2016. május 26., csütörtök

2016-05-26

 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsoltárok 90:12)
Arról, hogy mitől bölcs az emberi szív, sok mindent elmondhatunk. Bizonyára te is meg tudnál fogalmazni néhányat ezek közül. Én most egy történeten keresztül szeretném gondolataidat egy bizonyos irányba terelni.
Egy régi bölcs egy kétfedelű ládát adott a szultánnak, és azt mondta: „Felség, amikor azt hiszed, hogy te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha, és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: „Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta, azt olvasta: „Elmúlik".
A bölcs szívű ember tudja: minden elmúlik egyszer. Éppen ezért mindent az Úr kezéből fogad. Jót is, rosszat is. Légy hálás mindenért! Elmúlik a jó is, a rossz is. Csak az Úr örök. Benne bízz, rá tekints! Ma is!

A nap gondolata:

Aki Isten gondolatainak világából táplálja meggyőződését, az a világ vélekedésével és a környezet felfogásával szemben bámulatos függetlenségre jut el. (Kroecker)

2016. május 25., szerda

2015-05-25

Vidd Jézushoz! 2.

A sokaságból így szólt Jézushoz valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Ő így válaszolt neki: „Hozzátok őt elém!" (Mk 9,17-19)
Ez az apa végre Jézushoz vitte a gyermekét, vele együtt élete nagy terhét, emberek által megoldhatatlan problémáját. Nagyon kacskaringós úton, csalódások és csődhelyzetek sorozatán át jutott erre a felismerésre, de azok mind azt szolgálták, hogy erre rádöbbenjen. Valaki egyszer azt mondta, hogy a „vargabetűket is megáldja az Isten". Életed csődjei, csalódásai, kudarcai, vargabetűi, zsákutcái, vakvágányai nem véletlenek, mert ezeket is felhasználhatja Isten arra, hogy odakényszerítsen: fogadd el végre, hogy életed igazi megoldása Jézusnál van! Ennek az apának a gyermeke olyan erő hatalma alatt állt, amely fölött egyedül Jézusnak van hatalma, amelynél egyedül Neki van nagyobb ereje. Csak Ő segíthet ma is, mert a kereszten már legyőzte az ős ellenséget, ezt a sötét hatalmat, aki behálózza, megnyomorítja, bizonytalanná, nyugtalanná, kilátástalanná teszi az életünket. Jézus legyőzte azt, aki fölött nekünk nincs hatalmunk, nem is lehet, de aki fölött Ő töviskoronásan, átszegezett kezekkel és lábakkal kivívta a győzelmet.
A sötét hatalmaknál is nagyobb és hatalmasabb Úr Jézus biztat ma mindnyájunkat: Hozd elém terheidet, bajaidat, problémáidat, egész megoldatlan, elhibázott, kettétört életedet! Hozd elém, és mondj el őszintén mindent! Hozd elém, és én meggyógyítalak téged! (P.Á.)

A nap gondolata:

Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)

2016. május 24., kedd

2016-05-24

Vidd Jézushoz! 1.

A sokaságból így szólt Jézushoz valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Ő így válaszolt neki: „Hozzátok őt elém!" (Mk 9,17-19)
Szegény apa, ki tudja hány helyre vitte már el a gyermekét, aki időközben ifjúvá nőtt, és gyermekkora óta ismétlődő rohamai voltak. Elvitte nemcsak az orvosokhoz, hanem Jézus tanítványaihoz is, akik a gyógyítással szintén próbálkoztak, de kudarcot vallottak, mert Jézus nélkül próbáltak segíteni.
Jézus nélkül nem megy! Erre döbbenhettek rá a tanítványok, erre a következtetésre juthatott ez az apa, és vele együtt mi is ezt a tanulságot vonhatjuk le. Jézus nélkül nem lehet megoldani életünk nyomorúságát, problémáját. Jézus nélkül nem enyhül a bánat, nem nyer a szív vigasztalást, nem változik semmi, nincs megnyugtató megoldás. Kérhetsz tanácsot, segítséget emberektől, felkutathatsz neves szakembereket, lelkészed tanácsait is végighallgathatod, de életed nagy-nagy gondját neked kell odavinned Jézus elé. Emberek beszélhetnek neked Jézus hatalmáról, gyógyító erejéről, hitben megélt boldog tapasztalataikkal megmutathatják neked a Jézushoz vezető utat, de mindazt, ami a szíved-lelked terheli, neked kell odavinned Jézushoz! (P.Á.)

A nap gondolata:

Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)

2016. május 23., hétfő

2016-05-23

Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk 24,32)
De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. (ApCsel 2,24)
Megkörnyékezett-e húsvét után valami, ami közvetlen és tágabb környezetedben nem a Jézus feltámadásával kínált Élet-, hanem a 70-90 évnél tovább nem látó halál céljait viszi előbbre?
Mert húsvét elmúlt, és a Nagy Kísértő visszatérő kísérlete az, hogy szokj már le arról a nagy lelkesedésről, amit legnagyobb ünnepünkön érzel! Jó, rendben van, Krisztus feltámadt, de attól még nem változott semmi! Tényleg nem? Valami megmelengeti az emmausi úton baktató, Jézussal vacsorázó, aztán egymáshoz forduló húsvét utáni, de nem húsvéttal együtt élő tanítványok halállal álomra készülő szívét.
Valami? Valaki! Az először idegennek tetsző Úr! Ő, aki feltámadásig forralja a fagyott halálhírt. A felhevült szívek pedig indulnak!
Induljunk mi is azokhoz, akik a halál fogságában vannak! Induljunk hozzájuk, akik a halál kínálatával élnek! Induljunk a betegekhez, és mondjuk el nekik, hogy bármi történjék is; életük van, ha Jézusba oltatnak, és benne maradnak! Menjünk, mondjuk el, mi miről mondtunk le az Élet kedvéért!
Menjünk együtt; egymást lelkesítve hagyjunk fel a gonoszt szolgáló cselekedeteink ápolgatásával, élesztgetésével, és váljunk húsvéti hírnökökké, akik élő tanúi, tanítványai az Igének:  'lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa' Jézust! Lehetetlen, hogy a halál erői fogva tartsanak minket, akik az Út, az Igazság és az Élet tanítványai és hírnökei vagyunk! (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

Mikor ide utazgattam, beléd fáradtam, ó, Út, de most, amikor te vezetsz el mindenüvé, Szerelemben esküdtem hozzád. (Rabindranath Tagore)

2016. május 22., vasárnap

2016-05-22

MINDENRE van erőm a KRISZTUSBAN, aki engem megerősít. (Filippi 4:13)
A közelmúltban olvastam egy történetet egy hölgyről, aki egyszer hallott Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem tudott másról beszélni. Minden ismerősétől, barátjától, rokonától megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte. Olyan meggyőzően és szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt, és kezdték más szemmel nézni a világot.
A hölgy kapott egy levelet az orvosától, hogy egy bizonyos napon jelenjen meg a rendelőjében. A hölgy elment, és a váróteremben, mivel várnia kellett, elkezdett beszélgetni a mellette ülőkkel a kedvenc témájáról. Egyre többen hallgatták, volt, aki könnyes szemmel. Amikor rákerült volna a sor, az orvos azt mondta az asszisztensének, még ne hívják be, mert ő ott kint a betegek között egy másfajta terápiát alkalmaz. S amikor végül behívták, az orvos szomorúan közölte vele a hírt, hogy megtámadta a szervezetét a „KÓR", és már nincs hosszú ideje hátra. A hölgy egy pillanatra elgondolkozott, majd mosolyogva így szólt.
– Doktor úr, szeretnék minél előbb befeküdni a kórházba a kezelésre, hogy a szobatársaimnak beszélhessek Jézusról, amíg még van erre időm.
Hogyan lehet a halálos hírt félelem nélkül, mérgesség, elkeseredés nélkül fogadni?
Hogyan lehet a veszteséget elhordozni?
Hogyan lehet bántalmazást eltűrni?
Hogyan lehet békességgel a szívünkben élni?
Pál azt üzeni ma neked, „MINDENRE van erőm a KRISZTUSBAN, aki engem megerősít." (Filippiekhez írt levél 4. fejezetének 13. verse)
MINDENRE! KRISZTUSBAN! Ő MEGERŐSÍT!

A nap gondolata:

Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.

2016. május 21., szombat

2016-05-21

A feltámadás reményében

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. (Jn. 11:25)
A Lázár feltámasztásáról szóló híradás szorosan összekapcsolódik Jézus halálával és feltámadásával. Közvetlen jele az elközelgő eseményeknek.
Jézus itt utolsó és legnagyobb ellenségével, a halállal szembesül. A barát betegségében és halálában, a hozzátartozók fájdalmában, a körülállók félelmében és hitetlenségében érzékeli ellenségének gúnyos vigyorát is. Jézus maga sem marad érzéketlen a sírnál: kifejezi felindultságát, megrendültségét és gyászát, nem utolsósorban azért, mert tudja mi vár rá a Gecsemáné kertben.
Jézus nem tér ki a halállal való találkozás elől. Érzi, milyen erővel tör fel a hang, amely megszabadítja és kiemeli Lázárt a sírból: „Lázár jöjj ki!"
A halállal való szembesülés és annak legyőzése magával hozza a feltámadást és erőteljesebb életet. Csak ebből a tapasztalatból mondhatja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet". Ebből táplálkozik reményünk: Ő, aki teljességében birtokolja, továbbadhatja az életerőt.
Hitünk magja a Jézus halál feletti győzelmébe és feltámadásába vetett hit. Ha ezt a hitet magunkévá tudjuk tenni és tudatosan élünk belőle, akkor már látjuk örök életünk kezdetét. Ám ez a hit egyedül még nem belépőjegy az örökkévalóságba. Élő hit kell, ami azt jelenti, hogy minden nap újra Belőle merítünk életet, hagyjuk, hogy éltessen, és felkelve sírunkból lerázzuk láncainkat, amelyek körül fognak, és elkezdünk valóban élni! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

2016. május 20., péntek

2016-05-20

Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 150,1-2.6)
Ez a zsoltár azt mondja el, hogy mi az ember és az egész teremtett világ feladata, értelme, célja: Istent dicsérni.
A dicséret több mint a hálaadás, mert az egyéni. A hálaadásban megköszönöm Istennek személyesen a Tőle kapott testi-lelki ajándékokat: a mindennapi kenyeret, családomat, egészségemet, munkámat, örömömet. A dicséret közösségi: túlemelkedés önmagamon. Egy gyülekezeti, bibliaórai, ifjúsági, gyermek közösségben másokkal együtt tudom dicsőíteni Istent. Sok egyéni hálaadás közös dicséretté teljesedik. Ehhez ott kell lennem a közösségben. Éreznem kell, hogy számomra azért fontos az istentisztelet, mert az az egyetlen igazi formája Isten dicsőítésének. Magányos keresztyénként nem tudom dicsérni Istent „nagyságához méltóan", mert csak egy vékonyka szeletét látom az Ő „hatalmas tetteinek". A közösségben válik számomra igazán hatalmassá Isten szeretete.
Isten dicsőítése nem csupán egy hétvégi program, hanem életforma, életre szóló feladat. Az egész életem legyen istentisztelet. Életem minden öröme és bánata között legyek bizonyos abban, hogy Ő velem van, nem hagy el, Ő az én pásztorom, Aki óv, véd és vezet. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert sokan tartozunk az Ő nyájába, akik mindenért Őt áldjuk és magasztaljuk. Életem minden hálás perce, az övékével összefonódva, nagy, közös dicséretként száll Felé! (P.Á.)

A nap gondolata:

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.