2014. április 17., csütörtök

2014-04-17

Mert ahová te mégy, odamegyek… (Ruth 1:16)
Mai Igénket egy anyósnak mondja a menye. A ragaszkodás csodálatos példája ez, mely időnként elhangzik egy-egy templomi esküvő alkalmával. Ám a nagy szerelem hatalmas elhatározásai közepette kimondott szavak az élet süllyesztőiben semmitmondónak bizonyulnak nem ritkán. A következő sorok viszont alátámasztják, hogy lehet ezt komolyan gondolni és megélni is. Legyen megerősödésünkre!
Amikor a Titanic 1912-ben elsüllyedt, Isadora Strauss asszony egyike volt azoknak a nőknek, akik nem menekültek meg. Biztonságot ajánlottak fel neki, de mivel férjének nem volt hely a mentőcsónakokon, ezt mondta: „Sok-sok éven át éltünk már együtt. Most öregek vagyunk. Ahova ő megy, én is követem."
Ragaszkodj ahhoz te is, akit az Úrtól kaptál. Minden áron tarts ki mellette. Ez nem könnyű, de áldásos feladat…
A nap gondolata:
A jó házasság titka, hogy mindig tele van titokkal. Nem tudunk napirendre térni egymás fölött. Kérdezted, hogy mi fogott meg a feleségemben? Ez nem múlt idő, hanem jelen, mert mindennap arra ébredek, hogy egy csodálatos nő van mellettem. És én ettől teljesen le vagyok nyűgözve. (Mohay Tamás)

2014. április 16., szerda

2014-04-16

Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.  (1Jn 5:12)
Mai Igénket mélyítse el bennünk a következő történet:
Egy Nobel-díj várományos professzor a tudományos élet hajszáját ki akarta pihenni és elutazott a tengerpartra. Látta, hogy a parton egy halász hálóját foltozta. Nagy nehezen rábírta, hogy vigye el csónakázni.
Már jó távol voltak a parttól, amikor a professzor faggatóra fogta a halászt.
- Ismered-e a történelmet?
- Nem.
- Hát akkor elveszítetted életed negyedrészét.
- És a csillagászathoz értesz-e?
- Nem.
- Akkor elveszítetted az életed felét!
- Ismered-e a filozófiát?
- Nem.
- Hát tudod-e, hogy az életed háromnegyed részét veszítetted el?
Váratlanul kitört a vihar. A csónak a tenger vízén úgy lebegett, mint törékeny dióhéj. A vihar hangját túlharsogva az izmos halász megkérdezte a félénk professzort:
- Ön professzor úr tud-e úszni?
- Nem - hangzott a válasz.
- Hát akkor elveszítette az egész életét.
Sok gyönyörű és kísértő út vezet a halál felé. Csak egyetlen egy az életbe. Ez az Isten útja. Ne veszítsd el szem elől azt, ami egyedül fontos.
A nap gondolata:
 Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de nem apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, - sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)

