Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szerényen is élni, tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem. (Fil 4,11-13)
Ez az igazi függetlenség és szabadság. Sok embernek meg kellett ezt tanulnia a XX. században. Sokan megtanulták. Azok tudták jó kedvvel, egészségesen túlélni a nyomorúságos idők nyomorúságait. Arisztokraták és a legnagyobb jólétben felnőtt fiatalok és öregek, akiket egy szál ruhában dobtak ki a Baragánra vagy a Hortobágyra, helyt tudtak állni, ép lelkű gyermekeket nevelni, másokat bátorítani. Egy nemesasszony, akit úgy dobtak ki a kastélyból társaival együtt egy istállóba, másnap reggel elővette a tükrét és rendbe tette a frizuráját. És embert nevelt a gyermekeiből, és emberré tette a társait is. Börtönben sokan tudtak jó hangulatot teremteni, tanulni, tanítani, egészséges testtel és lélekkel túlélni. Sok szegény család él boldogan, mert el tudja fogadni helyzete terheit. Mások ugyanott lezüllöttek, semmivé váltak. Ha a gazdagot csak a vagyona teszi emberré, ha a szegény nem tud felülemelkedni keserűségén, egyformán rabbá válik és szolgává süllyed. De aki önmagát nem célnak, hanem eszköznek tudja, rábízza magát a Gazdára, megelégedetten és hálaadással ott fog neki szolgálni, ahova ő állítja.
(Forrás: Varga László: Isten asztaláról)
A nap gondolata:
Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben. (Blaise Pascal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése