2014. október 25., szombat

2014-10-25

Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. (Zsoltárok 84:3)

E zsoltárnak az a címe a Bibliában, hogy Sóvárgás a templom után. A fenti igevers ezt a sóvárgást egyértelműen kifejezi, alátámasztja. De miért lehet valakiben sóvárgás Isten háza iránt? Nos, nyilvánvalóan nem az épület építészeti szempontjai gyönyörködtetik a hívő embert, hanem arra vágyakozik, ami a templomban történik egy-egy istentisztelet idején. A templomban ugyanis lehet találkozni Istennel. Persze tudom, máshol is, és örülök is neki, hogy így van, de a templomi istentiszteletek többek között arra szolgálnak, hogy embertársaimmal, testvéreimmel dicsőítsem az Urat, Hozzá imádkozzunk, nyitott szívvel hallgassam az engem is kereső igei üzeneteket. Közösség Istennel és közösség egymással. Erről (is) szólnak a templomi alkalmak. Az egymással való közösség közelebb visz Istenhez, erősíti az összetartozásunkat. Az Igében az Úr engem keres, és ha nem vagyok ott, lemaradhatok az életemet átformáló üzenetekről. Mi vajon sóvárgunk az Úr háza után? Vagy könnyedén kihagyjuk az istentisztelet kínálta feltöltekezés lehetőségét? Figyelj az Úr szavára és hallgasd a gyülekezet közösségében, amikor csak tudod!

A nap gondolata:

Sokan mondják: "Minden időben lehet imádkozni." – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)

2014. október 24., péntek

2014-10-24

Megnyugvás az Úrban

De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. (Zsoltárok 73,28)

A felébredt hívő ember kívánja Isten közelségét, mert igazán megnyugvást csak nála talál. Oltalma is az Úr, Ő védettséget biztosít minden körülmények között. Aki ezt a nyugalmat megtalálja, felébred benne a krisztusi felelősség a másik ember iránt és vágyik arra, hogy hirdesse Isten jótéteményét közöttük. Ez az evangélium, ami jó nekem, megnyugvás az Úrban, azt örömmel adom át embertársaimnak, azoknak, akiket rám bízott az Úr. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.

2014. október 23., csütörtök

2014-10-23

A Szentlélek vezetésére hallgatva

„... mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell."(Luk12,12)

Csodálatos és megnyugtató dolog az, ha valaki megbízható vezetés alatt áll. Biztonságban érezzük magunkat, amikor egy kiváló autószerelő átnézi, leellenőrzi, megjavítja az autónkat és ezután ülünk a volán mögé. Számos területe van az életünknek, amikor ráhagyatkozunk általunk hitelesnek tartott emberek véleményére, irányítására. Mennyivel inkább fontosabb az, hogy lelkileg helyén legyen az ember, nyugodt körülmények között végezze munkáját. Ez az alapja mindennapi életünk helyes mederben történő folyásának. Sok intézni valóval találkozunk nap mint nap, és örülünk, ha sikerült valamivel határidőre elkészülni. A hívő embernek a legnagyobb biztonsága abban van, hogy tudja, jó kezekbe tette le az életét. A Biblia sok helyen arra bátorít bennünket, hogy ne aggodalmaskodjunk az életünk felől, mert ez a hitetlenségből fakad. Már pedig, aki egyszer átadta az életét Jézus Krisztusnak, azt soha semmilyen körülmények között nem hagyja el. Ő elküldte hozzánk Szentlelkét, aki még a gondolatainkat is irányítja, ezért a kritikus helyzetekben megadja, hogy mit mondjunk, a körülményeket ő rendezi. Ehhez viszont az szükséges, hogy félelem nélkül, bátran bízzuk magunkat a vezetésére, engedelmeskedjünk szavának, az írott Igének. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.

2014. október 22., szerda

2014-10-22

A kegyelmes Isten vezetése

„Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad."(Mikeás 7,18)

Isten annyira szeret bennünket, hogy még a hajunk szálát is számon tartja. Folyton kegyelmével vesz körül bennünket, aki keresi az ő akaratát, annak megmutatja. Aki rábízza magát, gondolkodásában vezérli, hagyja, hogy végezze munkáját, ha elvéti, akkor nyugtalanítja, megszólal a lelkiismerete, inti, ne folytassa tovább. Ez a kegyelem. Csak úgy maguktól jönnek a gondolatok, amelyek tettekké formálódnak. Ennek a vezetésnek viszont az az alapja, hogy állandó összeköttetésben legyek Istenemmel. Ő megmutatja, hogy mi nekem a jó, mi válik hasznomra, azaz, ahogy a Mikeás 6,8-ban olvashatjuk: „.... élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben." Ha ezek szerint élünk, betartjuk az Isten által adott társadalmi törvényeket, a felebaráti szeretetre törekszünk, és gyakoroljuk az alázatosságot, elsősorban Istennel szemben, akkor számíthatunk az ő kegyelmére, így a helyes úton vezérel. Viszont nem spórolhatjuk meg az előtte való naponkénti elcsendesedésünket. A napközben végzett munkánkban ezt az időt azonban többszörösen visszakapjuk, mert nem lesz holt idő, felesleges meddő szaladgálás, hanem örömmel látjuk, hogy kegyelmesen vezet bennünket Isten minden lépésünkben. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)

2014. október 21., kedd

2014-10-21

Az új élet kezdete

És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. (Ezékiel 11,18)

Isten azt az embert, nemzetet áldja meg új szívvel, új élettel, aki kész kitakarítani régi életéből minden haszontalan dolgot, a förtelmes és utálatos bálványokat. Csak így lehetséges a kőszív helyett hús szívet kapni, és ennek a következménye, hogy Isten rendelkezéseit megtartjuk, népévé válunk, úgy lesz vezérlő Istenünk. Tovább nem kell görcsölnünk, hogy az igazságot cselekedjük, hanem hinnünk, ahogy Ábrahám is hitt és ezt számította be neki Isten igazságul. Ezen az úton kell nekünk is elindulnunk, nem minden áron a jó cselekedeteket felmutatni. Aki ezekre törekszik, az hamar bele fárad, mert a saját erejét akarja erre felhasználni. A mi erőnk véges, Isten viszont akkor mutatja meg erejét, amikor mi elgyengülünk. Hit által biztat minket. Ábrahám se, Mózes se, Illés se tudott saját erejéből semmit sem cselekedni, hanem onnan, felülről kapták munkájukhoz az erőt, és akkor erejükön felül teljesítettek. Ezért mondja Pál apostol is: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Feltehetjük a kérdést, mit kell nekem ehhez tennem? Semmit sem, csak hinnem és engedelmeskednem. Hit által meglátni, mikor mit kell cselekednem. Honnan tudhatom ezt meg? Csakis Isten szava és útmutatása alapján, a Szentírás olvasása által. Ezért kell töltekeznünk minden nap az Ige tanulmányozásával, mert új életet csak így kezdhetünk. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Ha mindaz igaz volna, amit mi, kegyesek énekelni szoktunk, más volna a világ sora, és mindenek előtt mi magunk is másképpen állnánk a világban.

2014. október 20., hétfő

2014-10-20

Akadályok a megtérésben

Bizony miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között... (Rm 2,24)

Izrael népének történetében többször olvashatjuk a Bibliából, hogy „gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok." (Ezékiel 36,22). Bizony sokszor Isten népe az akadálya annak, hogy a kívülállók, akik sóvárogva várják az Isten népének a megjelenését, nem jutnak hitre. A világ fiai tudják, hogy milyenek legyenek az Isten gyermekei. Ezért jön az a megalázó kritika, hogy neked ezt nem lenne szabad csinálnod, vagy az a gyakran elhangzó megjegyzés: ebből én nem kérek, vagyis én ilyen hívő nem szeretnék lenni. Ha így viselkedünk a világ szemében, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nincsenek körülöttünk megtérések, vagy az, hogy kiürülnek a templomok. Vágyunk mindannyian a megújulásra, az egyházunk jövő képéről beszélünk, kinek milyen feladata legyen, stratégiákat állítunk fel, zsinati határozatokat hozunk annak érdekében, hogy számban gyarapodjanak a gyülekezetek, de csak a stagnálás az eredmény, rosszabb esetben a fogyás. Nem vonzó az egyházunk a világ számára. Miért? Azért, mert maga az Isten népe nem képes megújulni. Ezért szükséges, hogy elkötelezettek legyenek az Isten ügyét komolyan vevő egyházi elöljárók. Akik nem Jézus Krisztus tanítását helyezik igehirdetésük és életük középpontjába, és nem aszerint élnek, azok csak ártanak az egyházunk ügyének, megújulásnak, a bűnökből való megtérésnek. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Mi kegyesek, nagyon vonzódunk ajkunkkal a nagy, nehéz szavakhoz: hit, szeretet, alázatosság, engedelmesség, igazság, tisztaság. Ha azonban egyszer nagyítóüveg alá tennénk magunkat, megdöbbennénk.

2014. október 19., vasárnap

2014-10-19

Lelki épülés egymás hite által

„Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tiétek és az enyém által." (Róma 1, 11-12)

A római gyülekezetet nem Pál alapította, hanem már korábban elfogadták másoktól Jézus tanítását. Összetartó gyülekezet volt, amelynek a híre messze földre eljutott. Többször próbálkozott eljutni ehhez a gyülekezethez,  de eddig nem sikerült. Nagyon kívánkozik adni nekik azokból a lelki ajándékokból, amelyeket ő hozott. Tudja, hogy igazán lelkileg épülni csak a gyülekezetben lehet, mégpedig egymás hite által. Szükségét látja ennek a bátorításnak mindkettőjük részére. Bennünket is megerősít abban Pál, hogy a hitéletünket valóban csak a gyülekezetben élhetjük meg. Örülünk, ha ilyen élő gyülekezetbe kerülünk, de keresnünk kell az alkalmat arra is, hogy hitben elhanyagolt gyülekezeteteket látogassunk, támogassunk. Erre van felhatalmazásunk. Pál tudta, hogy milyen lelki ajándékokkal ajándékozta meg őt Isten, és ezeket kész volt gyümölcsözővé tenni. A hitben erősnek segíteni kell a gyengét. Nagy szükség van erre napjainkban, amikor elesett embereket, gyülekezeteteket látunk. Ne szégyelljük hirdetni a Krisztus evangéliumát. Figyeljünk az Úrra,  és ne utasítsuk el ajándékait. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Azáltal, hogy elfogadom Jézus Krisztust mint aki értem szenvedett: teljes fölmentést nyerek az igazságos büntetés alól. Az én elkárhozásom Krisztusban teljesedett be, s azért rám nézve nincs több elkárhozás. ...Aki elfogadta Jézust kezesének, az elmehet szabadon, ujjal sem érintheti senki, mert tiszta. S te, barátom, akarod-e, hogy Jézus Krisztus kezesed legyen? Mert akkor szabad vagy! Így teljesedik be, hogy „az ő sebei által gyógyulunk meg".