Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint... (Róma 9:3)
Kilépni a barikád mögül
Pál apostol zsigereiben hordozta a zsidószeretetet és népe bűnei neki is fájtak, mint Jézusnak.
Mégis akadnak magyarkodó, zsidózó, cigánygyűlölő, iszákosokat és paráznákat elítélő egyháziak. Ők nem akarják kijelentéshűen megismerni az Urat és idegen tőlük a megtérés és a szolgálat fogalma.
Pedig Jézust nem korlátozhatja „zsidók királya” vagy „magyarok istene” címke. Minden embert kereső Megváltónk van, akinek szeretetét az egész világért való átokká válása koronázta meg. Ezért fájhat nekünk is a másik ember elveszettsége. Mi több, Urunktól kérhetünk a kint lévőt megkereső, iránta érdeklődő és őt behívó szeretetet.
A tavaly ősszel Fokvárosban tartott világevangélizációs kongresszus „Szexualitás” fórumán két előadó homoszexuálisként mutatkozott be. Keresztyén közösségek elutasítóan és ítélkezve határolódtak el tőlük egykoron. De egy evangéliumi gyülekezet, -bár a homoszexualitást egyértelműen bűnnek tartotta,- mégis szeretettel viszonyult hozzájuk. Az Úr gyermekei között otthonra találva megváltozott addigi életük is: egyikük megnősült, másikuk pedig tíz éve absztinens.
Testvér, ismered-e, gyakorolod-e ezt a befogadó szeretetet? Odakint sokan áhítoznak megértő, odafigyelő, rájuk időt pazarló szeretetedre. Urunk készen áll veled járni ezen az úton.
(R. Szabó István)
A nap gondolata:
Általában óvakodjunk az elhamarkodott véleményalkotástól: a látszat alapján mi emberek, másként láthatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése