2018. május 16., szerda

2018-05-16

„Ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül." Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, de hozzátette: „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok… (Mk 7:18-21)
Sokszor adunk a külsőre, de belül vannak gondok. Mi a fontosabb? – teszi fel a kérdést Jézus: a külső vagy a belső? Az, amit Isten mond, vagy az, amit emberek kitalálnak és hajtanak nyakló nélkül? Emberek parancsolatai, vagy az Úr parancsolatai?
Egy alapos belső vizsgálatra hív az Úr bennünket mai igeszakaszunkban. A szívünket helyezi a középpontba. A szívünk állapota képezi a vizsgálat tárgyát. Ami kívülről bemegy, az nem tesz tisztátalanná – mondja Jézus. De ami kijön belőlünk, az annál inkább. Ezeket a szavakat nem értik a tanítványok sem. Sok mindent nem értettek Jézus követői, de bevallhatjuk, hogy így vagyunk ezzel olykor mi is. S ha nem értünk valamit, jó, ha magyarázatot kapunk. Egyszerűt, érthetőt, világosat. Az Úrtól. Meg is érkezik Jézus magyarázata övéi felé.
Ami előjön belőlünk, az a szívből jön. Például a beszédünk: amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj – mondja Jézus. S bizony van, akinek a száját is ki kell mosni, nemcsak a kezét, de az ilyen embernek nem a szájával van alapjában véve problémája, hanem a szívével... (Katona Béla)

A nap gondolata:

Ha majd meglátod magad igazán, hogy szívednek gondolata mennyire önző, hiú, csupa szenny, akkor te is meglátod az ő dicsőségét. Máshonnan nem láthatod.

2018. május 15., kedd

2018-05-15

„Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." (Mk 7:6-8)
A vének hagyományának felemlegetését illetően nagyon melléfogtak a farizeusok és az írástudók. Jézust megpróbálják sarokba szorítani egy észrevétellel, de nem sikerül. Sőt. Rájuk nézve rosszul sül el a dolog. Jézus ugyanis nem hagyomány-gyilkosként akar feltűnni e szakaszban sem, hanem helyre akarja tenni a dolgokat. Az őket megillető helyre. Ezért mondja az Úr Jézus az előbb idézetteket.
Akár meg is lepődhetnénk, hogy milyen kemény beszéd az, amivel és ahogyan Jézus reagált a felvetésre. De vegyük észre, hogy Jézus nem a kézmosás hagyománya ellen szól. Ő sokkal mélyebbre megy. Nem gondolom, hogy helyeselte, hogy a tanítványok közül volt, aki nem mosott kezet étkezés előtt, de az biztos, hogy a szív tisztaságára terelte a figyelmet. A külső és a belső dolgaink nem mindig vannak összhangban egymással. Remekül tudjuk önmagunkat többnek mutatni, mint, akik valójában vagyunk. Ott belül, a szívünk mélyén. Mondok erre két példát. Azt olvassuk a Bibliában, hogy nevetés közben is fájhat a szív. (Péld 14:13) Előfordul, hogy nevető, mosolygó embereket látunk és azt hisszük, hogy boldog az illető. Nem mindig van így. Megtörténhet, hogy a nevetésünk mögött palástoljuk az igazi érzéseinket. Persze az ellenkezője is igaz: ha könnyezünk, az sem mindig a fájdalom, a szomorúság miatt van. Olykor örömkönnyeket hullat az ember…
A másik példa az egyik reggeli csendességemben szólított meg: „Amikor szemlátomást Istent szolgálod, akkor szinte lehetetlen, hogy bárki is felfedezze, hogy színlelsz… kivéve Istent." Ez a mondat arra terelte a gondolataimat, hogy az Úr tényleg mindent lát. Azt is, amit senki más. Még az önmagam által be nem ismert színleléseket is. Az jutott eszembe, hogy „Bocsáss meg Uram, ha bármit színlelek a Neked való szolgálatban. Én nem színlelni akarom azt, hogy a tied vagyok, hanem őszintén, engedelmesen szeretnélek szolgálni téged." (Katona Béla)

A nap gondolata:

Manapság általában azt mondják, hogy amit a magánéletedben teszel, az nem tartozik másra. Nos, valójában mégis. Amit a magánéletedben teszel – amit zárt ajtók mögött teszel, amit mások nem látnak – az határozza meg és tárja fel a valódi jellemed. Isten pedig éppolyan világosan látja ezt, mint amit nyilvánosan teszel.

2018. május 14., hétfő

2018-05-14

„Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?" (Mk 7:5)
Igénkből az is kiderül, hogy egy egészen pici momentumból azonnal a lényegnél tud kikötni az ember. Mai Igénk egy kérdés, melyet a farizeusok és az írástudók tesznek fel Jézusnak. A tisztátalan kézzel evés azonban csak ürügy arra, hogy a vének hagyományaira terelődjön a szó. Sokszor kérdés az, hogy egy-egy helyzetből mit akar valaki kihozni igazán. Jelen esetben kapóra jött a kezet nem mosva étkező tanítványok „sarokba állítása", mely egyben a vének hagyományainak középpontba kerülését is eredményezte. Mert a farizeusok és az írástudók ezt tartották fontosnak.
Ha már az Ige szóba hozta, nekünk is érdemes kicsit elidőzni a hagyományok kérdésénél. „Hagyomány alatt általában az elődök örökségéből azokat a cselekvéseket, dolgokat értjük, amelyeket nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek az adott társadalom tagjai..." – írja egy hivatalos megfogalmazás.
Nemcsak a társadalom egészében, hanem kisebb-nagyobb közösségekben is vannak hagyományok. Ezek kialakulnak. Idővel. Azzá válnak, mert emberek azzá teszik. Egy idő után az is előfordul, hogy már nem tudjuk, hogy egy adott dolgot miért is csinálunk újra és újra ugyanúgy. A következő párbeszéd sokszor, sok helyen elhangozhat:
  • „Miért csináljuk így?"
  • „Mert így szoktuk."
  • „De miért? Mi az értelme?"
  • „Azt nem tudom…"
Tanúja voltam egy alkalommal annak, hogy újkenyér ünnepén egy településvezető a kenyérre keresztet rajzolt az ujjaival és azt mondta, hogy a nagymamája tanította rá és a miért csináljuk ezt kérdésre azt mondta: Mert így szoktuk. Ő maga egyébként nem hitt Istenben… Egy ilyen valós esemény éppen a kontrasztot mutatja meg arra nézve, hogy valami, mint hagyomány ott van, mert ott maradt valakinek az életében, de a lényegről nincs tudomása… (Katona Béla)

A nap gondolata:

Szívünk állapotáról nem szavaink, érzéseink, még csak nem is gondolataink vagy imáink tanúskodnak legtisztábban, hanem csakis gyümölcseink, azaz cselekedeteink. Ha tetteink nagy része önös érdekeinket szolgálja, s abban csak kevés helyet kap az embertárs s az Isten szolgálata, nem jó gyümölcsöt termünk.

2018. május 13., vasárnap

2018-05-13

Te milyen megfigyelő vagy?

Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. (Márk 7:1-2)
Igénket olvasva belecsöppenünk egy helyzetbe. A pontos helyszín nem ismeretes. Akik biztosan jelen vannak: Jézus és a tanítványai, farizeusok és néhány írástudó. Nem írja le az evangélista a pontos létszámot sem. Mert szerinte nem ez a lényeg. Azt azonban leírja, hogy a farizeusok és az írástudók közül voltak, akik észrevették, hogy néhány tanítványa Jézusnak étkezés előtt nem mosta meg a kezét.
Ez az észrevették kifejezés olyan sokat mondó. Mennyi mindent észreveszünk egy-egy élethelyzetben. Általánosságban mondom, hogy a nők csodálatos megfigyelők. Sok ilyen nőt ismerek. Apró részletességgel el tudják mondani, ha megfordulnak valahol, hogy az hogy nézett ki, milyen színű volt, mi, hol helyezkedett el. Mi, férfiak sokkal rosszabb megfigyelők vagyunk. Persze ez is csak általánosítás. Hiszen vannak a nők között is olyanok, akik gyatra megfigyelők és a férfiak között is akadnak olyanok, akik elképesztő módon tudják megfigyelni a dolgokat.
Persze amikor észreveszünk valamit, az sem mindegy, hogy milyen szándékkal vesszük észre, vagy egyáltalán milyen szándékkal figyelünk valakit, vagy valamit. Ha jó bennünk a szándék, akkor a jót fogjuk keresni, azt, amit dicsérni, pozitívan kiemelni lehet. Ha rossz bennünk a szándék, úgy is addig keresünk, amíg valamit meg nem kritizálhatunk. S ezt meg is tesszük. Vagy magunkban, vagy szemtől szemben, vagy éppen majd csak az illető háta mögött, akit, vagy akinek a valamijét meg akarjuk szólni. Az előbbi gondolatok bármire igazak lehetnek... Te mit szoktál észrevenni és milyen lelkülettel teszed? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Csak ne lennénk annyira önmagunkra koncentráltak mi, kegyesek is! Nekünk nem arra kellene törekednünk, hogy Jézust utánozva megpróbáljuk azt tenni, amit egyedül ő tehet. Engednünk kellene, hogy tegye azt általunk, amit ő akar. A szánkkal szóljon, a kezünkkel simogasson, a szívünkkel érezzen. Nem erről kellene szólnia a kereszténységünknek?