2017. április 21., péntek

2017-04-21

Kegyelem

"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Efezus 2:8-9)
A múltkorában egy kisebb körben beszélgettünk az Igéről. Arról egészen pontosan, hogy mit kérnénk, ha csak egyetlen kérésünk lehetne az Úrhoz és tudnánk, hogy azt biztosan megadja nekünk. Érdemes egy pár másodpercig arra gondolnunk, hogy mit kérnénk. Mi az, ami azonnal, úgy kapásból eszünkbe jut? Mire vonatkozna? Földi vagy mennyei javakra? Pici vagy nagynak tűnő dolog lenne ez? Kinek lenne hasznára?
Szeretném veletek megosztani, hogy az a valaki, aki először megszólalt azt mondta: „Én azt kérném, hogy családom minden tagja üdvözüljön." Ez a mondat azért csodálatos, mert több dolog is benne van: aki mondta, ezzel elárulta, hogy Isten gyermeke ő is és szeretné, ha üdvösségre jutna valamennyi családtagja is. Fontos neki a saját üdvössége, de túllát önmagán és nagyon lényegesnek tartja azt is, hogy szerettei is üdvözüljenek.
Neked hány ember üdvössége fontos?

A nap gondolata:

Az üdvösség minden betegséget gyógyít, mérhetetlen örömöt, békességet ad, de csak annak, aki elfogadja.

2017. április 20., csütörtök

2017-04-20

Isten üzenete

„... mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek." (2 Péter 1,21)
Isten sohasem hagyta bizonytalanságban az emberiséget. Mindig szólt. Minden embernek. Míg nem voltak próféták, addig adta a lelkiismeretet, hogy tudjon dönteni a jó és rossz között, később támasztott prófétákat, akikkel közvetlenül beszélgetett, és ők adták át Isten üzenetét. Az írásbeliség kialakulásával le is írták ezeket az üzeneteket. Így keletkeztek a Szent Iratok, majd később kánonba foglalták a kiválasztott emberek, és létre jött a ma is használatos Biblia. Jézus Krisztus tanításait is szent életű emberek írták le azért, hogy mint ahogy a sötét helyet a lámpás, úgy ragyogja be az olvasó életét. Mivel a Szentlélektől indíttatva jegyezték le Isten üzenetét, ezért örök érvényű. Bizonyítja ezt a mai napig való fennmaradása, amelyből egy pontocska sem veszhet el. Hálásak lehetünk, hogy olvashatjuk ezt az életünket meghatározó iránymutatást, amely eligazít a mindennapokban, vigasztal és bátorít, ugyanakkor megmutatja az utat az örök üdvösségre. Nekünk erre van szükségünk, hogy el ne tévelyedjünk ebben a zűrzavaros világban. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Isten igéjének több-kevesebb időre van szüksége, hogy tápláló életté érjen bennünk. Az a lényeg, hogy ma is hinti feléd szavát. Őrizd meg gondolataidban! Légy türelemmel, és várd, míg áldássá érik! Ne tedd hiábavalóvá magvetését!

2017. április 19., szerda

2017-04-19

A kívánság terhe

 „... és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz világban." (2 Péter 1,4)
Az emberiség tragédiájának az okozója a kívánság volt. Az első emberpár áldozatul esett a kívánságának. (1Móz. 3,6) Izráel Ajnál azért szenvedett súlyos vereséget, mert Ákán elvett a kiirtandó dolgokból, nem tudott ellenállni: „Megkívántam és elvettem őket." (Józsué 7,21). Dávid is a kívánságának lett áldozata (2 Sámuel 11,2-4), amikor vétkezett Betsabéval, súlyos árat fizetett érte.(2 Sámuel 12,10-11,15). Ha körülnézünk a világban, akkor láthatjuk, hogy a különböző kívánságok milyen zűrzavart hoznak az életünkben. A felsorolás szinte végtelen. Ezektől akar megóvni bennünket Péter intő szava (2 Péter 1,5-8). Ha engedelmeskedünk a felsoroltaknak, akkor nem botlunk meg soha. Ez persze következménye annak, ha hitünket megerősítjük, ragaszkodunk Jézus Krisztushoz. Az új életnek ez lesz az eredménye. Nem magunktól javulunk meg, hanem a Szentlélek szül újjá, és akkor megszabadulunk a kívánság terhétől. Ha Jézus Krisztus lakozik bennem, akkor azt fogom cselekedni, ami Isten előtt kedves, nem adok helyt a gonosz kívánságoknak. A Tízparancsolat is azzal záródik, hogy „Ne kívánd..." (2 Mózes 20,17). Nekünk engedelmeskednünk kell ennek az Isten által adott igének. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Sokszor rosszat teszünk, és aztán még rosszabbal mentegetjük magunkat. (Kempis Tamás)

2017. április 18., kedd

2017-04-18

Kegyelem

„Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved." (1 Péter 2,19)
Az apostol kétféle szenvedésről beszél: az egyik az, amelyiket a Krisztusért, az ő nevének a megvallásáért szenvedünk, a másik az, mely a mi saját hibáink következménye. Ha a hibáinkért kapunk elmarasztalást, a jogos büntetést talán el is fogadjuk, de ha méltatlanul büntetnek bennünket, azon felháborodunk. Ez a reakció emberi voltunkból fakad, ezt találjuk természetesnek. De itt az ige másról beszél velünk. Tudunk-e tűrni akkor is, ha kíméletlenek velünk szemben? Isten szemében az a kedves, ha kitartóan cselekedjük a jót, és akkor is tűrjük a szenvedést. Az apostol a Krisztus példáját hozza fel, aki szenvedett értünk, nem viszonozta a gyalázatot, nem fenyegetőzött, sőt imádkozott az ellenségeiért. Ez az Istennek tetsző élet. Mi ezt csak Isten kegyelméből tudjuk megtenni, mert magunktól képtelenek vagyunk rá. Imádkozzunk azért, hogy ez a kegyelem vegyen bennünket körül, legyen erőnk jót cselekedni akkor is, ha ezért bántalmazást, megvetést kapunk. Bízzuk Istenre a bosszúállást. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)