2018. augusztus 15., szerda

2018-08-15

„Egyik ember formálja a másikat." (Péld 27:17)
Minél több időt tölt két ember egymás mellett, annál inkább formálja egyik a másikat. Hol töltünk sok időt egymással? Általában két helyen: a családban és a munkahelyen. A családban a házastársunkkal töltünk sok időt. Kezdetben legalábbis mindenképpen. A közelmúltban az ismert médiaszemélyiség, Gundel-Takács Gábor szavait olvastam. Így szólt a házasságáról: „Ha két ember folyton le akarja győzni egymást, ha mindenből presztízskérdést csinál ki az erősebb, a sikeresebb, ki keres többet – akkor előbb-utóbb valamelyikük győzni fog, de azzal vége lesz a házasságuknak is. Ha két ember azt keresi, hogyan tudják egymást erősíteni, mit tanulhatnak a másiktól, akkor lesz a két félből egy kerek egész. S ez egy életen át tud működni – nekünk ez a tapasztalatunk. Közben az a vicces, hogy a feleségem sok mindenben olyan lett, mint én, én pedig olyan, mint ő. Sokat tanultunk egymástól, látjuk egymás értékeit."
Visszaköszön Igénk az előbbi mondatokból? Nagyon is. A házasságban élő emberek hatnak egymásra, formálják egymást. Nem arra van szükség, hogy megváltoztassuk a másikat, egyszerűen formálódunk egymás mellett. De mi a mögöttes szándék? Le akarjuk győzni a másikat? Borzasztó a gondolat is, amikor két ember egymásnak fölébe akar kerülni a házasságon belül. Vannak az életnek területei, ahol ez a cél, de a házasság nem tartozik közéjük. Ott nem az a kérdés, hogy ki az erősebb, ügyesebb, ki keres többet. Mert ahol ezt nézik a házasfelek, ott valaki győzni fog, de egyben ott lesz a vereség is, hiszen a házasságban vagy két győztes van, vagy két vesztes. A házasságban vagy két ember nyer, vagy mindkettő veszít. Ezt jól kellene látni a házasodni készülőknek és a már házas embereknek is. Egymást erősíteni kell, egymástól tanulni kell. S közben tényleg formálódik két ember egymás mellett. (Katona Béla)

A nap gondolata:

Házastársad talán tudja, hogy szereted, de azért szüksége van rá, hogy hallja is, ahogy kimondod. Ugyanez igaz a gyermekeidre, a barátaidra, a hatókörödben élő emberekre. Ezt nem lehet elégszer elmondani!

2018. augusztus 14., kedd

2018-08-14

 „Egyik ember formálja a másikat." (Péld 27:17)
„Sokat tanulok tőle" – mondta egy egyetemi tanár a másikra mutatva, akivel egy ideje együtt dolgozik. Egészen pontosan ezekkel a szavakkal vezette fel valaki a munkatársának előadását. Szívmelengető dolog volt hallani, ahogy beszélt valaki a másikról. Vajon hány ember szokta kimondani embertársainak egyikére-másikára: sokat tanulok tőle? Ki merjük ezt mondani bárkire? Szeretnénk egyáltalán kimondani bárkinek az életét ismerve, figyelve, hogy sokat tanulok tőle? Tanulékonyak vagyunk, vagy azt hisszük, mi már nagyon sokat tudunk?
Egy fejezettel korábban azt olvassuk a Példabeszédek könyvében: „Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá." (Péld 26:12)
Te hogy látod önmagad és embertársaidat? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Bármelyik vezető, aki a kis dolgokban nem hűséges, az a nagy dolgokban is hűtlen lesz.

2018. augusztus 13., hétfő

2018-08-13

„Egyik ember formálja a másikat." (Péld 27:17)
Mai Igénk tulajdonképpen azt állítja, hogy hatással vagyunk egymásra. Mi, emberek érintkezéseink során valamilyen hatást gyakorlunk egymás életére. Ha csak két ember lenne ezen a világon, ők is hatással lennének egymásra. Miképpen nézett is már ki így ez a világ. Amikor az első emberpár ott élt az Édenkertben, mondhatjuk, hogy hatottak egymásra, formálta egyikük a másikat. Sajnos egy idő után nagyon nem jó irányba. Hiszen nemcsak a saját életükre, hanem az egész emberiség életére kihatással volt az, ahogyan az asszony hallgatott a kísértő szavára és evett a tiltott gyümölcsből, majd adott házastársának is, aki szintén evett belőle. A következményekkel tisztában vagyunk, hiszen egyfelől leírja a Biblia, másfelől saját életünk tapasztalatai is alátámasztják.
Jó néhány példa áll előttünk a Szentírásban, melyek alátámasztják azt, hogy egyik ember formálja a másikat, hatással van a másik életére. Ha maradunk a Biblia első lapjainál, akkor találkozunk Ádám és Éva gyermekeivel, Kainnal és Ábellel. Ők is hatottak egymásra. Persze tragikus az a hatás, mely abba az irányba visz, hogy a másik több és jobb, mint én, ezért ki kell őt iktatni. Ábel áldozatát ugyanis elfogadta az Úr, a Kainéra viszont nem tekintett. Noha Kain hallotta az Úrtól: „Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!" (1Móz 4:7) Kain egyáltalán nem uralkodott az indulatain. A szívébe férkőző harag gyűlöletté formálódott, majd testvérgyilkossággá fajult…
Nem mindegy, hogyan hatunk egymásra… (Katona Béla)

A nap gondolata:

A kicsi, láthatatlan dolgok, amiket teszel, a vetőmagok az életedben Isten nyilvános áldásához. Nem oszthatod fel az életedet, és nem mondhatod: „Nyilvános életemben becsületes vagyok, magánéletemben azonban nem."

2018. augusztus 12., vasárnap

2018-08-12

Jézus Úr mindenek felett

„Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?" (Máté 8,27)
Jézus teremtő szava befolyásolja a természeti erőket is. Most ebből az igeszakaszból másik oldalról ismerjük meg Jézust. Isten teremtő erejével, Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel együtt működve hozta létre a világegyetemet, megalkotta a természeti erőket és azok törvényszerűségeit, és azóta is működnek, fenntart mindeneket. Ennek a hatalomnak lehetnek tanúi a tengeren hánykolódó és süllyedő hajóban a tanítványai. Már-már elvesznek, amikor a hajó mélyén békésen alvó Jézust felébresztik, mert félnek, hogy a viharban elsüllyednek. Jézusnak mindössze egy szavába kerül és a tenger lecsendesedik. Ki ez? - csodálkoznak az emberek, hogy az elemi erők elnémulnak. Egy szó, és meggyógyul a százados szolgája, egy szó, és megszűnik a pusztító vihar. Ki ez? Igen, ez Jézus, aki mindeneknek ura és parancsolója. Felborulnak a törvényszerűségek, amelyeknek alapján folyik az élet a földön, ha Jézus Krisztus úgy akarja, mert neki adatott minden hatalom égen és földön. Minden! És mi ennek a hatalmas Úrnak vagyunk a gyermekei, akik benne hiszünk. Neki viszont gondja van az övéire, tehát biztonságban vagyunk. Egyetlen feltétel csupán: hiszek-e benne? Van-e személyes hitem, bizalmam Istenben, aki az én Uram és Megváltóm? Ez itt a fő kérdés: Minden körülmények között bízom-e Istenben? (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Ma is ez a hit: hallunk Jézus Krisztus hatalmáról, és mindenkor – nem csak a bajban – őhozzá fordulunk, mert hiszünk életet, üdvösséget ajándékozó hatalmában. Minden elöljáró és minden ember, előtte leborulva juthat örök életre. Az egyház küldetése ennek hirdetése és hiteles megélése.