Jézus így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé. (Mk 6,31)
Barátom figyelmesen hallgatta fecsegésemet zsúfolt napomról és teendőim véget nem érő listájáról. Úgy hittem, bölcsen használtam ki időmet, de válasza meglepett. "Hova illesztetted be Istent?" - kérdezte. Zavarba jöttem, hiszen erőfeszítéseimért dicséretet vártam. Kérdésére át kellett értékelnem zsúfolt naptáramat. Legtöbbünk szorgalmasnak szeretne tűnni mások szemében. Merjük-e vállalni, hogy időt szánunk az imádságra, a bibliaolvasásra, vagy arra, hogy egyszerűen csak leülünk, és számba vesszük Isten áldásait az életünkben? Jézus szolgálatra hívta el tanítványait; ám ennél többet is akart, kapcsolatban akart lenni velük. Éppen ezért pihenésre is hívta őket, testük és lelkük megújulására, hogy el tudják végezni a rájuk bízott munkát.
Könnyen beleeshetünk a csapdába, hogy próbáljuk az embereket tetteinkkel lenyűgözni, miközben elsiklunk az Istennel töltött "pihenés" fontossága mellett. Ha naptárunkban Isten is szerepel, megújult erővel végezhetjük napi feladatainkat.
(Forrás: Csendes Percek)
A nap gondolata:
Milyen gyakran pihenek meg Isten jelenlétében?
Napjaink hőse a sokat vállaló,építő,elfoglalt Ember. Ehhez képest a jézusi modell,amely TUD megpihenni,szemlélődni,kapcsolatot építeni elavultnak tűnik,-mégis-hiszem hogy szükség van a látszólag "tétlen" (meg)pihenésre.
VálaszTörlés