Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2:1-3)
De Istennél, Aki mindig előre gondolkodik, mindig van megoldás. Mindig mutat utat. És mindig úgy ereszkedik közel hozzám, hogy érezzem, velem van. Isten állandó közelségben akar ugyanis lenni. Ünnepben, vagy ünnep nélkül, örömben, vagy bánatban, mert ez a törődés ez az Ő isteni lényének kiapadhatatlan folyamából fakad! Jó lenne ezt feltétel nélkül hinni. De nemcsak hinni, hanem elhinni! De mi van akkor, amikor netalán bármilyen életeseményünk cáfolni látszik mindezt? Mi van akkor, amikor kérdezősködés nélkül, nem csak egy félreértett ünnep érkezik, hanem betegség, gyász, szakadás, könnyek is; és mi van akkor, amikor itt az Isten házában jövök rá, hogy családom széthullásában, barátságom szakadásában, a másik megkeserítésében én vagyok a hibás? Pedig lehet, hogy csak törődni kívántam vele. Az is lehet, hogy jót akartam, de rosszul sült el a dolog. Arról már ne is beszéljünk, ha szándékosan „törődtem" így a másikkal? Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Ennek a 2. résznek, itt a Zsidókhoz írt levélben az a címe: Figyeljünk a Jézustól hallottakra! Figyeljünk! Még pedig még jobban! Ezen áll, vagy bukik a dolog. És ettől a pillanattól kezdve már nemcsak 2010 adventjét és karácsonyát kell látnunk, hanem egy sokkal magasabb rendű ígéretet. Az üdvösséget! (folyt. köv.) /Lovász Krisztián/
A nap gondolata:
A Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk.(B. Pascal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése