Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! (Példabeszédek 27:2)
A hibákat könnyebben észrevesszük mások életében, mint a dicsérni való dolgokat. A közelmúltban az élők sorából eltávozó egyik egyetemi professzorunk kérte annak idején, hogy ha valakiről valami rosszat akarunk mondani, előtte három jó dolgot mondjunk róla. Megszívlelendő kérés ez, ugyanis rosszat szinte bármikor, bárkiről tudunk mondani, de három jót képesek vagyunk-e megnevezni embertársainkról? Ha igen, akkor csökken az illető gyengeségének, hibájának nagysága, könnyebben megbocsátunk, elnézőbbek tudunk lenni. Jó lenne gyakorolni minél többször mások dicséretét a három legfontosabb közösségünkben: családunkban, gyülekezetünkben, munkahelyünkön. Sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, szeretetteljesebbek lennének közösségeink, ha többet dicsérnénk egymást. E dologban – éppen úgy, mint bármi jóban – ne várj másokra, légy te a kezdeményező!
A nap gondolata:
Sokat kell tanulnunk annak a felismeréséhez, hogy keveset tudunk. (Montaigne)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése