A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róma 8:32)
Életmentő örökség
Izraelben egy kopaszra nyírt drogos lány éppen öngyilkosságra készült… sikertelenül.
Hívő nagymamája Ukrajnában élt. Halála után Bibliája Izráelbe került a lányhoz. A lány forgatgatta a kezében majd úgy döntött, hogy a legvégéről olvas néhány fejezetet. Elbűvölte őt a mennyei sereg Bárányt dicsőítő éneke, arra gondolván, hogy most a nagymamája is abban a seregben van. De személyesen érintette a másik sokaságról szóló leírás, azokról, akik a Bárány haragja elől menekülni szerettek volna, de nem lehetett. Felismerte: „én ebben a seregben vagyok, én is próbáltam meghalni, de nem tudtam.” Abban a pillanatban megkérdezte Istent hogyan lehetne abba a másik sokaságba tartozni? És megtörtént a csoda: bűnbocsánatra és hitre jutott, új életet kezdett.
Fájtunk mi is Édesatyánknak. Kilátástalan helyzetünkben egy nagyobb fájdalomra szánta magát: Fiára terhelte bűneinket és magára hagyta a kereszten. Érettünk, helyettünk.
A görög „ajándékozni” ige megbocsátással is fordítható. Az Atya megbocsát, mert Jézus önmagát ajándékozta nekünk. Nincs más, akiben hinni érdemes.
Az ukrajnai nagymama nem érte meg unokája megtérését. Mégis, milyen csodálatos találkozások lesznek ott a mennyei miliőben, amikor korábbi tékozlók érkeznek Jézus és az egykori imaharcosok társaságába.
Testvérem, látod-e magad a Bárány megváltottai között? Van-e már valakid, akiért esedezel az Úrnál, hogy ő is ott lehessen?
(R. Szabó István)
A nap gondolata:
Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése