Az Úr az én pásztorom 5.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)
A halál árnyékának völgyében is velem van. Az ember élete gyakran vezet a halál árnyékának völgyébe. Gyakran megtörténik, hogy megjelennek a halál madarai fejünk felett.
Szőlőkben szokás, hogy a szőlőpásztorok gyümölcséréskor kereplőkkel űzik el a kártékony madarakat. Isten szeretete így űzi el felőlünk a halálfélelem fekete varjúit és ragadozó madarait. Azért jó pásztorunk nekünk Isten, mert elűzi tőlünk a halálfélelmet. Bár tudjuk, hogy eljön a halál, de nem félünk, és nem rettegünk, mert az Ő kegyelmének és szeretetének szárnyai alatt vagyunk.
A halál az nem a célja annak, ahová egy napon mindannyian elmegyünk. A halál az csak egy váróterem, az csak egy átjáró, oda ahová a völgy vezet. Egyébként árnyék csak ott van, ahol fény is van. Érdemes örülnünk, hiszen a halál mögött fény sugárzik!
Ezenkívül, pont úgy, mint a kutya árnyéka sem tud harapni, ne féljünk a halál árnyékától sem. A halál árnyéka ugyanis képtelen bennünket megsemmisíteni!
Az Úr énnékem őriző pásztorom
Azért semmiben meg nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet;
Lelkemet megnyugtatja szent nevében,
És vezérl engem igaz ösvényében.
Ha a halál árnyékában járnék is,
De nem félnék még ő sötét völgyén is,
Mert mindenütt te jelen vagy én velem,
Vessződ és botod megvigasztal engem,
És nekem az én ellenségim ellen
Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.
Az én fejemet megkened olajjal,
És engemet itatsz teljes pohárral;
Jó voltod, kegyességed körülvészen
És követ engem egész életemben.
Az úr énnékem megengedi nyilván
Hogy mind éltiglen lakjam ő házában. (Református énekeskönyv 23. zsoltár)
(Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Tudsz a halálodról úgy gondolkodni, beszélni róla, hogy az számodra jót, biztonságot, boldogságot hoz? Ez az Istentől nyert új élet jele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése