Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsidó 4:12)
Kiprédikált a pap! – mondta a múltkorában egyik ismerősöm. Miből gondolod? – kérdeztem tőle. Abból, hogy a múlt héten összevesztem a szomszédommal, erre vasárnap az volt a prédikációban, hogy ne legyünk szeretetlenek. Ez kiprédikálás? Egyáltalán nem! Szerintem annyi történt, hogy Isten szolgája Isten Lelkétől vezérelve elmondta az Ige üzenetét, amely szíven találta az egyik hallgatót. Ilyenkor az a kérdés, hogy kinek, vagy minek enged az ember. Dönthetünk ugyanis úgy, hogy megsértődünk. Többet nem megyek a templomba, otthon is tudok imádkozni! Vagy dönthetünk úgy, hogy engedjük Isten Lelkét munkálkodni életünkben és nem megsértődünk, hanem magunkra vesszük az Ige üzenetét és szeretetlenség helyett megbékélünk azzal vagy azokkal, akikkel „sikerült" összeveszni. Ha az Ige szíven talál, akkor nem a sértődöttség a helyes magatartás, hanem az, ha még inkább Isten irányába fordulok és elkötelezem magam még jobban a Neki szentelt életre. Te melyiket szoktad választani a két lehetőség közül?
A nap gondolata:
A türelem nem egy passzív dolog, ellenkezőleg, az aktivitást jelenti, valójában az erőfeszítéseink összpontosításáról van szó. (Edward G. Buwer)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése