2018. január 21., vasárnap

2018-01-21

 Hazug ígéreteink

„A harmadik napon azonban, amíg ezek seblázban szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és legyilkoltak minden férfit.  Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. Juhaikat, marháikat, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték magukkal. Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették, a házakat pedig teljesen kifosztották." (1Móz 34, 25-29)
Micsoda rettenetes vérfürdő bontakozik ki a szemünk előtt, szinte beleborzong az ember. Abban a korban, és annak erkölcseinek fényében, ez nem volt szokatlan, hiszen a megmaradás volt a tét.
Meg kell látnunk, Jákób fiai is milyen vétket követtek el. Sikem családja alkut ajánlott nekik. Befogadnák az idegeneket. Teszik mindezt nyílt szívvel! Jákób fiai álnok módon elfogadják, de eszük ágában sincs betartani. Ajánlatuk az, hogy elfogadják az alkut, de előbb metélkedjenek körül Sikem és az ő népe. Mindez hazug csalás! A körülmetélkedés iszonyú fájdalommal járhat, és ez az idegen nép mégis vállalja. Jákób fiai pedig kihasználják az alkalmat és megölik őket. Buták és pökhendik azok felé, akik befogadnák őket, akik áldozatot hozva közelítenek. Vajon nem ismerjük fel magunkban, gyülekezetünkben, egyházunkban ezt az álszent magatartást.
A vérfürdő következménye örök békétlenség. Jákób tehetetlen. Csak nézi, hogy minden munkáját szétrombolják az övéi. Nyissuk meg a szívünket! Tudjuk le a dölyfös előítéleteket és bízzuk Istenre dolgainkat. Sokszor nem értjük az Úr missziói, népeket gyűjtő munkáját és mi leszünk az akadályokká. Fogadjuk be azokat, akik önfeláldozással és igaz hittel közelednek felénk. (Angyalosy Zsoltné)

A nap gondolata:

Amikor attól félünk, hogy nem tudunk véghezvinni dolgokat, amire Isten elhívott… hogy Isten nem fog megvédeni, nem fog gondoskodni… akkor elhisszük azt a hazugságot, hogy körülményeink nagyobbak Istennél, és feláldozzuk hitünket saját felfogóképességünk oltárán.

2018. január 20., szombat

2018-01-20

 Kit keresünk?

„Egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. Meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének a fia. Magához vitette, és vele hált, erőszakot követve el rajta. De lelkéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal." (1Móz 34, 1-3)
Nem sokáig tart Jákób életében a békesség és nyugalom. Felnőttek a gyermekei, fiai és leányai. A mondás úgy tartja, hogy „kisgyerek - kis gond, nagy gyerek - nagy gond". Talán boldogok is lehetnének, ha Sikem nem lenne türelmetlen, ha Dina dönthetne saját életéről!
Kikről is szól a történet igazán? Sikemről és Dináról. Kettejük kapcsolata iszonyatos fájdalmat hoz, mindkét nép életébe. Sikem családja őslakos azon a helyen, Kánaánban. Talán kicsit le is nézi Dinát, bár a Biblia szerint nagyon kedveli és szereti ezt a lányt. S a sérelem, ami Dináé csak, a családja szerint vért kíván. Olyan történet ez, ami bárhol megtörténhet. Nehézzé a hitbeli különbségek és a népi hovatartozás kérdése teszi. Ma is van ilyen. Itt azért félnomád, területszerző népről van szó, ezt tudni kell. Mi a lelki tanulság mégis? Mi volt Dina hibája? Idegenekkel akart barátkozni. Elment népe és Isten közeléből. A világ felé való kacsingatás mindig veszélyes Isten népe számára. Nem arról van szó, hogy mindentől el kell zárkóznunk, de ahogyan Dina is ismerhette kíváncsiságának veszélyét, úgy nekünk is tisztában kell lennünk bizonyos veszélyforrásokkal. Tudjunk megmaradni Mennyei Atyánk közelében és először is az ő akaratára figyeljünk. (Angyalosy Zsoltné)

A nap gondolata:

Az Úr szeretne olyan szolgájává tenni ezen a földön, aki egészen mellette él. Menj Hozzá közelebb, hogy jobban megérthesd Őt. Hogy azután mehess ebbe a világba, tiszta, boldog, szabad szívvel osztani a szeretetet, amit Tőle kaptál. Vess bőven az Ő nevében, hogy arathass majd az Ő dicsőségére!

