2017-06-20

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsoltárok 46:2) Az, hogy kinek tartjuk Istent, alapjában véve meghatározza a Hozzá való viszonyunkat. Van, aki a létét is tagadja. Nincs Isten – két zsoltárban is olvasunk erről. Igaz, mindkettőben hozzá van téve, azt gondolja magában a bolond. Az ilyen ember nem gondol Istenre, próbálja kívül tartani az életén, a lelkén. Vannak, akik Istenkének hívják. Nem is biztos, hogy tudatában vannak az ilyen embertársaink annak, hogy ők egy kicsi, erőtlen, gyenge istenképpel rendelkeznek. A létét nem tagadják, de sokra nem mennek vele. Ez olyan, mint a Jézuska és az Úr Jézus különbsége. Az előbbi egy éppen megszületett csecsemő. Segíteni nem tud rajtunk, sőt ő szorul ránk. Az Úr Jézus viszont az egyetlen, aki rajtunk a bűn és a halál kérdésében segíteni tud. Nem szorul ránk, mégis használni akar. Mi szorulunk a bűnbocsátó és az üdvözítő kegyelmére, amit kínál is mindnyájunknak. A nap gondolata: Csukott Bibliával imádkoztam hitért. De amikor kinyitottam a Bibliát, és elkezdtem tanulmányozni, a hit elkezdett növekedni bennem, és azóta is növekszik.