…nem tudjuk…tudja...tudjuk… (Róma 8 válogatott versek)
Tudásfa
Készpénzre volt szükségem. Kimentem a bank automatához, ahol hosszú sorban kígyóztak sorstársaim. Bár agytornászva araszoltam előre, „memóriakártyámról” nem sikerült előkotorásznom a PIN kódot. Négy éve használt kártyám azonosítója kitörlődött emlékezetemből. Kipróbáltam két számkombinációt, de az automata átverhetetlen volt. Az utánam tisztes távolságban várakozók előtt röstelkedve elmímeltem mintha munkaadóm nem utalta volna át a fizetésem és továbbálltam. Majd néhány órával később … bevillant a kód!
Miért történik meg, hogy kritikus helyzetekben nem mindig találom a kulcsot? Ismerem a tanítást, idézni tudok igeverseket, de amikor alkalmazni kellene, akkor nem megy.
Pál apostol emlékeztet, hogy hívőségem nem rólam szól, hanem Róla. Magamtól felejtek, következetlen vagyok, elégtelenek az imádságaim. Fogalmam sincs, hogy mit is kérhetnék úgy, hogy Isten örömmel tegyen eleget kérésemnek.
A jó hír az, hogy Ő tudja, mire van szükségem és könyörgéseimben a Lélek támogat. Nem helyettem imádkozik, hanem érettem, velem tusakodik, hogy a vonal másik végén megszólaló szerelmes hangját hallhassa a királyi trónuson ülő.
Isten tényleg szerelmesének, Jézus menyasszonyának nevezi az övéit. Ezért tudhatjuk, hogy minden, amit Isten kezd velünk a javunkat szolgálja és az Ő jó illatjával teljes minden tette.
Kedves Isten-szerelmese, imádásra és imádságra késztet-e téged is ez a tudás?
(R. Szabó István)
A nap gondolata:
Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése