2014. szeptember 22., hétfő

2014-09-22

 „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." (1 Péter 1:3-5)

„Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." Ebből is látjuk, hogy Isten megőrzi azokat, akiket elhívott, nem hagyja, hogy egy is elvesszen közülük. Az Ő vonzása ellenállhatatlan, hatalma végtelen, így meg tudja övéit őrizni a végzetes bukástól, és aki még nem tért meg, de Ő kiválasztotta, azokat őrzi, hogy majd időben megtalálják az Urat és higgyenek.
Az utolsó időben pedig nyilvánvalóvá lesz mindenkinek az üdvössége, hiszen most csak hitünk szemeivel látjuk az Urat, hitünk szemeivel látjuk a megváltást, és a mennyet, de eljön az idő, hogy minden szem meglátja Őt még az Ő ellenségei is, és akik hit által üdvözültek azok bemennek a mennyei kapukon.
"Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta... Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett." /Máté 25:31-41/
(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ahol az élet valaha is érintkezésbe került Krisztussal, ott minden felemelkedett. Pont egy sírja elé görgetett kő ne emelkedett volna fel? Ott, ahol az élet érintkezésbe került Vele, az élet kitisztult, átváltozott és átkristályosodott. (Gyökössy Endre)

2014. szeptember 21., vasárnap

2014-09-21

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." (1 Péter 1:3-5)

A java még csak ezután jön! „Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra". Olyan örökség vár ott ránk, amiben nincs hiba, nincs gyötrelem, nincs szomorúság, nincs elmúlás, nincs bűn. Tökéletes és örökkévaló. Nem tudhatjuk pontosan hogy mi vár ránk a mennyben, hiszen valószínűleg emberi szavakkal nehéz lenne kifejezni. De ahogy Jeremiás is és Dávid király is mondja: az Úr az én örökségem. Ez elég is kell, hogy legyen nekünk. Mi más kell, mint maga az Isten jelenléte, közössége velünk örökkön örökké? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia. (George Herbert)

2014. szeptember 20., szombat

2014-096-20

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." (1 Péter 1:3-5)

Péter felfelé irányítja szemeinket egészen a mennyig, a jövőbeli örökségünkre, a feltámadásra, az élő reménységre. Élő, mert Jézus Krisztus is él. Ő feltámadt a halálból, és ez a keresztyén üzenet egyik legfontosabb része, annyira hogy Pál apostol ezt mondja: "Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is." /1.Kor.15:14/ és "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak." /19-20/.
Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor egy halott istenben bizakodnánk, aki minket sem lenne képes feltámasztani. Ámde ez a jó hír, hogy Jézus meghalt a kereszten, hogy magára vegye bűneinket, eltemették és feltámadt a harmadik napon, az Atya jobbján ül és helyet készít számunkra is a mennyben. Nyomorúságos dolog nem hinni ebben, mert akkor nincs élő reménység, csak ez a földi élet, majd az örök elmúlás, a halál. Nehéz megértenem, hogy nem depressziós minden ember, aki ebben hisz. Habár lehet, hogy depressziósok.
De én is Péterrel együtt hálát adok Istennek hogy engem is újjászült élő reménységre Jézus feltámadása által. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Isten igéjének nemcsak vigasztaló, hanem tisztító és helyreigazító funkciója is van. Hamis az a prédikáció, amely csupán a kegyelem édes süteményét hirdeti, de nem tartalmazza az ítélet sóját. (G. Maier)

2014. szeptember 19., péntek

2014-09-19

"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."  (1 Péter 1,1-2)

„Kegyelem és békesség" ez a két dolog, amit Pál apostol is annyiszor említ leveleiben üdvözlés es jókívánság végett, hiszen ez a két dolog, amire nagy szükségünk van, és amit egyedül Istentől kaphatunk meg. Először is kegyelem, mert a kegyelem nélkül nem is léteznénk, már rég az egész emberiség a pokolban lenne. Mindenünk, amink van, Isten kegyelméből van, hiszen nem járna nekünk semmi, és mivel Isten kezében van minden, hálásak lehetünk Neki minden lélegzetünkért is. Ezért kíván nekünk az apostol kegyelmet bőségesen, és békességet, amely szinten a kegyelemből fakad, hiszen Krisztus engesztelő áldozata által az Atya megbékélt velünk, és ha az Ő nevében bocsánatot kérünk, újra és újra visszanyerjük a békességet valahányszor a bűn és az aggodalmaskodás miatt elveszítettük azt. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Ne értem, hanem magatokért sírjatok! Elmegyek a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, aki az ő áldott Fia közbenjárása által elfogad engem. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk, új éneket énekelünk, és örökké boldogok leszünk a vég nélküli világban. (John Bunyan)

2014. szeptember 18., csütörtök

2014-09-18

"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."   (1 Péter 1,1-2)

Péter, Jézus Krisztusnak apostola, az egyik a kiválasztott tizenkét tanítvány közül, akiben a Szentlélek tisztogató munkája annyira nyilvánvaló lett, hiszen ez az a Péter, akit sokszor emberi indulatai, érzelmei vezéreltek, de aki mindig megbánta botlásait és Isten segítségével és kegyelme által ismét tiszta lappal indulhatott.
A Biblia nem szépíti a dolgokat, hanem az igazságot közli mindenről és mindenkiről. Ezért tudhatjuk, hogy Péter csak egy egyszerű ember volt, mint mi, akit Isten kegyelme kiválasztott, hogy hatalmasan munkálkodjon benne és általa és ehhez megadta neki a szükséges leckéket, a szükséges erőt és kijelentéseket.
Ez a Péter, akinek életében nyilvánvalóvá lett Isten eleve elrendelése, mely által egyedül Istent illeti a dicsőség, hiszen ember ebbe bele nem szólhat, ő maga is ezzel kezdi levelet a különböző területekre elszéledt testvéreknek, akiket az Úr eleve elrendelt, kiválasztott. És mire választattak ki? „engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre" ... „Lélek megszentelő munkája által". A megigazulásra Jézus Krisztus vére által, mely eltörli minden bűnünket, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy az Atya magához fogadjon bennünket. Engedelmességre, hiszen mikor megtértünk, Isten a szívünkbe írta be az Ő törvényét, hogy azokat cselekedjük, amik Neki kedvesek, es amik dicsőséget szereznek Neki. Ezeket azonban nem tudjuk saját erőnkből megtenni, csakis a Szentlélek által, ezért fontos hogy Péter megjegyezte: „Lélek megszentelő munkája által". (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk. (Stephen King)

2014. szeptember 17., szerda

2014-09-17

Szégyelled az Urat?

Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. (Lukács 9:26)

Vannak helyzetek, melyekben nem merjük felvállalni, hogy az Úrhoz tartozunk. Akármit hozhatnánk fel mentségünkre, kár szépíteni: ilyenkor szégyelljük Őt. De ki előtt? Barát, ismerős, munkatárs, főnök, nagyhangú vagy a saját véleményét erőteljesebben képviselő embertársunk, netán egy családtagunk előtt? Szégyelljük Jézust és a hozzátartozásunkat bárki előtt? Gondoljuk végig: jól van ez így? Bizonyára érezzük, hogy egyáltalán nincs. A hitünkkel van baj. Túlságosan gyenge még, ha nem merjük felvállalni azt, hogy az Úr gyermekei vagyunk. Lehet ez pillanatnyi megingása hitünknek, vagy tartós gyengesége, de ennek következményei lesznek: Urunk is szégyellni fog bennünket. Gondolj bele: neked, hogy esne, ha Jézus szégyellné, hogy Te őhozzá tartozol? Visszajön dicsőséggel és a kitörő öröm és boldogság helyett azt kapjuk, hogy szégyell bennünket. Ugye milyen fájdalmas ezt még elképzelni is! Ahhoz, hogy ne így legyen, vállald Őt minden körülményed közepette…

A nap gondolata:

Te magad légy az a változás, amit látni szeretnél a világban. (Gandhi)

2014. szeptember 16., kedd

2014-09-16

Akadályaink…2.

Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. (Róma 1:13)

A ma embere általában mindent azonnal szeretne. Az add meg Uram Isten, de máris hozzáállásunkat szeretné csiszolgatni Urunk időnként. És nemcsak szeretné, hanem meg is teszi. Hiszen a hívő ember is átéli, hogy szeretne valamit, hiszi, hogy az jó is, sőt kapcsolatban van az Úr ügyével, mégsem történik meg akkor, amikor óhajtjuk, amikorra elképzeltük. Ahogyan Pál megakadályoztatott az Úr által abban, hogy Rómába menjen, nekünk is vannak, lehetnek ilyen felülről való akadályaink. Mit tehetünk ilyenkor? Türelem, türelem, türelem. Engedjük, hogy az Úr türelemre tanítson bennünket! Imádságos szívvel kérjük el és fogadjuk el Urunk akaratát. Ez a feladatunk, akár rólunk, akár családunkról, akár gyülekezetünkről van szó. Van, amit nem lehet siettetni, mert nem jött még el az Úr szerinti ideje. Van türelmünk kivárni? Legyen, mert ha még sincs, akkor sem jön el hamarabb valami, mint ahogyan azt Urunk eltervezte…

A nap gondolata:

 A nagy párbeszéd az életünkben: felismerni és elhinni, hogy a sok váratlan esemény nem csupán terveink zavaró félbeszakítása, hanem az a mód, ahogyan Isten formálja a szívünket és felkészít minket. (Henri Nouwen)