Keresés ebben a blogban

2011. április 23., szombat

2011-04-23

Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Mt 11,30)
A kanapén pihentem a nappaliban, amikor észrevettem a négy éves kisfiunkat a folyosón. Kétségbeesetten sírt, mert nem tudott kinyitni egy dobozt, aminek a fedele túl szoros volt. Szóltam neki, hogy hozza ide, majd én segítek. De ő mindenáron maga akarta kibontani. Tovább sírt, és egyre idegesebb lett. Amikor már teljesen elfáradt, csak akkor engedte meg, hogy segítsek. Csak nézte, nekem milyen könnyen sikerült kinyitni a dobozt. Elkerülhette volna a csalódást és rossz érzést, ha hamarabb hozzám fordul.
Ez az élmény jó leckét jelentett a számomra is, hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket. Túl gyakran megesik, hogy ahelyett, hogy Isten segítségére hagyatkoznánk, először a saját módszereinkkel próbálunk megoldani egy problémát. Végül csalódottak vagyunk, vagy sírunk. De Isten ígérete itt áll előttünk: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Istennek megfelelő megoldásai vannak a problémáinkra. Higgyünk és bízzunk Isten szavában - és kérjük Isten segítségét!
(Forrás: Csendes Percek)
A nap gondolata:
Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni. (Anthony Robbins)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése