2015. január 26., hétfő

2015-01-26

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19)
Gondolj magadra: neked szól Jézus és téged is emberhalászként akar használni az Úr. A keresztyén gyülekezetek minden tagja emberhalász. Az nem úgy van, hogy csak a papokra vonatkozik, meg a presbiterekre. Hanem mindenkire, aki szíve szerint, hite szerint Krisztushoz tartozik. Persze csakis akkor, ha igent mondunk Jézus hívó szavára, ahogyan tette előbb Simon és András, majd Igénk szerint Jakab és János is. Hiszen hogyan reagált a két testvérpár? Otthagyták hálóikat és követték Jézust.
Amit ezek az emberek tettek Jézus szavára, azt egy szóval így lehet visszaadni: engedelmesség. Nem volt bennük hezitálás, kétség, egyszerűen indultak. Otthagyták a biztosat a bizonytalanért. Ilyet csak akkor érdemes csinálni, ha az Úr kér bennünket erre. De ha Ő kér, akkor viszont lépni kell. Vállalni azt, amit Ő kér. Arra menni, amerre vezet. Hátrahagyni mindent és indulni. Ábrahám is így tett. Ment a biztosból a bizonytalanba. Hitből. Simon és András, de Jakab és János is így cselekedett. Mi vajon tudunk, akarunk, merünk indulni hitből, ha az Úr kéri? A válaszunk mutatja meg, hogy mennyire akarunk az Úrnak engedelmeskedni. Olvastam pár napja egy idézetet, mely így hangzik: A hit soha nem tudja, merre vezetik, de ismeri és szereti azt, Aki vezeti. Milyen igaz, megszívlelendő gondolat ez…

A nap gondolata:

Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem! (Shakespeare)

2015. január 25., vasárnap

2015-01-25

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19)
Emberhalásznak lenni hatalmas megtiszteltetés és felelősség. A hívő ember persze tudja, hogy nem önmagáért hívő, nem azért vagyunk Isten gyermekei, hogy csupán nekünk legyen jó. Ettől több, nagyobb a cél. Másokat megnyerni az Úrnak – ez a cél. Emberhalász nem magától lesz az ember. Bár valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ő olyan jó szónok, hogy lelkész is lehetett volna. Csak annyit mondtam neki: ha Isten nem hívta el erre a szolgálatra, akkor nagyon jó, hogy nem lett lelkész. Szóval emberhalász úgy lesz valaki, ha arra az Úr hívja el. Jézus tesz bennünket azzá. Én emberhalászokká teszlek titeket – mondja Jézus Simonnak és Andrásnak. Testvérek! Ebben benne van az is, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra történik. Aki egyik nap még nem ismerte Jézust, másnap nem lesz belőle a Jézussal való találkozás után egy csapásra az emberhalászok közül az egyik legkitűnőbb. Jézusnak sok munkája van abban, amikor valakit emberhalásszá tesz.

A nap gondolata:

Engedelmességünk titka az Istennel való, szeretetteljes, állandó kapcsolatunk, a Krisztus iránt való elkötelezettségünk, hűségünk mélységében rejlik.

2015. január 24., szombat

2015-01-24

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19)
Ezt mondta Jézus Simonnak és testvérének, Andrásnak. Ebben a mondatban nemcsak a hívás, az elhívás, hanem a küldetés is benne van. Halászból emberhalász. Halak helyett embereket fogni. Mi ez a kissé titokzatosnak tűnő feladat? Mások megnyerése Krisztus számára – ez az emberhalászat. A bűn mocsarába süppedt embereket kell kimenteni Krisztus által. A bűn olyan mocsár, melyből senki nem tud önerőből kiszabadulni. Az csak a mesében van, hogy Münchausen báró a saját hajánál fogva kiemelte önmagát egy mocsárból. Ha a bűn mocsarában van az ember – már pedig odaszületünk mindnyájan – önerőből onnan soha ki nem kerülhetünk. Krisztus az egyetlen, aki által szabadulás van.

A nap gondolata:

 Egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.(Seneca)

2015. január 23., péntek

2015-01-23

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19)
 Krisztus követőinek az életében vannak óriási kísértések. Az egyik ilyen az, amikor vannak terveink, elgondolásaink és mi ezekre kérjük és várjuk az Úr áldását. Az Úrnak való szolgálat, a Krisztus követése nem erről szól. Hanem arról, hogy megkérdezem az Urat: mi a te terved, mi a te célod? Azt szeretném megvalósítani, ami neked tetsző, ami szerinted helyes. Saját akaratunk alárendelése az Úr akaratának egy egész életre szóló program Jézus tanítványai számára és milyen sokszor nem sikerül – teszem hozzá alázatosan és ismerve, élve az emberi természetet. Neked mennyire sikerül ez a nehéz dolog?

A nap gondolata:

 A fösvénység inkább ellenkezik a jó gazdálkodással, mint a bőkezűség. (Rochefoucauld)

2015. január 22., csütörtök

2015-01-22

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19)
Jézus nem lesz életünk vezetője, ha mi nem akarjuk. Ő mondja: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…(Jel 3:20) Jézus csak a beleegyezésünkkel lesz vezetőnk. Ha megnyitjuk ajtónkat, a szívünk ajtaját, akkor tud bejönni és lakozást venni életünkben. Persze az sem mindegy, hogy milyen szerepet szánunk neki, milyen hellyel kínáljuk meg. Van, ahol csak az előszobáig jut. Megtűrt vendég lesz, de házigazdává soha nem válik. Szívünk trónjára kell odaültetni, az a Neki megfelelő hely. Ott az ember önző énje ül és hatalmas döntés, ha uralkodóváltásra szánjuk el magunkat. Ha az énem helyett Jézus vezet, ez a megtérés. Ez akkora döntés, melyet senki nem hozhat meg helyettünk és senki helyett nem hozhatunk meg…

A nap gondolata:

 Az élet legdöntőbb ténye a földnek és az örökkévalóságnak legfontosabb kérdése, hogy megérezzük: nem vagyunk egyedül, mert Isten velünk van. (Ravasz László)

2015. január 21., szerda

2015-01-21

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19)
Sok minden és mindenki vezetheti az embert, de mai Igénk azt mondja, hogy Jézus is vezetni akar bennünket, követőit. Engedjük Neki! Ez egy döntés, melyet nekünk, személyesen kell meghoznunk. Olykor fontos átgondolnunk, hogy tényleg Jézus vezet-e bennünket? Az Úr szolgálata, követése, mindenek fölé helyezése életünkben egy hatalmas döntés. Meghoztad már?
Életünk vezetőjét mi választjuk. A felelősség a mienk, és a következmény is. Hiszen annak is van következménye, ha az Urat szolgáljuk és követjük és annak is, ha nem. Ki tudjuk-e mondani azt, amit énekelni szoktunk: Csak vezess Uram végig és fogd kezem, míg boldogan a célhoz elérkezem, mert nélküled az én erőm oly kevés, de hol te jársz előttem, nincs rettegés... (462. dicséret) Vagy egy másik énekünket, mely így kezdődik: Vezess Jézusunk, s véled indulunk, küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged, fogjad a kezünk, míg megérkezünk… (434. dicséret) Te már döntöttél Jézus mellett?

A nap gondolata:

 Minél több szeretet van a szívedben, annál nehezebben fognak tudni megbántani. Viszont minél kevesebb szeretet van a szívedben, annál bizonytalanabbul fogod magad érezni, és annál könnyebben tudnak majd megbántani.

2015. január 20., kedd

2015-01-20

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19)
Amikor Jézus azt mondja, hogy Jöjjetek utánam!, akkor ezzel kifejezi azt is, hogy vezetni akarja övéit. Olykor érdemes, sőt szükséges is elgondolkodnunk arról, hogy ki, vagy mi vezet bennünket? Vannak emberek, akiket az indulatai vezetnek. Olvastam a múltkorában, hogy karácsonyfa állítás közepette egy apuka mennyire elragadtatta magát, igaz az alkohol is belejátszott az indulatosságába, de családja elköltözött otthonról, ő pedig egyedül töltötte az ünnepet. Ha az indulataink irányítanak, vezetnek bennünket, akkor bizony magunkra maradunk. Nem véletlenül írja a Példabeszédek könyvében Isten Igéje: Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (16:32) Vannak, akiket az anyagiak vezetnek. Döntéseiket úgy hozzák meg, hogy a legfőbb szempont: előnyös ez nekem anyagilag? Megéri ez nekem? Mennyi hasznom lesz belőle? Mi pedig ismerjük az Igét: Semmit nem hoztunk a világra, nem is viszünk ki belőle semmit. Vannak olyan emberek is, akiket a saját fejük vezet. Önfejűnek mondják az ilyen embereket és valóban azok is. Mennek a saját fejük, a saját elgondolásaik után. Hiába mondja nekik házastárs, gyermek, barát, munkatárs vagy lelki társ, hogy nem lesz az úgy jó, nem figyelnek senkire. Csak mennek előre a saját elgondolásaik szerint. Ezzel szemben az Ige azt javasolja: Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodjál. Téged mi vezet?

A nap gondolata:

 Amikor aggódsz, nem bízol Istenben. Ha bízol Istenben, nem kell aggódnod. A döntés a tiéd.