2014. július 31., csütörtök

2014-07-31

Az igazság szabadokká tesz

„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." /Janos 8:31-32/

Jézus e szavakat a 'benne hívő zsidóknak' mondta. Mégis, ők nem tudták az igazságot magukról, hogy a bűn szolgái:
„Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?" „Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." (33-34).
Ezek az emberek nem látták saját bűnös, elveszett állapotukat, ezért nem érezték, hogy mekkora szükségük van a Megváltóra. Ábrahámra hivatkoztak, és azt gondolták, mivel testileg Ábrahám utódai, már mindenük megvan, ami az üdvösséghez szükséges. Jézus Krisztus az igazság, és aki Őt megismeri személyesen, mint Urat és Megváltót, az megszabadul a bűn uralma alól.
„A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké." (35.)
Aki a bűn szolgája az nem maradhat meg az Atya jelenlétében, csak az, aki a fiúságot elnyerte Jézus Krisztus által. Erre az Őt hallgató zsidók ezt felelték:
„...A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek." (39.)
A probléma az, hogy nem értettek meg saját állapotukat Isten előtt. Testi módon gondolkodtak, hiszen testileg valóban az Ábrahám utódai, de szellemileg nem, hiszen mint Jézus utal rá, meg akarták ölni Őt, és ördöngösséggel vádolták Isten Fiát, ezzel bebizonyították, hogy amint Jézus mondta:
„az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva" (44.).
Innen lehet megismerni kik valóban az Ábrahám fiai: akik Ábrahám dolgait cselekszik. Mert nem csak zsidók, hanem keresztyének is hivatkoznak rá, mint atyjukra, némelyek azonban jogtalanul. Mert ugyan állítják, hogy Ábrahám hitéből valók, de az ő hitük nem társul cselekedetekkel, mint Ábrahám hite:
„Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.......Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; és beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett." (Jakab 2:19-23).
Az Ábrahám hite bebizonyosodott, amikor hajlandó volt Isten szavának engedve feláldozni fiát, Izsákot (akit később Isten megkímélt a haláltól). Az igének való engedelmesség, és a hitből származó áldozat a bizonyítékai az ábrahámi hitnek. De milyen áldozat?
„szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." (Róma 12:1)
Az igének való engedelmesség fontosságáról ezt olvashatjuk:
"Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok".
Mindenki cselekedetei által bizonyítja be, kitől származik. Az embergyilkos, hazug ördögtől, a férfiúnak indulatjából vagy pedig a szent és igaz Atya Istentől. Amikor Isten Lelke kijelenti nekünk az Igében leírt igazságot, akkor felismerjük saját állapotunkat és kegyelemért kiáltunk, Isten pedig megszabadít
„minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába" (Kol.1:13).
(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Egyedül a Szentlélek változtathat meg egy testi keresztényt lelkivé. (Ruth Paxon)

2014. július 30., szerda

2014-07-30

Sem magasság, sem mélység

Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. /Róma 8:39/

Az Úr ezt mondja a Hóseás próféta könyvében:
„És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el." /2:18/.
Eljegyzett minket örökre az Úr Jézus Krisztusban, és ez a szövetség közöttünk fel nem bontható. Olyan erős ez a kötelék, hogy semmi sem szakíthatja el. Lehet, hogy voltak időszakok, amikor elestünk, de Isten kegyelme és segítsége által ismét felállunk
"Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek." (Péld.24:16).
Ez a hit örömöt és biztonságérzetet ad, mindazonáltal törekednünk kell arra, hogy megálljunk
"Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." (1Kor.10:12).
Pál apostol többek között a magasságot és a mélységet említi, melyek nem szakaszthatnak el Isten szeretetétől. Amikor mélységben vagyunk ott a kísértés, hogy elveszítsük a hitünket és reményünket az Úrban és magunkat sajnáljuk, magunkra figyeljünk. De Isten a mélységben is ott van velünk, hogy kiemeljen belőle. A magasságban pedig ott a kísértés, hogy elbizakodjunk, mintha már nem lenne szükségünk az Úrra. De az Úr a magasságban is ott van velünk, hogy megakadályozza/lerontsa a felfuvalkodottságot és megtanítson minket alázatosan járni Vele a magasságokban is. Ő mindenütt ott van velünk, még ha nem is látjuk, nem is érezzük. Ezt mondja Dávid is:
"Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." /Zsoltár 139:8/.
És észre kell vennünk munkálkodását az életünkben, hogy megértsük mi miért történt, mire akar engem az Úr ezzel megtanítani. Megalázott? Lehet, hogy azért mert fel voltunk fuvalkodva. Nézzük csak meg Izrael történetet, Isten örök szövetséget kötött velük, mégis mennyire változatos dolgokon mentek át, a rabszolgaságon át a szabadulásig, az ígéret földjén át a babiloni fogságig, és még lehetne sorolni. De mindennek, amik velük történtek meg volt az oka és az értelme. Aki olvassa a Bibliát, az tudja, hogy mikor mire akarta Isten megtanítani a népet a velük történt eseményeken keresztül. De akkor is, amikor mélyen benne voltak a bűnben és esetleg már a büntetésben, Isten ezt mondta róluk:
„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek." /Jeremiás 29:11/.
Ő tudja, hogy akiket elhív, az örökre szól és azokat meg is igazítja, még ha nem is sima úton, hanem mélységekkel és magasságokkal teli úton is.
„Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt." /I.Thessz.5:24/
(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Mint ahogy a hitetlenek legnagyobb bűne a Krisztusban való életnek a megtagadása, úgy az Isten gyermekeinek pedig a Szentlélek által túláradó életnek a megtagadása. (Ruth Paxon)

2014. július 29., kedd

2014-07-29

Az áldás útja

„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." /Zsidó 11:24-27/

Jézus mondta a 'hitetlen' Tamásnak: „boldogok, akik nem látnak és hisznek". Miért van az, hogy ugyan mi azt állítjuk, hogy hiszünk, de mégis mindig látni es érezni akarunk? Mintha amit nem látnánk, vagy nem érintenénk, az nem is lenne. De Mózes nem ilyen volt, azért is választotta őt Isten erre a hatalmas feladatra. Izrael fiai a pusztában állandóan a látható dolgokat akarták, finom ételt, italt. Ha ilyen lett volna Izrael vezére, már rég visszafordultak volna Egyiptomba, sőt lehet, hogy ki se mentek volna. Sokan ma sem akarják otthagyni Egyiptomot, a világ és a bűn rabszolgaságát, mondván: 'Nekünk ez így jó, Isten is azt akarja, hogy áldottak legyünk ezért nem hagyjuk el Egyiptom kincseit. Isten nem akarja, hogy nyomorogjunk!' Az emberek, sőt hívők többsége sem érti mi az az áldás igazából. Azt hiszik az az áldás, amit ők annak gondolnak, ami nekik jó. Ha ez így lenne akkor a gazdag politikusokat és sztárokat nevezhetnénk áldottaknak! De nézzük mi volt az áldás útja Mózesnek: „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát" és „Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét". Ugye amikor áldásról beszélünk, nem ezekre a dolgokra gondolunk? Pedig ma is ugyanez az áldás útja a hívők számára, mint akkor Mózes számára, Krisztus gyalázata vagyis keresztje: „Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Máté 16:24) És az Ő népével való együttnyomorgás: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal.6:2) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.

2014. július 25., péntek

2014-07-25

Megtanulni a szenvedésből az engedelmességet

Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet. /Zsidók 5:8/

Az ezt megelőző szavak pedig ezek: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért." Jézus sírt a bűnösök felett (Máté 23:37), akik nem hallgattak Rá, pedig Ő az élet szavait szólta nekik. Jézus sírt és gyötrődött a Gecsemáné nevű helyen (Máté 14:33), mert eljött az Ő órája, hogy feláldozza magát a bűnösökért és szenvedjen a kereszthalálig. Jézus könnyekre fakadt (János 11:35) amikor látta szerettei könnyeit és szomorúságát. Isten kedvét lelte szerelmetes Fiában, de nem kivételezett vele abból a szempontból, hogy amikor e földön élt testben, valószínűleg mindannyiunknál nehezebb élete volt. „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet." Nem mintha Jézus bármikor is engedetlen lett volna az Atyának, Ő mindig Isten akaratát végezte. De a szenvedés ezt megkönnyíti, ahogy David zsoltárában is olvashatjuk (119:71): "Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet." és "Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem, most pedig vigyázok a te szódra." (67.) Izrael fiai is általában akkor tértek meg bűneikből, amikor Isten büntetésként csapást engedett rajuk, és nem akkor, amikor jól volt dolguk. Értjük már micsoda hatalmas kegyelem rejlik abban, ha Isten szenvedést engedélyez életünkben? Hála Neki ezért! Aki a szenvedés alatt megtanulja az engedelmességet, annak vigyáznia kell, hogy ha eljönnek a könnyebb, boldogabb idők, akkor ne dobja el magától azt, amit addig tanult. Ne gondolja, hogy mivel most már megvan mindene, már nincs szüksége az Istentől való folyamatos függésre. Aki pedig a szenvedésben sem tanulja meg az engedelmességet, arra csak még nagyobb szenvedés vár, amit Ámós próféta könyvében is olvasunk (4:9-12): „Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és mégsem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr. Döghalált bocsátottam rátok, mint Egyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra vitettem lovaitokat; és táborotok bűzét egész orrotokig emeltem, és mégsem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr. Felforgattam közületek többeket, amint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott üszök; és mégsem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr. Azért hát ekképpen cselekszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképpen cselekszem veled, készülj Istened elé, oh, Izráel!" (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 A Szentlélek nem azzal kezdi munkáját, hogy győzelemre segít, hanem azzal, hogy legyőz minket. (Turóci)

2014. július 24., csütörtök

2014-07-24

Hálával áldozzunk

„Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." /Zsoltár 50:23/

Istent akarjuk dicsőíteni? Akkor adjunk Neki hálát mindenért, kezdjük számlálni áldásainkat, minden jó és tökéletes ajándékot mely a világosság Atyjától száll alá (Jakab 1:17). Akkor meglátjuk, hogy elkezdhetjük, de nem érhetünk végére a számlálásnak, mert Isten olyan kegyelmesen megáldott minket, holott nem érdemeltük meg. Életet adott nekünk, elküldte érettünk a Szabadítót, Jézust az Ő szent Fiát, megelevenítette lelkünket, megbocsájtotta bűneinket, kiragadott minket a pokolra vezető útról, ellátja mindennapi szükségleteinket, adott testvéreket, hajlékot készít nekünk a mennyben stb...
Ha pedig valami nyomorúság vagy szomorúság közepette vagyunk, emlékezzünk meg: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak." /Róma 8:28./ Most még nem látjuk és nem értjük hogy miért történik mindez, de Isten tudja és Ő fog végül megdicsőülni az Őt szeretők életében és „..mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett." (Róma 8:37)
Adjunk hálát mindenért, az emberek előtt is, a testvérek között tegyünk bizonyságot arról milyen jó és kegyelmes az Úr, ez dicsőíti Őt, és ez az igazság, mert: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű." /Zsoltár 103:8/(Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.

2014. július 23., szerda

2014-07-23

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; (Gal 5,19-20)

A Szentháromság Isten nem indult a választásokon. Ő bennünket választott. És kéri, hogy válasszunk jól, mert ő féltőn szerető Isten, aki megbünteti azt, aki gyűlöli Őt, de ezerízig irgalmas azokkal, akik mellette döntenek és szeretik Őt. Emlékezzetek Rá, emlékezzetek az övéire!
Emlékezzetek azokra a református lelkészekre, akiket saját püspökeik asszisztálásával a hitük miatt távolítottak el gyülekezeteikből a mostani hatalom-jelöltek elődei! Emlékezzetek a templom építő lelkészre, aki veszélyessé vált, mert nem akart másról tudni, csak Krisztus keresztjéről! Emlékezzetek szüleitekre, akik otthon, elfüggönyözött ablakok mellett kereszteltettek meg benneteket! Emlékezzetek rájuk, akiknek még 20 évvel ezelőtt is állást kellett változtatniuk, mert a gyerekük konfirmált, lelkésznek tanult, vagy templomban kötött házasságot!
Isten, a politikai hajcihő közben megpróbálta a reformátusokat! Szakadások lesznek – ha a padsorokban nem is -, de a szívekben igen! Mert aki a testnek enged, aki a tényeket figyelembe nem véve, hitvalló ősei emlékét meggyalázva dönt, az magán kell, hogy hordozza Isten haragját.
A Lélek szerint élők azonban azt bizonyíthatják: tudják kik azok, akik – botlásaikkal, szárnyukat próbálgató indulatukkal együtt is, de – közelebb vannak ahhoz az Ügyhöz, ami nem csak egy magyar nép, de Isten népének boldogulását segíti elő. (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

 „Utoljára a latin volt az a pánt, mely valamilyen szellemi egységbe fogta össze az európai műveltséget. EZ a pánt elszakadt: a nemzeti becsvágy szétszakította. Közös nyelv nélkül nincs Európa, csak nemzetek vannak, melyek negyven nyelven gyűlölik egymást." (Márai Sándor)

2014. július 22., kedd

2014-07-22

 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? (Lk 6,43-46)

Nyolc éve már, hogy nem beszélhetek személyesen édesanyámmal. Most értékelődnek fel azok a felvételek, melyeken látom a mozgását, hallom a hangját. És verem a fejemet azért, hogy miért nem készítettem több felvételt róla. A hiteles, szerető szavairól. Ha még megtehetitek, kérdezzétek, beszéltessétek édesanyátokat!
Emlékszünk arra, hogy mit mondott nekünk utoljára? Kérdezem azokat, akiknek él az édesanyja, és kérdezem azokat, akiknek hónapokkal, évekkel korábbi, szívszorító eseményre szükséges visszaemlékezniük. Mennyi mindent tudnánk szó szerint idézni édesanyánk szavaiból? Azzal volt tele a szíve. És ránk öntötte a szíve tartalmát. Lehet, hogy akkor fájt, vagy nem értettük. Ma már tudjuk, miért mondta… Azért, mert nem mondhatott mást. Azért, mert a kisfiának, kislányának arra volt szüksége!
Ismerek valakit, aki még édesanyámnál is többet mert és mer megmondani nekem. Igen, persze, hogy kitaláltátok; ő az! Jézus, aki a Pünkösdkor elküldött Szentlelkén keresztül szólít meg. Engem, és mindazokat, akik kívánják az Ő édes gyümölcseit.
Jézus mindig azt mondta, és annyit, ami, és amennyi a szívén volt. Azt mondta, amit az Atya rábízott. Egy szót sem hagyott elveszni belőle, de nem is tett hozzá semmit. Szeretném hitelesen utánozni… (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

 „… elhasznált szavakat használunk, de legalább biztosak vagyunk, hogy senkit sem fogunk megbotránkoztatni, és annyi hasznunk lesz belőlük, hogy éppen bizonytalan és unalmas jellegük miatt elveszik a kedvét minden gúnyos, kísérő magyarázatnak." – Georges Bernanos