2018. június 23., szombat

2018-06-23

 Ki nekem a Szentlélek?

"…és én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké" (Jn 14:16)
Ki nekem a Szentlélek? És mit tesz értem? Erre a kérdésre választ kaphatunk, ha elgondolkodunk Jézus szavain, melyek János evangéliumában vannak feljegyezve (Jn 14:16).
Mai Igénkben a Szentlélek megnevezésére a görög paraklétosz kifejezés szerepel, melynek szó szerinti jelentése: mellé rendel, mellé hív. Ezzel utal Jézus arra, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól származik, és a hívő mellé szegődik, hogy támogassa őt Krisztus követésében.
A különféle bibliafordítások eltérő szavakkal adják vissza a paraklétoszt:
Vigasztaló (Károli, RKB)
Pártfogó (RÚF)
Segítő (EFO)
Barát (MSG)
Ha ezeket a fordításokat megpróbáljuk átgondolni, segítséget kapunk, hogy megértsük, mit is tesz értünk a Szentlélek.
  1. Vigasztaló. Amikor szembesülünk saját nyomorúságunkkal, bűnünkkel, kilátástalan helyzetünkkel, sok-sok problémánkkal, mellyel önmagunkban nem tudunk mit kezdeni, megszomorodunk, és reményvesztetté válunk. Ezért van szükségünk a Szentlélekre, mint Vigasztalónkra, aki a nehézségek között is bátorít minket, és a remény üzenetét közvetíti felénk Istentől.
  2. Pártfogó. A pártfogó az a segítő, aki egy börtönből frissen szabadult személy mellett áll, és az újrakezdésben segíti őt. Feladata az, hogy támogassa a társadalomba való beilleszkedésben, a munkakeresésben, a káros szenvedélyek kerülésében, és megóvja őt a visszaeséstől — feltéve, hogy az illető készségesen együttműködik vele. Mi, keresztények olyanok vagyunk, mint a börtönből frissen szabadult emberek. Jézus Krisztus nélkül bűneink fogságában éltünk. Átéltük azonban Isten szeretetét és kegyelmét, mely által megmentett minket, és üdvösséget adott nekünk. Viszont ezt követően se hagy minket magunkra, és nem bízza ránk, hogy önállóan éljünk szent és neki tetsző életet. Mellénk rendel egy Pártfogót, aki segít nekünk, hogy a "mennyei társadalomba", vagyis a hívők közösségébe be tudjunk illeszkedni. Segít nekünk, hogy meg tudjuk találni a helyünket Isten családjában, és olyan szolgálati területeket fedezzünk fel, ahol Isten munkáját a saját képességeink legjavát adva tudjuk végezni.
(T.S.K.)

A nap gondolata:

A Szentlélek vezetésére való nyitottság és fogékonyság nem szabadon választható része a keresztyén életnek, hanem fontos velejárója.

2018. június 22., péntek

2018-06-22 

Istené a dicsőség

Mert az Isten „bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (1Kor 1,25-29)
Isten nem akarja, hogy az Ő dicsőségét bármiféle emberi dicsőség elhomályosítsa vagy eltakarja. A világ már rájött arra, hogy milyen káros dolog a személyi kultusz. Nos, Isten ügyére nézve még sokkal károsabb, ha az emberi kiválóság és nagyszerűség kerül a csodálat és tiszteletadás, a hódolat és rajongás középpontjába.
Egy megtért hindu mondta honfitársainak tömege előtt: „Születésemnél fogva jelentéktelen és megvetésre méltó kaszt tagja vagyok, annyira alacsonyrendű, hogy ha véletlenül megérintene egy brahman, el kellene mennie a Gangeszhez, hogy megfürödjön benne tisztulása érdekében. Mégis Istennek úgy tetszett, hogy elhívjon engem nemcsak az evangélium megismerésére, hanem mások tanításának nagy kiváltságára is. Barátaim, tudjátok, miért tette ezt Isten? Azért, mert ha egy tanult brahmant választott volna és őt tette volna prédikátorrá, a járókelők azt mondhatták volna, hogy a brahman nagy tanultságáért és jellemének magas fokáért tette őt eredményes lélekmentővé. Most azonban, amikor valakinek a megmentésére engem használ fel Isten, senki sem gondolja, hogy engem illet a dicséret; ezért egyedül Istené a dicsőség." (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Mindig az a legjobb isteni lecke, amikor a saját bőrömön tapasztalom meg azt, amit én műveltem másokkal. Ez a tapasztalat már alázatosabbá tehet.

2018. június 21., csütörtök

2018-06-21

Recept

Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? (Mt 6,27)
Egy francia katona az első világháborúban egy kis receptet vitt magával az aggodalommal kapcsolatban: "Két dolog közül az egyik biztos: vagy a frontvonalon vagy, vagy a frontvonal mögött. Ha a frontvonalon vagy, két dolog közül az egyik bizonyos: vagy veszélynek vagy kitéve, vagy biztonságban vagy. Ha veszélynek vagy kitéve, két dolog közül az egyik bizonyos: vagy megsebesülsz, vagy nem. Ha megsebesülsz, két dolog közül az egyik bizonyos: vagy meggyógyulsz, vagy meghalsz. Ha meggyógyulsz, nem kell aggódnod, ha meghalsz, nem tudsz aggódni. TEHÁT MIÉRT AGGÓDSZ?"
A gyermek nem aggódik egész nap, vajon ott lesz-e házuk, amikor hazamegy az iskolából, vagy szülei készítenek-e neki vacsorát, ha hazaérkezik. A gyermekek nem aggódnak ezek miatt, mert bíznak szüleikben. Ugyanígy, mint keresztyéneknek bíznunk kell mennyei Atyánkban, hogy megadja nekünk, ami a legjobb.
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!
Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.
Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura!
(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az aggodalmaid és a félelmeid elárulják, hogy az életed mely területei nincsenek Jézus Krisztus irányítása alatt.

2018. június 20., szerda

2018-06-20

Isten munkatársai

Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. (1Kor 3,9)
Isten munkatársakat keres megváltó munkájához. A teremtés munkájához nem kellett ember. Ezt a hatalmas és tökéletes munkát Isten maga végezte el. Nem hívta Isten segítségül az embert a megváltás munkájának isteni részéhez sem. Elküldte az Ő egyszülött Fiát erre a világra, hogy végezze el a váltság munkáját a kereszten. Jézus ugyan gyűjtött tanítványokat a maga számára, de csak azért, hogy őket előkészítse a nagy munkára. Miután Jézus a mennybe ment, az üdvözítés, a bűnös ember megtérítésének munkája az emberé lett. Embereket hív el Isten, hogy legyenek az Ő munkatársai.
Nem kis dolog ez, hogy a szent és tökéletes Isten minket, embereket, tökéletlen és gyarló lényeket eszközül választott ki a legszentebb munkára, arra, hogy a lelkek megtalálják az üdvösségüket Krisztusban. A munkatárs kérdése nem könnyű. Vannak emberek, akikkel még mi sem dolgozunk szívesen együtt. Vannak munkatársak, akik inkább hátramozdítók, mint segítők.
Hányszor megtörténik, hogy nincs elég türelmünk munkatársainkhoz, hányszor vagyunk szeretetlenek velük szemben, fogy el a békességünk irántuk. Ezzel szemben Istennek mennyi szeretet kellett ahhoz, hogy minket válasszon ki erre az áldott munkára.
Ki lehet hát Isten munkatársa? Csak az, aki előbb kész arra, hogy Isten szántóföldje és épülete legyen. Bármennyire fájdalmas legyen is számunkra, amikor Isten az ő ekéjével szántani kezdi szívünket, örömmel kell azt elviselnünk, mert a felszántott földbe tudja csak bevetni az Ige magvait és csak ezek a magok hoznak igazán gyümölcsöt. Mint ahogy a kőművesek dolgoznak az épületeken, s ahogy napról-napra növekszik a ház a kezük nyomán, úgy kell növekednie a hívő ember lelki életének is.
Legyél azért előbb Isten szántóföldje és Isten épülete, hogy valóban Isten áldott munkatársa lehess. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Nem propaganda, hanem lélekmentés, nem személyi kultusz, hanem az élő Jézus dicsősége az egyetlen célja azok munkájának, akik tanítványai a názáreti Jézusnak. (Kroecker)