Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. (Példabeszédek 23:20-21)
Igénk nem az antialkoholistákat és a vegetáriánusokat dicséri – bár megtehetné akár azt is. Ugyanis nem a borral, mint itallal, és nem a hússal, mint étellel van itt gond, hanem a dőzsölésbe és falánkságba átcsapó eszem-iszom ellen szól az Ige. Ennek a jelenségnek gyakori megismétlődése elszegényedéshez vezet – szól az üzenet. Lehet, hogy e sorok olvasói között nincs senki, aki magára vehetné ezt az Igét, de én ismerek olyan családot, ahol korábban gyakori dolog volt a dínom-dánom. Valamilyen apropóból mindig összejöttek az evésre, de főleg az ivásra. Azonban a borbarátok általában nem bajbarátok, így idővel abbamaradt a dolog. Mi lehet a tanulság számunkra ebből az Igéből? Szerintem az feltétlenül, hogy evési és ivási szokásainkat érdemes felülvizsgálni. Meg kell nézni, hogy Isten előtt helyesen élünk-e ezen lehetőségekkel, napi szükségletekkel? Az olvasók többségének nem biztos, hogy változtatnia kell, de ha csak egy embernek is kell, már nem volt hiábavaló megírni ezeket a sorokat…
A nap gondolata:
Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi. (Thoreau)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése