2014. július 23., szerda

2014-07-23

A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; (Gal 5,19-20)

A Szentháromság Isten nem indult a választásokon. Ő bennünket választott. És kéri, hogy válasszunk jól, mert ő féltőn szerető Isten, aki megbünteti azt, aki gyűlöli Őt, de ezerízig irgalmas azokkal, akik mellette döntenek és szeretik Őt. Emlékezzetek Rá, emlékezzetek az övéire!
Emlékezzetek azokra a református lelkészekre, akiket saját püspökeik asszisztálásával a hitük miatt távolítottak el gyülekezeteikből a mostani hatalom-jelöltek elődei! Emlékezzetek a templom építő lelkészre, aki veszélyessé vált, mert nem akart másról tudni, csak Krisztus keresztjéről! Emlékezzetek szüleitekre, akik otthon, elfüggönyözött ablakok mellett kereszteltettek meg benneteket! Emlékezzetek rájuk, akiknek még 20 évvel ezelőtt is állást kellett változtatniuk, mert a gyerekük konfirmált, lelkésznek tanult, vagy templomban kötött házasságot!
Isten, a politikai hajcihő közben megpróbálta a reformátusokat! Szakadások lesznek – ha a padsorokban nem is -, de a szívekben igen! Mert aki a testnek enged, aki a tényeket figyelembe nem véve, hitvalló ősei emlékét meggyalázva dönt, az magán kell, hogy hordozza Isten haragját.
A Lélek szerint élők azonban azt bizonyíthatják: tudják kik azok, akik – botlásaikkal, szárnyukat próbálgató indulatukkal együtt is, de – közelebb vannak ahhoz az Ügyhöz, ami nem csak egy magyar nép, de Isten népének boldogulását segíti elő. (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

 „Utoljára a latin volt az a pánt, mely valamilyen szellemi egységbe fogta össze az európai műveltséget. EZ a pánt elszakadt: a nemzeti becsvágy szétszakította. Közös nyelv nélkül nincs Európa, csak nemzetek vannak, melyek negyven nyelven gyűlölik egymást." (Márai Sándor)

2014. július 22., kedd

2014-07-22

 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? (Lk 6,43-46)

Nyolc éve már, hogy nem beszélhetek személyesen édesanyámmal. Most értékelődnek fel azok a felvételek, melyeken látom a mozgását, hallom a hangját. És verem a fejemet azért, hogy miért nem készítettem több felvételt róla. A hiteles, szerető szavairól. Ha még megtehetitek, kérdezzétek, beszéltessétek édesanyátokat!
Emlékszünk arra, hogy mit mondott nekünk utoljára? Kérdezem azokat, akiknek él az édesanyja, és kérdezem azokat, akiknek hónapokkal, évekkel korábbi, szívszorító eseményre szükséges visszaemlékezniük. Mennyi mindent tudnánk szó szerint idézni édesanyánk szavaiból? Azzal volt tele a szíve. És ránk öntötte a szíve tartalmát. Lehet, hogy akkor fájt, vagy nem értettük. Ma már tudjuk, miért mondta… Azért, mert nem mondhatott mást. Azért, mert a kisfiának, kislányának arra volt szüksége!
Ismerek valakit, aki még édesanyámnál is többet mert és mer megmondani nekem. Igen, persze, hogy kitaláltátok; ő az! Jézus, aki a Pünkösdkor elküldött Szentlelkén keresztül szólít meg. Engem, és mindazokat, akik kívánják az Ő édes gyümölcseit.
Jézus mindig azt mondta, és annyit, ami, és amennyi a szívén volt. Azt mondta, amit az Atya rábízott. Egy szót sem hagyott elveszni belőle, de nem is tett hozzá semmit. Szeretném hitelesen utánozni… (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

 „… elhasznált szavakat használunk, de legalább biztosak vagyunk, hogy senkit sem fogunk megbotránkoztatni, és annyi hasznunk lesz belőlük, hogy éppen bizonytalan és unalmas jellegük miatt elveszik a kedvét minden gúnyos, kísérő magyarázatnak." – Georges Bernanos

2014. július 21., hétfő

2014-07-21

Engedelmesség a hatalmasságoknak

„Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek." /Róma 13:1/

Isten parancsa az engedelmesség a hatalmasságoknak, és aki nem engedelmeskedik, az ezzel Isten parancsának nem engedelmeskedik. Meg kell adnunk a császárnak (az államnak), ami a császáré, ami az Istené azt az Istennek, amit a férj kér azt a férjnek, amit a főnök kér azt a főnöknek (kivéve, ha bűnről van szó). De amire most leginkább szeretnem a hangsúlyt fektetni az az, hogy vessük alá magunkat JÉZUS uralmának. Otthonunkban is, és mindenütt. Mert könnyű belefeledkezni a mindennapos ügyeinkbe, és elmehet egy nap úgy, hogy nem vetettük magunkat alá az Úrnak, hanem ügyeinket nélküle intéztük, a beszélgetést az Ő igája nélkül folytattuk, így be is csúszott egy kis pletyka, egy kis rosszindulatú megjegyzés. Minden élethelyzetben ott van velünk az Úr és arra vár, hogy vegyük magunkra igáját, hogy Ő vezessen minket. Milyen csodálatos úgy egybe gyűlni az atyafiakkal, amikor tudjuk, hogy mindannyian Isten járma alatt vagyunk és számíthatunk arra, hogy testvérünk Isten
nevében van jelen, és nem akar olyat tenni vagy mondani, ami saját magától származik. Ez a fajta összejövetel áldott lesz.
Az Úr adjon nekünk ilyen hozzáállást, ilyen testvéreket, és hogy megértsük: hatalom alá vetett emberek vagyunk. Jézus uralma alá vagyunk vetve, mint a századosnak a vitézei, szolgái:
„Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi."
Mindennek irányítója és mozgatója pedig a szeretet mely kitöltetett szívünkbe a Szentlélek által. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!" (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.

2014. július 20., vasárnap

2014-07-20

Én és az én házam népe az URat szolgáljuk! (Józsué 24:15)

Józsuénak Isten volt az első az életében. Utána viszont a családja következett a fontossági sorrendben. És nekünk? Valaki a következőket mondta a családról: „A bizalom és a szeretet karöltve képezik az alapját mindannak, amiben a családok élnek. Mert nem elhanyagolható, hanem elgondolkodásra késztet. Milyen szerepe van a családnak az életemben? Miért van olyan hátul, vagy éppen túlságosan elől a személyes értékrendemben? Megkapom és persze megadom-e azt a család többi tagjának, ami nekik jár, amire nekik és nekem is szükségem van? Gondoljuk át: mit jelent a család a számunkra? Hol kellene állnia az életemben? Hogyan lehetne még jobbá tenni a jelenlegi helyzetet? Mit várok, és mit szeretnék adni? Sok kérdés van tehát… van mire válaszolnunk. Tegyük ezt meg, és ne söpörjük le az asztalról őket, hiszen az élet egy nagyon fontos területéről van szó.
Érdemes érte sok dolgot feladni, érdemes áldozatot hozni, vagy akár szenvedni is érte – hiszen ez teszi teljessé az életünket és ez a legnagyobb örömeink forrása is..." Szerinted?

A nap gondolata:

 Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)

2014. július 19., szombat

2014-07-19

Én és az én házam népe az URat szolgáljuk! (Józsué 24:15)

Mai Igénk Józsué meggyőződéssel teljes vallomása. Önmagáról és családjáról állít valamit. Nem is akármit. A család mindnyájunk élettere – valamilyen szinten. Kinek ilyen, kinek olyan a családja.
Valaki így fogalmazott: „A család az a hely, amelyben az ember önmagára találhat, ahol igazán kiteljesítheti önmagát. Az a hely, ahol önmagával gazdagíthatja ezt a közösséget és – jó esetben – ennek mindenki örül. A család az a hely, ahol a párunkkal való viszonyunkban definiálhatjuk saját magunkat, ahol a gyermekek saját dolgaink és életünk átgondolására, kontrolljára, határok között tartására sarkallnak. A család arra ösztökél, hogy a külvilág felé – legyen az a falu, a város vagy éppen a munkahely – önmegtagadásra, kompromisszumok kötésére legyünk képesek: azaz, megtanuljunk együtt élni másokkal, és felelősséget vállalni."
Neked milyen családod van? Akárhogyan válaszolsz is az előbbi kérdésre, ne feledd, hogy tőled is olyan, amilyen. Közelebb kerülnek szeretteid általad az Úrhoz?

A nap gondolata:

A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon. (Stanley)

2014. július 18., péntek

2014-07-18

Megláncolva

Ha a Fiú megszabadít titeket, valóságosan szabadok lesztek. (János 8,36)
A középkorban élt egy híres kovács. Egyszer letartóztatták és börtönbe vetették. Egy idő múlva elhatározta, hogy megszökik. Megvizsgálta a láncot, nem talál-e rajta elvékonyodást, ahol könnyen széttörheti. Csakhamar eloszlott azonban minden reménysége. Rémülten fedezte fel ugyanis, hogy annak idején saját maga készítette ezt a láncot, ő pedig sokat adott arra, hogy olyan láncokat kovácsoljon, amelyet senki sem képes széttörni. Soha nem gondolta azt, hogy íme, a saját láncával volt megbilincselve.
Ez ugyanígy van a bűnössel is. Tulajdon keze kovácsolta a láncot, amellyel meg van kötözve – és olyan erős lánc ez, hogy emberkéz szét nem törheti. Csak egy lehetősége van a szabadulásra: Jézus Krisztus tudja széttörni csak a láncot - de csakis Jézus Krisztus!  Nála keressél segítséget nyomorúságodban. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

 A követő nemcsak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét. (Sören Kierkegaard) 

2014. július 17., csütörtök

2014-07-17

Vajon mi dolga van Istennek ?

Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. (János 5,17)

A nyolcesztendős, harmadikos Danny Sutton az alábbiakat írta hittanoktatójának, aki azt kérte diákjaitól, magyarázzák meg Isten természetét: Isten egyik legfontosabb dolga az, hogy embereket csinál. Azok helyett csinálja őket, akik meghalnak, hogy mindig legyenek elegen itt a földön mindenféle munkához. Nem felnőtteket csinál, hanem kisbabákat. Biztos azért, mert kisebbek, és könnyebb megcsinálni őket. Így nem kell a drága idejét arra pazarolnia, hogy beszélni meg járni tanítsa őket, azt rábízza az anyukájukra meg az apukájukra. Szerintem ez elég okos megoldás.
Isten második legfontosabb dolga az, hogy meghallgatja az imákat. Azokból iszonyú sok van, mert némelyik ember, például a papok, meg ilyesmik, folyton imádkoznak, és csak akkor nem, amikor alszanak, és Papóka meg Mamóka is mindig imádkozik evés előtt, kivéve amikor fagyizunk. Istennek emiatt nincs ideje rádiózni, se tévét nézni. Mivel mindent hall, borzasztó ricsaj lehet a fülében, hacsak ki nem talált valamit, hogy kikapcsolhassa.
Istent mindent lát és hall, és mindenütt jelen van, úgyhogy csudára elfoglalt. Ezért aztán nem szabad az idejét rabolni jelentéktelen kérésekkel, vagy szüleink háta mögött olyasmit kérni, amire ők nemet mondtak. Úgyis hiába.
„A mi Atyánk mind ez ideig munkálkodik."  Olyan nagy nyereség az minden hívő embernek, ha észreveszi Istennek a munkáját. Ha nem olyan ostobaságokat mond, hogy most szerencsém volt, most meg balszerencsém volt, hanem ha látja Istennek a munkáját. Ha az események mögött felismeri a cselekvő Istent, és ha számít Istennek a tetteire. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
 Bízz Benne: Van valami az életedben, amit nem értesz, pedig már régóta próbálod megfejteni? Add át Istennek, és akár elmagyarázza neked, akár nem, bízhatsz Benne, hogy meg fog áldani és mindenféle válságon át fog vinni. (Joyce Meyer)