2014. augusztus 21., csütörtök

2014-08-21

Jézus a világ világossága

„Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok..." (Máté 15,18-19)
Aki a Jézus Krisztus világosságában jár, az az Atyával szoros kapcsolatba kerül és nem téveszti el a helyes irányt. Jézus tanításaiban sokszor rámutat erre. Vitázik a farizeusokkal, próbálja őket meggyőzni álláspontjuk tarthatatlanságáról. Mai Igénkben Jézus a tisztaságról tanít. Nagyon fontosak a mindennapi cselekedeteinkben az indító gondolatok. Mivel vagyunk telve? Mit tartalmaznak a szívbeli indulataink? Minden emberből csak az jöhet ki, ami benne van. Jézus ezeket nevükön nevezi és hangsúlyozza: ez teszi tönkre az embert és környezetét, amelyek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Mindezek megdöbbentőek, ha azt vesszük figyelembe, hogy ma is, sajnos jellemzik az életünket. Gondoljuk végig ezeket: melyektől szenvedünk? Van kiút ezekből, ha Jézus Krisztus világosságában járunk, olvassuk minden nap az igét és figyeljünk az aktuális üzenetére. Mert igenis üzen nekünk, és nem akarja, hogy sötétségben járjunk, ki akar menekíteni a veszedelemből. Vigyázzunk a Mennyei Atya ültetésére és hagyjuk, hogy az növekedjék a szívünkben. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

2014. augusztus 20., szerda

2014-08-20

Krisztus mindenek fölött

„... és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt..."(Ef. 1,17)
Isten az ő Fiában, Jézus Krisztusban jelenti ki magát, ezért helyezte őt mindenek fölé ebben a földi és a láthatatlan világban. Pál eme kérése azokhoz az emberekhez szól, akik hitre jutottak és elfogadták szívükben Jézus Krisztust. Ha már egyszer döntöttek a Megváltó mellett, akkor kötelességük, hogy minél jobban megismerjék az ő akaratát. Ezt pedig kutatni kell, kérni Istent, hogy adjon hozzá bölcsességet, nyissa meg a hívő ember előtt azt az ajtót, amely a kinyilatkoztatás Lelkéhez vezet. Mivel Krisztus a fő, nekünk is őt kell elfogadnunk, az Írásokból meg kell ismernünk, mi az ő akarata. Ezért imádkozunk, hogy tárja fel előttünk Isten végzését, a jó irányt válasszuk. Ne az emberi bölcselkedések, a hagyományokon alapuló törvényeskedések határozzák meg mindennapjainkat, hanem krisztusi indulat legyen bennünk, amikor embertársainkkal kerülünk kapcsolatba: segítsük, enyhítsük szenvedésüket, ne piszkáljuk, hagyjuk békén moralizálással, vallási szabályokkal, tanokkal csak elvadítjuk őket. Mindenképpen szeretettel kell inteni, csak ezután taníthatjuk. Ezekhez kell a bölcs krisztusi lelkület, amelyet csak Jézus tanításaiból tehetünk magunkévá. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Mindent lehet pótolni, csak Krisztust nem. Amint az Ő helyébe valami pótlékot teszünk, azonnal beáll a pusztulás. (Szikszai György)

2014. augusztus 19., kedd

2014-08-19

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)
Mennyit ér az imádság? Az egyedüli ember, aki próbálta ezt megmérni, még mindig nem tudja. Egyszer azt gondolta, hogy kitalálja. Ez akkor történt, amikor volt egy kis zöldségüzlete a város nyugati végén. A világháborút követő karácsony előtti héten történt mindez. Egy fáradt kinézésű asszony ment az üzletébe és kért annyi élelmiszert, ami elegendő ahhoz, hogy karácsonyi vacsorát készítsen a gyermekeinek. Az üzletvezető megkérdezte tőle, hogy mennyit tud rá költeni. Az asszony ezt felelte: „Férjem meghalt a háborúban, semmit nem tudok fölajánlani, csak egy kis imádságot." Az üzletvezető megvallotta utólag, hogy nem nagyon volt szentimentális azokban a napokban. A zöldségüzletet nem lehetett fönntartani imádságok alapján. Ezért így szólt: „Írja le egy papírra", aztán folytatta munkáját. Legnagyobb meglepetésére az asszony elővett ruhája zsebéből egy papírlapot és átadta az üzletesnek, miközben ezt mondta: „Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekem ágyánál." A zöldséges átvette a papírt, mielőtt fölocsúdott volna meglepetéséből, és aztán már sajnálta is, hogy ezt kérte. Mert mit tudna csinálni az imádsággal, és mit tudna rá válaszolni. Aztán egy ötlet fogamzott meg benne. A mérleg egyik tányérjára, a súlyok helyére tette a papírlapot anélkül, hogy elolvasta volna és így szólt: „Meglátjuk, mennyi élelmiszert ér az imádság." Legnagyobb meglepetésére a mérleg nyelve nem mozdult, amikor rátett egy kenyeret a másik tányérjára. Zavarában és meglepetésében újabb élelmiszereket rakott rá, amit csak elérhetett hirtelen a kezével, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, de sem sikerült neki. Arca elvörösödött és dühös volt, mert meglátszott rajta a zűrzavar. Végre így szólt: „Ez minden, amit a mérleg képes megmérni. Itt van egy zacskó. Tegye bele az élelmiszereket, mert el vagyok foglalva." Az asszony mélyet sóhajtva és könnyek között kézbe vette a zacskót és kezdte belepakolni az élelmet, közben ruhájának az ujjával törölgette a szemét. Az üzletvezető nem akart odanézni, mégis észrevette, hogy elég nagy zacskót adott az asszonynak, és nem telt meg egészen. Ekkor odagurított neki egy nagy sajtot, anélkül hogy szólt volna. Amikor az asszony távozott, az üzletvezető megvizsgálta a mérleget. Vakarta a fejét és meglepetésében fölfedezte a titkot. A mérleg eltört. A zöldséges ma már idős ember. Haja fehér, de még mindig ugyanazon a helyen vakarja a fejét, amint visszaemlékezik az esetre. Sohasem látta az asszonyt ismét, de azelőtt sem találkozott vele. Mégis egész életében jobban emlékezett az asszonyra, mint bárki másra a világon, és gyakran gondolt rá. Tudta, hogy ezt az esetet nem ő találta ki, mert még mindig megvolt az a papírlap, amire az asszony az imádságot írta: „Kérlek, Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket nékünk ma!" (Máté 6: 11)

A nap gondolata:

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)

2014. augusztus 18., hétfő

2014-08-18

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)
A legnagyobb misszionáriusok erejének titka az imádság volt. John Wesley legalább két órát igyekezett mindennap imádságban tölteni. Samuel Rutherford háromkor kelt minden reggel, hogy várakozzék az Úrra. John Fletcherről mondták, hogy átitatta szobájának falait az imádság lehelete. A legnagyobb misszionáriusok az imádság hősei voltak. Gondoljunk David Brainerdre, aki 29 éves korában halt meg, és Henry Martynra, aki 31 évig élt és nevük a misszionárusok égboltján a legragyogóbb csillagként fénylik. Ezek a fiatalemberek óriási befolyást gyakoroltak saját nemzedékükre és a következő nemzedékekre is. Nem tényleges munkájukkal, ami hamar befejeződött, hanem imaéletükkel és szent jellemükkel végezték ezt.

A nap gondolata:

 Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)

2014. augusztus 17., vasárnap

2014-08-17

 Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)
Egy lelkész vallomását szeretném most közölni: „Valamit meg kell vallanom. Olyan lelkipásztor vagyok, aki nem imádkozik. Hogy őszinte legyek előttetek, mindig bűnösnek érzem magam imaéletem hiányossága miatt. Igen, imádkozom. Imádkozom a reggeli összejövetelen, a közösségi alkalmakon és a délelőtti istentiszteleten. Imádkozom reggel és minden étkezés előtt. Imádkozom gyermekeimmel és tanítványaimmal. Alkalmanként imádkozom a feleségemmel. Ó, igen, imádkozom emberekért kríziseik idején és a gyülekezetért, amikor arra szükség van. De a következetes, egyéni imaéletet nem gyakorlom. Huszonöt év óta küzdöm a rendszeres, következetes imaéletért. Vágyakozom az erőteljes, odaszentelt időért, amit az Úrral tölthetek. Az a kép jut eszembe, hogy Ádám találkozott az Úrral hűvös alkonyat idején, Mózes látta Istent szemtől szemben, Ábrahám úgy beszélt Istennel, mint barát a barátjával, és Luther Márton a nap legjobb három óráját mindig imádságban töltötte. Mély bűntudatot érzek, mint lelkipásztor, aki nem tölt elég időt az imádságban. Nem vagyok egyedül. Az országos átlag az evangéliumi prédikátorok között napi 20 perces imádkozás." Akár lelkészek vagyunk, akár nem, gondolkodjunk el azon, hogy mennyi időt töltünk naponta átlagosan imádsággal! Szerintem alatta van a 20 percnek, bár tévednék…

A nap gondolata:

Bármily erősen kérsz és óhajtasz is bizonyos dolgokat, könyörgésed mindig úgy végződjék, mint a Mesteré: "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied."

2014. augusztus 16., szombat

2014-08-16

Kis dolgokat is kérhetünk az Úrtól?
Kérjetek és adatik… (Máté 7:7)
 Spurgeon, a nagy prédikátor mondta: „Hallottam egyszer egy istenfélő emberről, hogy az egyik nap egy elveszett kulcs miatt imádkozott Istenhez. Aki ezt nekem újságolta, meglepetését fejezte ki amiatt, hogy az ember még egy elveszett kulcsért is imádkozhat Isten előtt. De biztosítottam őt, hogy én is így szoktam imádkozni. Tényleg, lehet imádkozni egy kulcs miatt is? Igen. Kérlek, mondd meg nekem, hogy milyen nagynak kell lennie valaminek ahhoz, hogy imádkozzunk miatta? Ha bizonyos méretet határoznánk meg, akkor annak benne kellene lennie a Bibliában, és meg kellene tanulnunk az imádság matematikáját. Vajon az áll a Bibliában, hogy ha valamilyen tárgy ennyi és ennyi centiméteres, akkor imádkozhatunk érte, de ha egy negyed centiméternyivel rövidebb, akkor ne imádkozzunk érte? Ha nem imádkozhatunk a kis ügyek miatt, akkor félelmetes helyzetbe kerülünk, mert a kis kérdések okozzák nekünk a nagy aggodalmakat. Ha nem imádkozhatunk kicsiny ügyeinkben, akkor nagyon nyomorultak vagyunk." Testvér! Nincs olyan kicsinek tűnő dolog, amit ne vihetnél az Úr elé. Tedd meg, bármi is van a szívedben…

A nap gondolata:

 Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)

2014. augusztus 15., péntek

2014-08-15

Hiszel az ima életeket megváltoztató erejében?
 Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)
Hallottatok-e már arról, hogy Torrey, a nagyhírű evangélista miként tért meg? Fiatal korában a hitetlenség legmélyebb pontjáig jutott, és mindent kigúnyolt, a Bibliát, Krisztust, Istent, mennyet, poklot, halhatatlanságot, és így tovább. Édesanyja sokat imádkozott érte, és próbálta őt meggyőzni a hitről. Egy napon ezt mondta anyjának: „Belefáradtam már ezekbe, elmegyek és nem zavarlak titeket többé. Többé nem láttok." Az édesanya elment vele az ajtóig, aztán a kapuig, és sírva bocsátotta útjára ezekkel a szavakkal: „Fiam, amikor a legsötétebb óra szakad rád, és minden veszni látszik, ha őszintén segítségül hívod édesanyád Istenét, segít rajtad." A fiú elment és mind mélyebbre süllyedt a bűnben. Már több mint ötszáz kilométernyi távolságra volt otthonától, egy város szállodájában, ahol nem tudott elaludni. Reggel így szólt magában: „Fölkelek, és kiveszem fegyveremet a táskámból, és véget vetek ennek a csúfos emberi életnek." Amikor fölkelt, eszébe jutottak édesanyja utolsó szavai: „Fiam, amikor a legsötétebb óra szakad rád és minden veszni látszik, hívd segítségül őszintén édesanyád Istenét és ő segíteni fog." Torrey letérdelt az ágya mellett és így imádkozott: „Ó, édesanyám Istene, ha létezik ilyen Lény, világosságot akarok, és ha megadod nekem, bármibe kerül is, követni foglak." Néhány pillanat múlva megkapta ezt a belső világosságot és hazasietett. Azt gondolta, hogy majd meglepi édesanyját, de édesanyja elébe ment a kapuhoz, nevetve és sírva mondta kimondhatatlan örömében: „Fiam, tudom, miért jöttél haza, és tudom, mit kell mondanod. Megtaláltad az Urat. Isten elmondta nekem." Az édesanya hittel teljes imádságának ez lett a következménye. Ugye neked is van kiért imádkozni? Akkor soha ne fáradj meg benne!

A nap gondolata:

 Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)