva áthat mindent. Nem maradhat meg önmagában, mert akkor nem tölti be a szerepét. A szervezetünknek elengedhetetlen alkotója a só, a hiánya nagy egészség romlást okoz. Ha az emberiség soraiból hiányoznak a Krisztus-hívők, az megpecsételi annak sorsát. Ezt tapasztalhatjuk napjainkban is, ahol nincsenek jelen a Krisztust hordozó emberek, ott nyugtalanság, békétlenség van. Jézus a világ világosságának is nevezi a tanítványait, mint akik ebben a sötét világban utat mutatnak. Igen, a Krisztushoz vezető útra mutatnak rá cselekedeteikkel, még pedig úgy kell fényleniük, hogy láthatóvá váljanak ezek a cselekedetek. Nem lehet ezeket elrejteni, titkolni. Ezért hívattunk el, ezért választott ki bennünket Isten. Ilyen gyakorlati keresztyénekre van szüksége a világnak, ezért kell visszatérnünk a gyökerekhez, a jézusi tanításokhoz. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, csak így lehetsz áldás barátaid számára. (Zeller)

2016. augusztus 31., szerda

2016-08-31

Együtt Jézussal a szenvedésben.

„Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok."  /Máté 5,11/
Gyalázkodások, üldöztetések érhetnek bennünket minden nap, amelyek olykor jogosak is lehetnek. Sőt gyakran előfordul, hogy mindenféle rosszat hazudnak rólunk. Ezek nem esnek jól, felháborodunk miattuk, visszautasítjuk azokat. Az ige itt ilyenekről beszél, de két fontos dolgot tesz hozzá: mindezekért boldogak lehetünk, ha Jézusért történik mindez. Hogyan van ez a gyakorlati hívő életünkben jelen? Példaként írom le a következő sorokat. Sok olyan önéletrajzi leírást olvastam hiteles lelkészektől, akik arról számoltak be, hogyan élték meg a Krisztussal való közösségüket a büntető lágerekben, ahová koholt vádak alapján juttatták őket, mert komolyan hirdették a Krisztus evangéliumát. Ott a rabságban sem hátráltak meg, hanem boldogan szóltak Isten igéjéről rabtársaiknak, akikben tartották a reményt a szabadulásra. Ezek az emberek ott valóban boldogok voltak, mert Krisztusért szenvedtek, és ő adott nekik naponta erőt a túlélésre. Hazatérésük után mindezekről boldogan tettek bizonyságot, és még sok éven át megadatott nekik a szolgálat lehetősége, az evangélium hirdetése. Ha komolyan vesszük a hitéletünket, és ezért kell szenvednünk, akár áttételesen is, ne keseredjünk el, hanem legyünk kitartóak, mindezek ellenére örvendezők, mert azokat támadja a Sátán, akiktől neki tartani kell. Ne feledjük, Jézus mindenkor velünk van. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.

2016. augusztus 30., kedd

2016-08-30

Jézus gyógyít

„Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében." /Máté 4,23/
Jézusnak nem az volt a célja, hogy az embereket csak testi betegségeikből gyógyítsa meg, hanem elsősorban az, hogy hirdesse a mennyek országának evangéliumát. Először bejárta a reá bízott területeket, tanított, igét hirdetett, és akiket hozzá vittek hittel, azokat mindenféle betegségből meggyógyította. Itt olvasunk az erőtlenség meggyógyításáról is, azaz a lelki betegségeknek is ő az orvosa. A testi betegségekből való gyógyításai az isteni voltát igazolják. Ezért igen sokan hittek őbenne. Így készít fel az örökkévalóságra, mert ez a földi élet elmúlik, ami az örök életnek az előcsarnoka, aki viszont hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van. Ezt az örök életet akarja Jézus az embereknek ajándékozni, ezért küldte el az Atya a földre. Tehát nem az a cél, hogy ne érjenek el a testi betegségek, nyomorúságok, hanem ezeken keresztül eljussunk az örök életre. Ha meggyógyulunk ideiglenesen, akkor azt csak ráadásnak tekintsük, ami felkészít az örök élet fogadására. Jézus egész tanítása ezt akarja velünk megértetni, és nem akarja, hogy bárki elvesszen. Betegségünkben, ha azt hittel elfogadjuk, közelebb kerülünk az Úrhoz, mert reménykedve várjuk a vele való találkozást az örök életben.  (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Krisztus csodatettei képeknek tekinthetők, amelyekkel prédikációs könyvét illusztrálta. (Spurgeon)

2016. augusztus 29., hétfő

2016-08-29

Megtaláltuk a Messiást

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." /Máté 4,19/
A próféták sokat írtak a Messiás eljöveteléről, aki megszabadítja Izraelt minden nyomorúságából. Ezt tudták az írástudó papok, és várták is a megjelenését. A nép vezetői azt gondolták, hogy az idegen elnyomóktól szabadítja meg Izraelt a várva-várt Messiás, tehát politikai értelemben remélték a királyságát. Pedig Jézust Isten azért küldte, hogy a bűnbe esett emberiséget a bűnből szabadítsa meg. Istennek ezért emberré kellett lennie, hogy átérezze az ember nyomorúságát, szenvedését, kísértéseit. Ehhez a váltságműhöz viszont emberek kellettek, akiken keresztül végbement Isten akarata. Jézus nem magányosan vitte véghez ezt a nagy feladatot, hanem embereket választott, még pedig egyszerű, írástudatlan halászokat Ezért mondja a megszólított Péternek, Andrásnak, Jakabnak, Jánosnak, hogy ezentúl nem halakat fognak a vízből, hanem a „vízben fuldokló" embereket mentik meg. Ők engedelmesek voltak, mert az első szóra otthagyták a hálóikat, és követték Jézust. Ők már felismerték Jézusban a Messiást, és örömmel újságolták egymásnak: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: a názáreti Jézust, József fiát." /Jn 1,45/
Ezzel elkezdődött Jézus Krisztus megváltó munkája, az emberhalászat emberek által Isten gondviselő akaratából. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Krisztus helyére nem ültethetsz senkit, sem magad nem ülhetsz oda. (Révész Imre)