2014. április 15., kedd

2014-04-15

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. (Rm 8,18-25)
Ennyi maradt! A sóvárgás. A kicsit reszketős, reményteli várakozás. Ennyi maradt abból, ami tökéletes volt.
Isten ugyanis minden tekintetben tökéletes világot teremtett. Nekünk. Az embereknek. Legkedvesebb teremtményeinek. Addig az átkozott, tiltott gyümölcs leszakításáig harmónia volt Isten és ember között! A férfi és a nő nem azt bizonygatta, ki a hibás, hanem összefűzögetett ágyékkötők nélkül csodálták és tisztelték egymást. A tiltott fán kívül minden a rendelkezésükre állt. A természet kiszolgálta őket. Nekik pedig eszükbe sem jutott tönkretenni azt, ami az övék volt.
De: megtörtént! A mindennél többre vágytak. Beugrottak a Kísértőnek, ezért Isten megátkozta a földet. Alávetette a hiábavalóságnak. Tövis és bogáncs került bele, amelyből csak fáradsággal nyeri kenyerét az ember, amit aztán arca verejtékével öntözve majszolgathat.
Hát ezt jól megcsináltuk! A teremtett világgal együtt, mi, akik most élünk, sóvárgunk és „sóhajtozunk magunkban… testünk megváltására". És ez áldás! Áldás az, hogy van reménységünk. Reménységünk arra, hogy az Úr egyszer kiszólít bennünket a romlandóság alá vetett teremtett világból, és helyünk, békességünk; Istennel, egymással és a teremtettséggel megélt harmóniánk lesz az új földön!
Milyen új földön? Azon, amit Isten ígért. Ézsaiás prófétát bízta meg az ígéret átadásával; ő hagyta ránk az Úr szavát: „Mert én új eget és új földet teremtek". (Ézs 65,17) Ebben az ígéretben bízhatott a római keresztyéneknek levelet írt, zsidó Pál apostol is, tekintve, hogy a számunkra már ismert, Jelenések könyvébe foglalt „részletesebben" leírt új teremtésről ő még nem olvashatott. (Annak keletkezése előtt kb. 30 évvel halt meg.)
Tudjátok, mit jelent ez az ígéret: „Mert én új eget és új földet teremtek"? Azt, hogy újra úgy élhetünk majd, mint ahogyan abban a romlatlan, tökéletes világban élt az első emberpár! És ezért egyedül Jézusnak mondhatunk köszönetet. Rajta! (Kereskényi Sándor)
A nap gondolata:
 De van reménység: a halál és a feltámadás. A halálon inneni halál és a feltámadáson inneni feltámadás. (Farkas József)

2014. április 14., hétfő

2014-04-14

Isten szeretet. (1.János 4:8)
Minden ember egyik legmélyebb szükséglete, hogy szeressék. A magány és a szeretet hiánya pusztító lehet.
A legtöbben közülünk ismerik ezt az érzést. Egy tizenéves lány írta: Az utóbbi évben három barátom kísérelt meg öngyilkosságot. Elegük lett az életből. A világ kezdte őket felemészteni, így végül egyedüli menekülési lehetőségnek a halált látták.
A magányosság általános jelenség. Ismerőseid közül is biztos többen szenvednek tőle. Ürességgel, halálfélelemmel, szeretet és megértettség utáni éhséggel jár. A magányosság fájdalmas betegség. Némely embernek annyira fáj, hogy mindent megtesz azért, hogy elfusson előle.
Lehet milliónyi barátod, és mégis gyötörhet a magány. Lehetsz a legszebb, legnépszerűbb és legsikeresebb ember a földön, és ennek ellenére is magányos. Nem számít, mit teszel, hova mész, mit kezdesz magaddal, a magány felemészti a szívedet.
A magányos embereknek szeretetre van szükségük: forró, áradó szeretetre. A szeretet megöli a magányt. Bármilyen helyzetbe kerülj is, van olyan szeretet, ami teljesen kielégíthet. Melyik ez? Ez a szeretet Istennek és Fiának, Jézus Krisztusnak szeretete.
A magány egyetlen gyógymódja:
Isten szeretet. Jézus megmutatta nekünk Isten szeretetét... Elhagyta a mennyei dicsőséget, hogy emberi formában megalázza magát. Isten az emberek között járt, hogy megmutassa nekik szeretetét. Engedelmes volt a keresztig, de a harmadik nap a szeretet letörte róla a halál bilincseit, és feltámadt. Kérd meg Jézust most, hogy jöjjön a szívedbe, és töltsön meg téged Önmagával, szeretetet és kegyelmet hozva!
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
 Van szeretet, amelyik olyan, mint a ciszterna. Addig van benne a víz, míg kívülről táplálják, addig szeret, míg viszontszeretik. – Az igazi szeretet olyan, mint a forrás, belülről táplálkozik.

2014. április 13., vasárnap

2014-04-13

Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. (1Sám 24:18)
Ha őszinték akarunk lenni, már pedig akarjunk, akkor megállapíthatjuk, hogy ilyet ritkán, vagy talán soha nem mondunk, hogy valaki igazabb nálunk. Pedig vannak néhányan, akik nálunk igazabbak, akik hűségesebbek az Úrhoz és ezt magatartásukkal, egy-egy élethelyzetben való megnyilvánulásukkal be is bizonyítják. Mai Igénk szavait Saul király mondta Dávidnak akkor, amikor Dávid megölhette volna őt, kezében volt az élete, mégsem tette meg. Fordított esetben Saul aligha gondolkodott volna, szemrebbenés nélkül kioltotta volna Dávid életét. Dávid nem az amilyen a mosdó, olyan a törölköző elv alapján állt Saulhoz, hanem mint az Úr felkentjére tekintett rá, akkor is, ha többször az életére tört Saul. Hogyan lehetsz másoknál igazabb? Először is úgy, hogy senkitől sem tartod igazabbnak önmagad! Másodszor úgy, hogy minden embert Krisztusban látsz, észreveszed, hogy a másikért is meghalt az Úr, és szeretettel elhordozod minden emberi gyengeségét, hibáját! Nehéz feladat ez, de kívánok sok erőt mindnyájunknak ennek gyakorlásához…
A nap gondolata:
 Szeressünk, MÉGIS szeressünk, akkor is, ha számtalanszor kiütötték tenyerünkből mások felé nyújtott szívünket. Szeressünk, s nem azért, mert 'érdemes', hanem azért, hogy embernek érezzük magunkat, az Emberfia rokonának, ma élő tanítványának, mert szeretet nélkül nem lehet és nem érdemes élni, mert 'a szeretet a legnagyobb és soha el nem múlik'. (Gyökössy Endre)

2014. április 12., szombat

2014-04-12

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia… (Mt 16:16)
Jézusról tudni bizonyos dolgokat nem ugyanazt jelenti, mint vele közösségben élni. Az előbbi nem üdvözít, az utóbbi kapcsán viszont tudhatjuk: bűnbocsánatunk és örök életünk van Jézus által. Erre a meggyőződésre személyesen kell eljutnod. Más nem teheti meg helyetted és te sem teheted meg más helyett. Egyszer Luther Márton ezt mondta: „A vallás szíve személyes névmásában van." Egyszer valaki meghallgatta a londoni Royal Albert Hallban Händel Messiását, amelyet egy több száz tagú kórus adott elő. Egyik barátja is vele volt, egy a hetvenes éveiben levő keresztény. Amikor a Halleluja-kórus eljutott a csúcsára: „Királyok Királya és Urak Ura", ez a keresztyén alig tudta magát tartóztatni. Könnyek peregtek világoskék szeméből, és közben odasúgta a társának: „Az én Megváltómról énekelnek." A társa sohasem tudta elfelejteni, hogy milyen nagy hangsúlyt adott annak a kifejezésnek, hogy „az én" Megváltómról énekelnek. A vallás szíve valóban a személyes névmásban rejlik! 
Te hogyan éled meg a Jézushoz tartozást?
A nap gondolata:
 Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró. (Ambrosius Theodosius Macrobius)

2014. április 11., péntek

2014-04-11

Engedelmeskedjetek azért az Istennek… (Jakab 4:7)
Engedelmesség. Ez manapság keveseknek van benne a szótárában. Önmegvalósítás, szabadság, törtetni és előbbre jutni minden áron – ezek a kifejezések jobban leírják a ma népszerű életvitelt. Csakhogy Isten gyermekeinek nem népszerűségre, vagy korszerűségre kell törekedniük, hanem Isten akaratának megismerésére és megvalósítására. Ennek útja pedig az engedelmesség. Az Igének való engedelmesség. S hogy ez mit jelent a gyakorlatban? A következő rövid történet jól magyarázza ezt:
Egy misszionárius bibliafordító küszködve kereste a szót az „engedelmességre" a bennszülöttek nyelvén. Ez olyan erény volt, amit ritkán gyakoroltak azok az emberek, akiknek a nyelvére le akarta fordítani az Újszövetséget. Amint egyszer hazatért a faluból, fütyült a kutyájának, és az nagy csaholással odarohant hozzá. Amikor ezt látta egy idős bennszülött, csodálkozva mondta a maga nyelvén: „A kutyád csupa fül." A misszionárius azonnal tudta, hogy megvan a szó az engedelmességre.
Te is csupa fül vagy, ha az Úr szól hozzád?
A nap gondolata:
 Isten gyermeke tudja, hogy nem történhet vele jobb annál, mint hogy Isten akarata megvalósul életében, mert tudja, hogy Isten akaratánál nincs jobb akarat. (Cseri Kálmán)