Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! (Példabeszédek 27:2)
Magadat ne dicsérgesd, másokat viszont bátran dicsérj! Ezt üzeni ma nekünk az Ige. Mennyire fukarkodunk egymás dicsérgetésével életünkben! Nem kellene ennek így lennie! Pedig nem szakadnánk bele, nem lennénk kevesebbek, ha másokat időről időre megdicsérnénk, sőt embertársainknak sok boldog pillanatot szereznénk. Ahogyan egy-egy elmarasztaló szó lelkünkig tud hatolni és olykor évekig szívünkben hordozzuk – bár ne tennénk – így van ez a dicsérettel is, azok is ott lehetnek lelkünkben hosszú ideig. Már ha valaki megdicsér bennünket bármikor bármiben. Másokat kritizálni és magunkat dicsérni mindig egyszerűbb és gyarló énünkhöz közelebb álló dolog, mint mások dicsérete. Mégis az utóbbira bátorítalak. Ha rendszeresen gyakorlod, hidd el, hogy megváltozik embertársaidhoz való viszonyulásod, nagyobb lelki békéd lesz és boldogabbnak érzed magad. Ha nem hiszed, próbáld ki!
A nap gondolata:
Mondd, miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése