Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)
Advent van, (Advent=Jézus Krisztus visszajövetelének várása, de jelenti a karácsonyt megelőző időszakot is. Advent van tehát 2011. februárjában is. – A szerk. megjegyzése) de ez a felkészülési idő szinte senkinek sem kedves. Inkább hasonlít ez a négy hét egy versenyfutáshoz. Futunk a munkahelyre, mert az élet nem állhat meg; ajándékok beszerzésére, mert állítólag ez az ünnep lényege, gyorsan „lelátogatjuk" a családot, mert ilyenkor legalább ez az illő és amikor, ha egy pillanatra is megállunk, lihegve, szétcsúszva tapasztaljuk meg, hogy készen vagyunk mindennel. Szó szerint. És készen vagyunk magunkkal is. A „mindennel nekem kell törődnöm" – korszellem diktálta törvény, megannyi honfitársunk szájából elhangzik. A gond ott kezdődik, amikor mi is ott állunk közöttük, és mi is mondjuk. Kik ezek a „mi"? Mi, akik keresztyéneknek valljuk és tartjuk magunkat. Akik templomba járunk, a Bibliát olvassuk, és akik „hivatalból" tudjuk szeretni, és szeretjük is egymást. Ám ebben a forgatagban, sajnos a postaládánkba, a házunkba és a templomunkba is bejön, mégpedig kérdezősködés nélkül, ez a bolti csilingelésre induló ünnep. Pedig nem így kellene lennie…(folyt. köv.) /Lovász Krisztián/
A nap gondolata:
A bölcs az áldásait számlálja, a bolond a problémáit. (Ismeretlen szerző)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése