2014. december 18., csütörtök

2014-12-18

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4)
Egy kislány cukorkát lopott egy üzletből. Amikor rádöbbent bűnére, elmondta édesanyjának. Ő azt mondta, vigyük oda ezt a bűnt az Úr Jézushoz. A kislány azt mondta erre, jó, de el kell mennünk a boltos bácsihoz is bocsánatot kérni. Mert a boltos bácsit is becsaptam. Az édesanya így számolt be a továbbiakról. „Amíg mentünk kézen fogva, éreztem, hogy reszket a keze a kislányomnak. Aztán nagy nehezen megvallotta sírva a boltos bácsinak, hogy mit tett. Erre a boltos azt mondta: Kislányom, megbocsátok! Mentünk visszafelé az úton, gyerekem keze a kezemben és valami mérhetetlen örömmel egyszer csak azt mondta: anyukám, megbocsátott! Aztán mentünk tovább és megint felkiáltott: de megbocsátott!"
Jó volna ma is így mennünk tovább, kéz a kézben az Úrral, örömmel, hogy megbocsátott. Átélhetjük először, vagy újra ezt a drága bocsánatot. Igénk így mondja: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!" (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Minél jobban nyomnak valakit a bűnök, annál nagyobb erővel menekül, jön Krisztushoz, bízva abban, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa a bűnösöket. (Kálvin János)

2014. december 17., szerda

2014-12-17

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4)
Volt egy tanárom, aki belénk sulykolta, hogy ne elnézést kérjünk, ha valamit rosszul tettünk, hanem bocsánatot. Mert mi mindig egy elnéző Istent keresünk. Pedig ő szent, bűnt gyűlölő. Azt mondja Igénk: „Ha a bűnöket számon tartod", - számon tartja! A legkisebb dolgok felett sem néz el. Isten nem olyan, mint egy elnéző nagyapa, akinek ha kicsit hízelgek, olyan jóságos, mindent megbocsát.
Minden bűnnek jogos és igazságos büntetése van. Ezért örömüzenet számunkra, hogy „Nála van a bocsánat". A bűnre ez az egyetlen megoldás, más nincs! Bármenyire is keresnénk. Ez a bocsánat azonban mérhetetlenül sokba került. Jézus Krisztusnak, az Isten fiának az életébe. Nagyon sok ember Istennel tud mit kezdeni, tudja, hogy van, de Jézus...? Amikor Ő megjelent a földön, Keresztelő János ujja rámutat: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" Jézus azért jött, hogy magára vegye a bűneink büntetését. A bűn zsoldja, fizetsége a halál, a kárhozat. Kisebb büntetés nincs!
Hogy meglássuk bűneinket, abban segít a lelkiismeretünk, amely megmutatja, hogy hogyan is állunk. Egy elítélt, amikor megkérdezték, hogy milyen az ellátás a börtönben, azt válaszolta – „Kérem, kívül minden rendben van, a kínzókamra itt van belül."
Lelkiismeretünk poklától nem szabadulunk meg. Sokan keresnek csillapítást a szórakozásban, italban, munkában. A legolcsóbb fájdalomcsillapító a munka. Lehet, hogy mi is ezt szedjük? Amikor dolgozunk, elterelődik a figyelmünk.
De az egyetlen megoldás Jézus Krisztus. Átéltük-e valaha, hogy minden szenvedése érettünk történt? Álltunk-e egyszer úgy a kereszt alatt, hogy megértettük: bűneim juttatták ide? Amit kezemmel vétkeztem, azért az Ő kezét szögezték át, lábam sok görbe útjáért az Ő lába vérezett, agyam iszonyú gondolataiért volt rajta töviskorona. Az a nyelv, amelyik soha nem mondott álnokságot, az ínyéhez tapadt, amikor kimondta: „szomjúhozom!" Valaha átéltük-e, hogy Nála van a bocsánat?
Ezt értette meg Luther Márton, és fordult oda teljes életével Megváltójához. Nem a bűnbocsátó cédulákban, nem a szentek közbenjárásában, hanem egyedül Jézus Krisztusban van bocsánat, és vállalva a kiátkozást is, maradt meg Krisztus útján.
Nekünk, ma élő keresztyéneknek is ez az, amit meg kell értenünk, és tovább adnunk. Van bocsánat, Jézus Krisztusért! Olcsóbban nincs! Vagy elfogadjuk ezt, vagy örökre elveszünk. Dönthetünk. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A kegyelem folyója, mely áthömpölyög ezen a sáros és bűnös földgolyón, az Isten szívéből eredt. (Ecsedy Aladár)

2014. december 16., kedd

2014-12-16

 Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4)
Egy asszony nem tudott istentiszteletre elmenni, megkérdezte a templomból hazafelé tartó ismerősét: Miről beszélt a tiszteletes úr? A megkérdezett legyintett egyet a kezével és azt felelte: A bűnnel bajlódott, mint mindig!
Mindig ezzel bajlódunk mi is, mert ez a legkomolyabb baja életünknek. Sokszor azzal küszködünk, milyenek voltak velünk szemben mások, hogy voltak erre vagy arra képesek?  Küszködünk, mert szeretnénk elfelejteni, vagy jóvátenni, amit vétettünk. Hány ember megsértette feleségét, és másnap hozza a csokor virágot, mert úgy gondolja: most már jóvátettem a vétkem! Próbálunk valami olyat tenni, amivel a másikat kiengesztelhetjük, vagy igazolhatjuk magunkat: nem voltam hibás, nem úgy gondoltam!
Rettenetes dolog, amikor már nincs bocsánat. Amikor már elkéstünk egy bocsánatkéréssel. Hány ember gyötrődik ezen egy haláleset után! Jönnek a gyászolók a lelkipásztorhoz és elmondják, hogy elkéstek egy bocsánatkéréssel, vagy éppen nem bocsátottak meg az elhunytnak, amíg élt, és vádolja őket a bűntudat. Olyan is van, hogy időben rájövünk, bocsánatot kell kérnünk valakitől, de ő nem akar megbocsátani. Nem tudja elfelejteni, amit ellene vétettem. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A felébredt lelkiismeretnek megborzadása és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.

2014. december 15., hétfő

2014-12-15

Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. (Galata 2:16)
Mi módon vagy igaz Isten előtt? Gondoljuk végig ezt a kérdést. A zsidó emberek, vagyis Isten választott népének tagjai egyszerűen megválaszolták ezt: ha betartod Isten törvényeit. Igaz, nem csupán a tízparancsolatról van szó, hanem a többiről is. A farizeusok és az írástudók, vagyis azok, akik az Úr törvényét naponta buzgón tanulmányozták, azt mondták erre: megtartható. Mindig, mindenkor, tökéletesen. És törekedtek is erre. Megtartható a tízparancsolat és az összes többi is, vagyis az az összesen 613 parancsolat, mely benne van Mózes könyveiben. A farizeusok jó szándékkal keresték és tették sorrendbe a törvényeket és találtak 365 végrehajtandó és 248 tiltó törvényt. Hitük szerint ezeket tökéletesen meg lehet tartani. Tehát, ha megtartod, akkor igaz ember vagy Isten előtt.
Én úgy gondolom, hogy meglehetősen nagy mellényre, alázatnélküliségre van szükség ahhoz, hogy valaki ilyet állítson. Aki ilyet állít, az nem rendelkezik sem istenismerettel, de még önismerettel sem. A hívő ember számára mindkettő nagyon fontos. Kálvin János, a nagy reformátor legfőbb művében az Institucióban írja: „Istenismeret nélkül nincs önismeret, és önismeret nélkül nincs istenismeret." Ezért meglepő a farizeusok alapgondolata a betartható törvényről. Hiszen ők ismerték Istent, keresték Őt naponta, olvasták, tanulmányozták az Írásokat, mégsem jutottak el a helyes önismeretre. Mert az Urat nem ismerők könnyen mondják, hogy megtarthatóak tökéletesen az Isten parancsolatai. Néhány hete beszélgettem valakivel a tízparancsolatról, s azt mondta az illető, hogy ez róla szól, ő így él, soha át nem hágta ezeket. Szerényen próbáltam rámutatni egyik-másik parancsolat mélyebb értelmére s ekkor már visszavonulót fújt az illető, belátta, hogy azért óvatosabban kell fogalmaznia. Mondtam neki, hogy ott van például a Ne ölj! parancsolat. Erre a legtöbb ember azt mondja: soha nem vétkeztem ily módon. Én két dolgot tudok erre mondani: gondoljunk az abortuszra. Sok meg nem született emberi élet villanhat be nekünk. Csak hazánkban az elmúlt néhány évtizedben több millió abortusz történt. Több millió ember nem született meg, mert gyilkosságot követtek el velük szemben. Isten előtt az abortusz gyilkosság, ne legyen kétségünk felőle. Sokan élnek kínzó lelkiismeret furdalással emiatt – s vannak, akiknek a lelke még ezt is elbírja. Vagy ott van az, hogy szóval is lehet ölni. Ha jól odapörkölünk a másiknak egy adott helyzetben. Lehet szándékosan, lehet akaratlanul, de egy tőrt vágunk a lelkébe – csupán szavakkal. Emberi életek mehetnek tönkre egy-egy nem helyénvaló mondat miatt. Bizony, ilyen mély értelme van Isten egy-egy parancsának, és még messze nem is aknáztuk ki minden üzenetét a Ne ölj! parancsolatának… 

A nap gondolata:

 Akaratát bennünk és velünk csak akkor értjük meg, ha az ő megmentő szándékát eredményessé engedjük válni. Más szóval a Krisztussal közösségben élők lelkülete misszionáriusi lelkület. Átveszik Krisztustól a mentő lelkületet, az egész emberiségre kiterjedő mentő szándékát, és a Szentlélek által azon vannak, hogy Krisztus ismert legyen a föld végső határáig. (Nagy József)

2014. december 14., vasárnap

2014-12-14

 Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29)
Bomlasztó beszéd sok minden lehet. A pletyka biztosan ilyen. De tegyen bennünket helyre a következő történet ezzel kapcsolatban.
A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.
- Várj egy percig - intette a Mester. Jó az, amit el akarsz nekünk mondani?
- Nem gondolnám. – jött a válasz.
- Hasznos? – kérdezett újra a Mester.
- Nem, egyáltalán nem az.
- Igaz?
- Nem.
- Hát akkor minek hallgassuk meg?
Időnként hamis, haszontalan, rossz dolgot adunk át egymásnak, tehát bomlasztó a beszédünk. Inkább kevesebbet szóljunk, de az építse embertársainkat!

A nap gondolata:

 A beszéd a lélek kapuja, ha kinyílik, elárulja, mi van belül.

2014. december 13., szombat

2014-12-13

Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. (Példabeszédek 20:7)
Max Lucado írja: 
„Ma van az első apák napjám édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és az elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem van rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most számomra az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban van egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek… és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van."
S vajon mi, mit hagyunk hátra?

A nap gondolata:

Egy meggondolatlan szó viszályt szíthat; egy kegyetlen szó összetörhet egy életet. Egy kedves szó enyhítheti a terhet, egy örömteli szó felvidíthatja a napod. Egy jól időzített szó csökkentheti a nyomást, egy szeretetteljes szó gyógyíthat és áldást hozhat.

2014. december 12., péntek

2014-12-12

 De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük! (4Móz 14:6-9)
A Kánaán földjének kikémlelésére kiküldött 12 ember közül 10 azt mondta: lehetetlenség, hogy bemenjünk és birtokba vegyük azt a földet. Erős nép lakja azt, mi gyengék vagyunk hozzájuk képest. Két ember azonban – jelesül Józsué ás Káléb – másképpen beszéltek. Túl láttak saját magukon, gyengeségeiken, korlátaikon. Ők az Úrra néztek. Azt mondták: Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja…
A hitben élők mindent másképp látnak – tartja egy mondás. S tényleg így van. Józsué ás Káléb Istenre függesztett hittel másképpen látta a dolgokat, mint 10 társuk, akik megijedtek és az egész népet elkeserítették. Ők ketten azt látták, hogy az Úr velük van, nincs miért félni.
Testvér! Életedet átformáló nagy döntés előtt állsz, és nem tudod, mit tegyél? Két választásod van:
  1. Magadra és körülményeidre tekintesz, és maradsz, ahol vagy. Nem indulsz sehová, mert kevésnek, kicsinek, gyengének érzed magad.
  2. Istenre nézel. Elhiszed, hogy Ő veled van mindenütt, amerre csak jársz, és ahová csak küld. Felismerve az Úr akaratát nem lázadsz ellene, hanem bízol Benne, erejében, hatalmában, kegyelmében.
A döntés a tied. A meghátrálás embere vagy? El fogsz veszni. A hit embere vagy? Életet nyersz… (Zsid 10:39)  

A nap gondolata:

Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)