Keresés ebben a blogban

2011. január 12., szerda

2011-01-12

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek. (Róma 12:1)

Az egyházat sok kritika éri, időnként még belülről is. De ki alkotja az egyházat? Te meg én. Mi, mindnyájan. Akkor viszont rajtunk múlik, hogy milyen egyházképet festünk a még kívülállók elé. A következő fogadalom segítségünkre lehet ebben. Ha komolyan vesszük, akkor egyházunk, gyülekezetünk változni fog. Jó irányba.
Az én egyházam Krisztus egyháza. Olyan emberekből áll, mint amilyen én vagyok. Az én igyekezetem vagy közönyösségem is hozzájárul ahhoz, hogy olyan, amilyen. Azt szeretném, hogy az egyházam lámpa legyen a zarándokok számára, és vezesse őket Krisztushoz, a jósághoz, igazsághoz és szépséghez. Az lesz, ha én is az vagyok. Az én egyházam barátságos, ha én is az vagyok. A templompadok telve lesznek, ha én is segítek megtölteni őket. Az én egyházam nagy munkát fog végezni, ha én is munkálkodom. Az én egyházam nagylelkű adományozó lesz, sok célt támogat majd, ha én is nagylelkű adakozó vagyok. Az én egyházam sokakat vonz istentiszteletére és testvéri közösségébe, ha én is példás, vonzó keresztyén életet élek. Az én egyházam a hűség és a szeretet, a bátorság és a hit egyháza, a nemes lélek egyháza, ha én is azzá teszem, ha én is telve vagyok mindezekkel. Ezért Isten segítségét kérve újra odaszentelem magamat annak, hogy én is legyek olyan, amilyennek egyházamat szeretném látni.
Induljunk el közösen ezen az úton és egy vonzó, mások felé nyitott, szeretethető egyház képe ragyog fel a világ számára, melyet nem leszólnak majd, hanem amelyhez csatlakozni szeretnének, hogy megismerjék azt a Krisztust, aki bennünket is újjá teremtett!
A nap gondolata:
Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése