Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)
Az adventi négy hét éppen azt a feladatot hivatott betölteni, hogy túl lássunk vásárlási kényszeren, kötelező vendégeskedéseken, erőltetett mosolyokon. Még van arra időnk, hogy átértékeljünk, nem pedig leértékeljünk dolgokat. Átértékeljünk. Fontos. Amikor figyeljük az akciókat, leértékeléseket, akaratlanul is beindul bennünk egy sajátos értékcsökkentés az adventi készülődés és a karácsonyi beteljesülés tekintetében. Ezek pedig már nem csak azt veszélyeztetik, hogy Szentestére teljesen „készen" leszünk, kiborulással, fejfájással és infarktusgyanúval elnyúlva az ágyunkon, hanem azt tesszük kockára, amit nem ember, nem is a korszellem, vagy a divat, hanem a világ Alkotója készített el nekünk ajándékba! Róla, azaz Istenről jó tudni azt, hogy Ő tényleg ennek a Belőle fakadó diktátumnak, - ami a valóságos Szeretet látható következménye is egyben – tökéletesen eleget tett. Azaz Ő tényleg mindennel törődik. Vagyis Neki kell mindennel törődnie. (folyt. köv.) /Lovász Krisztián/
A nap gondolata:
Célom: a dolgokon én legyek az úr, s ne rajtam a dolgok. (Horatius)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése