Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. (ApCsel 4:19)
Néhány hete örömmel halhattuk a hírekben – már meg is szólalhatott – Papp István békefenntartó, aki a gyermekkatonák leszereléséért folytat Szudánban küzdelmet, és vallott fogságáról és munkája jövőjéről: vissza kell mennie – nyilatkozta – mert ez a munkája, másrészt mit mondnak majd, idézem: "Ha már a Papp Pista is megfutamodik, mi lesz itt"? Döntéshelyzet ez is akadályok láttán. Az apostolok élethelyzete is egy ilyen szorongattatott élethelyzet volt. Vezetői voltak a tanítványoknak, s látásukon, hozzáállásukon sok múlott. Az induló krisztusi egyház ezután egy belterjes kisegyház lesz? Porrá válik Isten akarata így? Egy kis közösséggé lesz, aminek nincs hatása a társadalomra, nagyobb közösségekre? Vagy vállalja a kockázatokat, hogy betöltse küldetését, hogy sóvá, kovásszá legyen, hatással legyen arra a közegre, amibe került: családokra, és ez egész népre? S hirdesse nekik az Igét mindenféle élethelyzetben? Az apostolok életében tehát komoly akadályok voltak, de itt ezen a ponton egyelőre nem látjuk a bennük a félelmet. Hazamennek övéik közé és elmondják a többi tanítványnak, hogy miket mondtak nekik, megosztják velük az akadályokat, amik jelenleg az igehirdetés útjában állnak. S ekkor következik egy nagyon fontos dolog: Isten elé viszik aztán ezt a kérdést. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése