2017. május 24., szerda

2017-05-24

 „Amikor Jézus közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!" (Lk 19,41-42)
A lenne meg a volna a nincsnek sógora – mondja nagyon bölcsen egy szólásmondás. Amikor a bárcsak szavacskával kezdünk mondatot, alapvetően valamilyen hiányunkról beszélünk. Bárcsak élne még, akit szerettem – vagyis nincs mellettem, csak a hiányát érzem. Bárcsak meggyógyulnék – vagyis egészségem valamilyen oknál fogva megromlott, és a hiányát érzem. Bárcsak több pénzem lenne – vagyis hiányoznak a lehetőségek, amiket több pénz birtokában megtehetnék. Bárcsak békében élnének az emberek – vagyis a forrongó, egyre feszültebb lázban élő világ háborúságai közepette csak vágyja lelkünk a békét. Csak vágy, de egyre inkább tapasztaljuk, hogy nem valóság.
Jézus szájából a szent város, Jeruzsálem felett sirató beszéd keretében hangzik a bárcsak szócska óhajtása.
Isten Fiának is van hiányérzete. Olyannyira hiányolja a szent város megtérését, a békességre vezető út valóságát, hogy egyenesen megsiratja.
Sír az ünnepelt. Nem örömében, hanem hiányérzetében, szomorúságában. Hiszen ő, ebben a történetben ünnepelt, a virágvasárnapi, jeruzsálemi bevonulás részeként hangoznak el ezek a mondatok, amikor a tömeg királynak kijáró tisztelettel, látszólagos pompával, felsőruháikat elé terítve az útra, virágokat dobva lábai elé fogadja.
Maga az ünnepelt pedig, Jézus, mögé lát a látszatnak, látja a néhány nap múlva bekövetkező fordulatot, hallja a gyűlölettől feszülő feszítsd meg kiáltásokat, látja Jeruzsálem későbbi sorsát, ahogy Titusz római generális néhány év múlva, Kr. u. 70-ben földig rombolja a várost, vele együtt magát a jeruzsálemi templomot is.
Isten Fiaként, prófétaként előre látja mindezt és sírva mondja, hogy bárcsak ne látszat lenne mindez az ünnepi fogadtatás, bárcsak szív és lélek szerint is királlyá fogadná őt a nép… Bárcsak szív és lélek szerint is a békesség, a megváltás, az üdvösség útját keresnék.
Bárcsak mi is ne csak testileg ünnepelnénk őt, ne csak a szánkkal dicsőítenénk az Élet Fejedelmét, hanem szív és lélek szerint keresnénk a békesség útját – Istennel és emberrel egyaránt. Mert az üdvösség, az örök élet útja ma is csak a békesség útja lehet! A békesség útját járod a mindennapokban? Ha nem, bárcsak ma felismernéd! Bárcsak ma lenne erőd és szándékod jó utat és jó irányt választani! /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Aki ellenségeit nem szereti, és értük imádkozni nem tud, annak nem lehet igazi békessége. (Trudel)

2017. május 23., kedd

2017-05-23

Milyen emberekre van szüksége Jézusnak? 3.

És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Lk 19,31)
3. Bizonyságtevő emberekre. Jézusnak ma is és mindenkor bizonyságtevő emberekre van szüksége. Isten országát csak akkor szolgálhatjuk, ha bizonyságot teszünk Jézusról. Egy kis hittanos kislánnyal történt, hogy édesanyját sokszor hívta a templomba, de sohasem ért rá. Végre egy alkalommal rá tudta venni, hogy egy ünnepi szereplésére elmenjen. Ezen az istentiszteleten a szőlőmunkások példázatáról volt szó. A szereplés végén a kislányt kérték meg, hogy imádkozzon. Ő így imádkozott: Istenem, fogadj be bennünket a te szőlődbe munkásoknak. Minket, gyerekeket reggel nyolc órakor, az édesanyámat pedig délben.
Ez a bizonyságtétel úgy megmozdította az édesanya szívét, hogy ettől kedve komolyan vette Jézus követését.
Bizony, Jézusnak ma is bizonyságtevő, alázatos és engedelmes emberekre van szüksége, és akkor lesz diadala sok emberi élet fölött. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Engedelmesség = szeretet + bizalom + cselekvés.

2017. május 22., hétfő

2017-05-22

Milyen emberekre van szüksége Jézusnak? 2.
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Lk 19,31)
2. Engedelmes emberekre van szüksége. Aztán pedig engedelmes emberekre van szüksége Jézusnak. Mi lett volna, ha a két tanítvány azt mondja Jézusnak, hogy ők ugyan nem mennek. Pedig nem is volt könnyű a feladatuk, mert kérni kellett. Még kisebb dolgokat sem szoktak szívesen és könnyen odaadni az emberek, nemhogy egy állatot, egy teherhordó barmot odaadjanak. A tanítványok azonban engedelmeskedtek. Ha a mester küldi őket, akkor Ő jól tudja, hogy miért.
A keresztyén életben igen nagy fontosságú dolog az engedelmesség. Isten országát másképp építeni nem lehet. Jónás próféta annakidején nem engedelmeskedett Istennek, amikor őt Ninivébe küldte. Meg is kellett adnia az engedetlenség árát.
Jézus maga is példát mutatott nekünk arra, hogy miként kell engedelmeskedni. Ő is engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának a haláláig. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Amikor nem cselekszünk azonnal, hanem halogatunk, akkor egyre nehezebbé válik az adott dolog véghezvitele. Ám amikor megtesszük, amit Isten mond, akkor a legfelüdítőbb szabadság költözik be az éltünkbe.

2017. május 21., vasárnap

2017-05-21

Milyen emberekre van szüksége Jézusnak? 1.

És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Lk 19,31)
Jézusnak virágvasárnap szüksége volt egy állatra, amelyen bevonuljon Jeruzsálembe. Bevonulhatott volna gyalog is, hiszen sokszor ment ő már gyalog Jeruzsálembe. Most meg éppen nem is volt távol a várostól. Bevonulhatott volna lóháton is, mint ahogy a diadalmas hadvezérek és a népek fejedelmei és királyai szokták. Ő egyiket sem tette. Nem tette pedig azért, mert ismerete az írásokat és tudta, hogy a Messiásról meg van írva, hogy a békesség állatának, a szamárnak hátán vonul be Jeruzsálembe és békességet hirdet az embereknek. Ezért volt szüksége Jézusnak a szamárra.
Foglakozzunk azzal, hogy ma mire, ma kire van szüksége Jézusnak.
1. Szüksége van alázatos emberekre. Mint, ahogy tanítványokat sem hívott el Jézus máshonnan, csak az egyszerű, az alázatos emberek közül, akik nem voltak eltelve sem a maguk vagyonával és gazdagságával, sem a maguk műveltségével és tudásával, éppen úgy van ezzel Jézus ma is. Ma is azokat keresi, és azokra van szüksége, akik alázatosak.
Alázatos embereket keres, mert csak alázatos emberek tudnak meghajlani, és a meghajló emberek tudnak szolgálni. Jézus követése pedig szüntelen való szolgálat.
A németországi Bielefeldben a Bethel nevű epilepsziás betegek intézetében lehet önkénteskedni a diakonisszák mellett. Először olyan munkát adnak a segítőnek, amely egészen alantas munka. Meg kell tanulni követ mosni, söprögetni, betegeket tisztába tenni. Ha valaki erre nem hajlandó, akkor itt használni nem lehet. Aki nem tanul meghajlani, az nem alkalmas arra, hogy szolgáljon.
Jézusnak tehát meghajlani tudó, alázatos emberekre van szüksége. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ne élj magadnak, hanem Istennek és felebarátaidnak! Ne keress az emberek előtt tisztességet, hanem igyekezzél nekik szolgálni, sem dicsérettel, sem ócsárlással ne törődve.