2019. július 20., szombat

2019-07-20

Ki vagy te? (Jn 1:19)
         Ki vagy te? Erre a kérdésre a Biblia néhány szereplője választ adott. Nagyon kedvesek számomra Pál apostol megnyilvánulásai. Kettőt hadd emeljek ki ezek kövül. Volt, hogy egészen meglepő dolgot fogalmazott meg. Például: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok." (1Tim 1:15) A mondat első felében nincs meglepő. Hisszük és valljuk, hogy Krisztus a bűnösöket üdvözíteni jött, de az már sokkal inkább mellbevágó, hogy az apostol a bűnösök között önmagát sorolja az első helyre. Ilyet nem sokan gondolnak magukról, hiszen másokat nagyobb bűnösnek látunk önmagunktól a legtöbb esetben.
„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok." – írja egy másik helyen. Alázat és az Úrra hagyatkozó, rá utalt élet nyilvánul meg ezen szavak mögött. Szerény és önmagát csakis az Úr és az Ő kegyelme irányából látó ember szavai ezek.
„Méltatlan bár, de elhívott szolgája" – hangzik az úrvacsorai liturgiában a lelkész szájából. Hangsúlyos ebből a méltatlan, az elhívott és a szolga kifejezés is. Nekem nagyon sokat segített és segít e gondolat abban, hogy önazonosságommal tisztában legyek.
 „Én nem a Krisztus vagyok" – mondja Keresztelő János helyes önismerettel, alázattal a szívében. „Én kiáltó hang vagyok…" „…közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam." Majd két fejezettel később így szól Jézusra mutatva: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3:30) Ki vagy te? Van válaszod e kérdésre? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Jézus olyan mértékben árasztja el áldásával az életedet, amilyen mértékben halálra mered adni az én-ed.

2019. július 19., péntek

2019-07-19

Ki vagy te? (Jn 1:19)
         „Már azt sem tudom, ki vagyok." – mondta valaki a közelmúltban, kissé összezavarodva azon, ami körülötte és persze benne is lejátszódott. Amikor meginog az ember önazonossága, az félelmetes dolog. Mert vagyunk valakik és nem véletlenül vagyunk azok, akik. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk. Lehet javunkra ez a belső megingás abban az esetben, ha megtaláljuk az Úrban való önmagunkat. Hiszen ilyenkor az ad erőt, ha tudod, hogy kié vagy. Hogy az Úré vagy. Hogy az életednek mindig van értelme, akkor is, ha éppen össze vagy törve, ha a gödör alján vagy, mert szétesett minden körülötted és te magad is. Ilyen állapotba kerülhet bárki. Önhibájából és önhibáján kívül is.
         „Az vagy, amit teljesítesz!" – bizony manapság ezt is harsogja felénk a világ. Annyit érünk, amennyit teljesítünk. Hozd ki a napjaidból a legtöbbet! Dolgozz sokat! Ne légy tétlen! Tedd oda magad! A 99% nem elég… Ilyen és ehhez hasonló jelszavak, hozzáállások vesznek körül.
Hadd nyugtassak meg mindenkit: nem azok vagyunk, amit teljesítünk. Persze életünk megkerülhetetlen része a teljesítmény, hogy hol, miben, mennyire haladunk előbbre, sőt vannak az életnek olyan területei, amelyeken ez központi kérdés, mégis azt állítom, hogy nem azok vagyunk, amit teljesíteni tudunk. Hiszen ilyen alapon a gyermekek, főleg a kisebbek, valamint a nagyon idősek, vagy éppen az egészségüket elveszítettek nem is „rúghatnak labdába". Nem azok vagyunk, amit teljesítünk. Ez persze nem felhívás a tétlenségre, a semmittevésre csak egy fontos tény megállapítása. S hogy az előbbieket alátámasszam, elmondom, hogy a legjobban teljesítő emberek is meghalnak egyszer, és ahogy mondani szokták az élet nem áll meg és nincs pótolhatatlan ember. Fájdalmas igazságok ezek… (Katona Béla)

A nap gondolata:

Isten megtalálásnak útján az első lépés büszkeségünk letörése, - végleges letörése, mert csak így tud Isten minket az égig emelni.

2019. július 18., csütörtök

2019-07-18

Ki vagy te? (Jn 1:19)
Elmondok egy történetet, gondolkodtasson el bennünket e témában:
Egy kómában fekvő asszony haldoklott. Hirtelen az volt az érzése, hogy felvitték őt az égbe, és ott állt a bírói szék előtt.
– Ki vagy te? – kérdezte egy hang.
– A polgármester felesége – válaszolta.
– Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy ki vagy.
– Négy gyermek anyja.
– Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem hogy ki vagy.
– Tanítónő vagyok.
– Nem a foglalkozásodat kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.
– Keresztény vagyok.
– Nem azt kérdeztem, hogy milyen vallású vagy, hanem hogy ki vagy.
– Mindennap mentem a templomba és segítettem a rászorulókon.
– Nem azt kérdeztem, hogy mit tettél, hanem hogy ki vagy.
És ez így ment tovább. Bármit is válaszolt, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő választ adta arra a kérdésre, hogy ki is ő. Végül is megbukott a vizsgán, mert visszaküldték a földre. Amikor felgyógyult betegségéből, elhatározta, hogy utánajár, ki is ő. És ez nagyon megváltoztatta az életét…
         Befejezetlennek tűnik a történet. Az is. Meglátásom szerint szándékosan, mert a befejezés a mi dolgunk. Nekünk kell tudni, hogy kik vagyunk. Erre a kérdésre személyesen kell válaszolnunk. Neked mi a válaszod? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Az önigazság fehér démona veszedelmesebb ellenfele a hívő léleknek, mint a nyilvánvaló bűn fekete ördöge. (Spurgeon)

2019. július 17., szerda

2019-07-17

Ki vagy te? (Jn 1:19)
Embertársaink, akikkel találkozunk, ismerjük egymást bármilyen felszínesen vagy éppen mélységben, gondolnak rólunk valamit. Ez ellen semmit tenni nem tudunk. Akár jót, akár rosszat gondolnak és terjesztenek rólunk, nem különösebben tudunk tenni ellene. Egy valamit azonban ne feledjünk: nem azok vagyunk, akinek tartanak. Nem azok vagyunk, akinek mások gondolnak. Van, hogy többnek gondolnak bennünket az emberek, attól, akik valójában vagyunk, van, hogy kevesebbnek. Ne zavarjon ez bennünket. Nem azok vagyunk, akinek mások gondolnak. Kétségkívül hat ránk az, amit gondolnak vagy mondanak rólunk, de mégsem azok vagyunk, amit mások állítanak rólunk.
   Minél jobban megismer valaki bennünket, annál inkább átalakulhat a rólunk alkotott véleménye. Minél több időt töltünk valakivel, annál inkább megismerjük az illetőt olyannak, amilyen. Csalódhatunk egymásban pozitív vagy negatív módon, de tudnunk kell, hogy akkor sem azok vagyunk, aminek mások gondolnak.
„Páholyban, a porban, az vagy, ami belül." – fogalmaz egyik költőnk. Ez egy nagyon egyszerű, de lényegre törő megfogalmazás. Akik belül vagyunk, azok vagyunk igazán. Kívülre olykor mást mutatunk. Van, hogy szerepet játszunk, általában szebbet, jobbat próbálunk mutatni önmagunkról bizonyos helyzetekben. De az is előfordul, hogy rossz napunk van, kiborultunk valami miatt, nagy terheket hordozunk és még önmagunkhoz is méltatlanul viselkedünk. Nem az a feladatunk, hogy megjátsszuk önmagunkat, olykor mégis előfordul ez velünk és ennek számos oka lehet.
Te ki vagy? Ott legbelül? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk. (Kempis Tamás)