2017-06-21

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsoltárok 46:2) Van, akinek az Isten szó hallatán félelem támad a szívében, mert félelmetes istenképpel él. Számára az Úr a kemény, a szigorú, a legkisebb hibát is megbüntető hatalom. Hatalom, de félni kell tőle. Megítél mindent és jobb, ha összehúzzuk magunkat. Egy „ilyen Istennel" finoman szólva sem lehet valami jó kapcsolatot ápolni. Vannak, akik Istent, mint szerető Istent látják csupán. Szeret, és mindent elnéz. Bármit teszünk, nem haragszik. Nem teheti, távol áll tőle. Lehetne még sorolni pár torzulást arra nézve, hogy milyen Isten. A Biblia szerint mindenesetre igazságos és kegyelmes, bűngyűlölő, de a bűnöst szerető, irgalmas és türelmes, hatalmas és erős. S ezek csak a legfőbb jellemvonásai, melyeket ki lehetne bontani, elmélyíteni egyenként, vagy éppen még folytatni a felsorolást. De nem ez a célom, hanem az, hogy a zsoltáros látásával, hitével szembesítsem magunkat, hogy megnézzük azt, hogy aki ezeket a sorokat megfogalmazta, milyennek látta az Urat… A nap gondolata: Istenben bízni és az Ő tervét követni gyakran kényelmetlen, mivel rossz dolgok tesznek minket kényelmessé. Kényelmessé válunk a saját kis szokásainkkal és rituáléinkkal, azokkal a dolgokkal, melyek megrekesztenek minket ahelyett, hogy elvezessenek oda, ahova Isten szeretné, hogy növekedjünk.