2018. január 19., péntek

2018-01-19

Számolj Vele és számíthatsz Rá! - 2.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3,5-6)
   Ha az Ő kezében van az életem, a cél nem bizonytalan. Talán a lépteim lelki ködben vezetnek, mégis, hit által látom a láthatatlant.
   Ha elbátortalanodnánk, Jézus velünk van, akinek az útja teljes kiszolgáltatottságban, a szenvedésen át vezetett a dicsőségbe. Őbenne van számunkra az új kezdet lehetősége. Nem mibennünk! Nem kell erőlködnünk, hogy jobbak legyünk. A folyamat fordított: minél inkább meghatározza életünket az Istenben való bizalom, Isten annál inkább munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést (ld. Fil 2,13). A Benne való bizalom nem tétlenné tesz, hanem arra indít, hogy Ő munkálkodhasson általunk. Ha túlteng bennünk az önbizalom és a maximalista, görcsös teljesítménykényszer, vagy ha belefáradtunk, újra neki adhatjuk szívünk teljes bizodalmát…(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Isten akaratát tenni néha azt jelenti, hogy zűrzavaros helyzetekbe és zavaros vizekbe lépünk be. De ha engedelmeskedsz Istennek, és azt teszed, amit mond, nem kell magadért felszólalnod, vagy magadért harcolnod. Isten parancsolni fog a helyzetet befolyásoló erőknek, hogy behódoljanak neked, tiszteljenek, hallgassanak rád, sőt, áldásodra legyenek.

2018. január 18., csütörtök

2018-01-18

Számolj Vele és számíthatsz Rá! 1.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3,5-6)
Igénk arról szól, hogy ne a magunk eszére támaszkodjunk. De hiszen egy ember nem pontosan attól megfontolt, felelősségteljes és előrelátó, hogy racionálisan gondolkodik, igyekszik mindent pontosan kiszámolni, a kockázati arányokat felmérni, minden eshetőségre felkészülni? Ha egy új dolog előtt állunk, nagyon fontos a meggondolás és a felelősségtudat. De az élet jóval bonyolultabb annál, mint hogy kiszámítható legyen. Nem kell nagy élettapasztalat, sem túlzott pesszimizmus ahhoz, hogy felismerjük a Jeremiás próféta által írt igazságot: „Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!" (Jer 10,23) Tény, hogy az élet körülményei hatalmasabbak nálunk. Megtehetjük, ami rajtunk múlik, tele lehetünk tervekkel, de ezek egy pillanat alatt halomra dőlhetnek. Alapjában véve kiszolgáltatottak vagyunk.
         Mit tehetünk ez ellen? Megtehetjük, hogy nem veszünk róla tudomást, lelkesedéssel telve dacolunk a sorssal, hogy majd én azért is megmutatom, ki vagyok! De ez csak a következő sorscsapásig működik. Megtehetjük azt is, hogy kiábrándultan várjuk a ránk zúduló balszerencse sorozatot, már nem várunk semmi jót az élettől, nincsenek álmaink.
Igénk egy harmadik alternatívát kínál: „Bízzál az Úrban teljes szívből." Mit jelent ez? Tudatosan lemondok életem irányításáról. És nem azért, mert rájövök, hogy úgysem az én kezemben van, hanem mert bízom abban, hogy az Ő kezében van biztonságban. Most is kiszolgáltatott vagyok, de már nem a sorsnak, nem a véletlennek, hanem Őneki. És tudom, hogy Ő nagyobb mindannál, ami csak érhet engem. Most is vannak terveim és álmaim, de igyekszem, hogy az Urat ne hagyjam ki a számításaimból. Úgy szeretnék tovább indulni, hogy hitem valóság legyen, ami meghatározza az életemet, a döntéseimet, a terveimet, a tanulásomat, és ne csak üres spekuláció legyen, ami nem kötelez semmire. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik. Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki? Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút.